szögedi kata
ADJ ÉLETET

Halott szívem kínja láncokra verve dermed
Hörgő sóhajok zord ködén át felvisít egy gyermek
S míg táncolnak a lángok - könnyek énekelnek

Tested jajt kiált, álmában nyújtózik egy véres
Torzszülött, ki ébren kínjaidra éhes
Jaj, ne menj vele, ne hagyj itt, édes!

Ha elmész, mondd, kit szorít majd fagyott kezem
S ki ad nekem enni, ha nincs szám, de éhezem
Mi lesz majd akkor, ha nem leszel velem?

Maradj még, kérlek, mert nélküled süket és vak
Vagyok. Ne menj még, van még életemből hét nap,
Azután meghalok. De tudnod kell: szép vagy.

Szép vagy, Kedvesem, akár az angyalok, de várj
Az a visító gyermek én vagyok... talán
Szerelmed életet ad nekem, s felnövök hozzád

Ölelj hát magadhoz, e síró gyermeket
S ne menj még, adj neki ételt: életet!
Hidd el, meghálálja, hogy melletted élhetett.