A Dr. Gerő István Közkórház, a Népegészségügyi Otthon és az Anya- és Gyermekvédelmi Központ dolgozói közösségek által 1965. december 16-án és 18-án megtartott népszavazáson az egészségügyi intézmények gyógyászati központba történő egyesítéséről szóló határozattal megalakult a zentai Dr. Gerő István Gyógyászati Központ.
A fenti egészségügyi intézmények mindegyike önálló költségvetéssel rendelkezett, amint az Zenta Városközösség Népbizottságának 1954. március 17-i határozatában áll, amikor is a Városi Közkórházat, a Népegészségügyi Otthont, valamint az öt népgyógyszertárat önálló költségvetéssel rendelkező egészségügyi intézménnyé nyilvánítják. Valamivel később, illetőleg 1961. IV. 27-én alapítják az Anya- és Gyermekvédelmi Központot, továbbá a Tüdőbeteg-gondozót ugyancsak önálló költségvetéssel rendelkező intézményekként, s ezek 1962-ben egyesültek, pontosabban 1962. IX. 1-jén a Tüdőbeteg-gondozót az Anya- és Gyermekvédelmi Központhoz csatolták, és annak szervezési egységévé vált.
A község az egészségügyi intézmények alapítójának kötelességeit a dokumentumok tanúbizonysága szerint 1958. II. 25-től látta el, amikor is Zenta Község Népbizottsága a tornyosi Egészségügyi Állomás, majd 1959. V. 8-tól Zentán, a Petőfi Sándor utcai 2. számú, valamint 1959. X. 1-től Zentán, a Tornyosi úti 3. számú Egészségügyi Állomás alapításáról hozott végzést. Szintén megvan a dokumentáció arról is, hogy Zenta Község Népbizottsága 1960. I. 1-jén magára vállalta a zentai Dr. Gerő István Közkórház alapítójának összes jogát és kötelezettségét.
Zenta Község Népbizottsága hozta meg az egészségügyi állomások egyesítéséről szóló határozatokat is, így 1962. IX. 1-jén a 2. számú Egészségügyi Állomást a 3. számúhoz, 1963. IV. 1-jén pedig a 3. számú Egészségügyi Állomást a Népegészségügyi Otthonhoz csatolták.
1965-ben Zentán négy önálló egészségügyi intézmény működött: a közkórház, a Népegészségügyi Otthon, az Anya- és Gyermekvédelmi Központ, valamint a Népgyógyszertár.
A közkórház ebben az időben fekvőbetegrészlegében hét osztállyal rendelkezett: belgyógyászat, sebészet, gyermekgyógyászat, nőgyógyászat, tüdőbeteg-, fertőző-, valamint orr-, fül- és gégegyógyászattal. A kórháznak még röntgenszolgálata, laboratóriuma és kórházi gyógyszertára is volt.
A Népegészségügyi Otthon kötelékében három egészségügyi állomás, az Anya- és Gyermekvédelmi Központ keretében pedig nőgyógyászati, gyermek- és iskolai, továbbá tüdőbeteg-gondozó, valamint gyermekfogorvosi rendelő működött, míg a Népgyógyszertár kötelékébe 5 gyógyszertári állomás tartozott Zentán és a városkörnyéki településeken.
1966. I. 1-jén tehát három egészségügyi intézmény egyesülésével létrejön a zentai Dr. Gerő István Gyógyászati Központ, 1966. II. 28-án pedig (a lefolytatott népszavazás után) csatlakozik hozzá a Népgyógyszertár is. A község 1965. XII. 28-án hagyta jóvá a Gyógyászati Központ megalakulását és a Népgyógyszertár csatlakozását is.
A Gyógyászati Központ 1966. II. 25-i Alapszabálya szerint a tevékenység dolgozói egységekben folyik, amelyek kötelékébe kisebb elszámolási egységek tartoznak. A dolgozói egységek a következők:
A Gyógyászati Központ igazgatása a dolgozói egységek gyűlései által történt, a legfontosabb határozatokat népszavazás útján hozták meg, az igazgatási szervek pedig a Gyógyászati Központ tanácsa és az igazgatóbizottság voltak. Az előbbi a Gyógyászati Központ dolgozóiból és a társadalmi közösség képviselőiből állt meghatározott kulcs szerint, és az alapszabály meghozataláról, a fejlesztési tervek és programok elfogadásáról vagy az igazgató kinevezéséről és felmentéséről határozott, míg az utóbbi az általános önigazgatási okmányok meghozatalát indítványozta, gondoskodott azok alkalmazásáról, és döntött a dolgozók és polgárok ellenvetéseivel kapcsolatban.
Az igazgató vezette az ügyvitelt, és felelt a szakmai munkáért, ellenőrizte a munkát, és gondoskodott az egészségvédelem alkalmazásáról és a munkatervek végrehajtásáról, megszervezte az együttműködést más szervezetekkel és intézményekkel, képviselte az intézményt a bíróság előtt, valamint végrehajtotta a Gyógyászati Központ tanácsának és igazgatóbizottságának határozatait. Az igazgatónak helyettese, az osztályoknak vezető főorvosa volt, a többi szolgálatnak pedig szintén volt vezetőjük, és valamennyien közvetlenül az igazgatónak tartoztak felelősséggel.
A szakkollégium és a Gyógyászati Központ tanácsa tanácsadói testületek voltak, amelyek mint kizárólag gyógyászati szakmai szervek az egészségvédelmi intézkedések programjának az elkészítésében és alkalmazásában vettek részt, míg a Gyógyászati Központ tanácsa az egészségügyi intézmény munkája feletti szakfelügyelet ellátásáról is gondoskodott, és összetételében a Szerb Orvosegylet tagozatának képviselői is jelen voltak.
Nincs róla pontos adatunk, de az a legvalószínűbb, hogy a kórház egészének 1966. I. 1-jétől egészen 1975. VI. 10-ig nem volt külön vezetője, hanem az Gyógyászati Központ igazgatója látta el az igazgatás tennivalóit mind a kórház, mind az egész intézmény részére.
A Gyógyászati Központnak az Alapszabályon kívül munkaviszonyügyi szabályzata, a dolgozók szakképesítéséről és továbbképzéséről szóló szabályzata, lakásépítési kölcsönöknek és lakásoknak a dolgozók részére történő odaítéléséről szóló szabályzata, jövedelemelosztási szabályzata, személyijövedelem-elosztási szabályzata, munkavédelmi szabályzata, valamint a belső szervezésről és a munkahelyek rendszerezéséről szóló határozata is volt.
1965-ig az egészségügyi intézmények finanszírozása a szabadkai Járási Társadalombiztosító Intézet zentai fiókja útján történt, 1965. I. 1-től pedig Zentán is megalakul a Kommunális Társadalombiztosító Intézet.
A hetvenes években a Gyógyászati Központban is tmsz-ek jönnek létre, és a jogszabály-módosításokkal összhangban olyan változások következnek be, amelyek az önigazgatást hozták magukkal.
A Gyógyászati Központban már 1970. VI. 6-án elfogadják azt az Alapszabályt, amelynek révén a dolgozók önigazgatási jogaikat a társultmunka-szervezet útján érvényesítik. Ekkor 23 társultmunka-alapszervezet alakul, amelyek a teljes munkafolyamat egészeiként működnek, és kötelékükben kisebb elszámolási egységekből állnak. Ezek a következő társultmunka-szervezetek voltak:
Érdekes adat, hogy az egymás közötti szolgáltatásokat elszámolták és leszámlázták, és állandó döntőbizottság működött a társultmunka-szervezetek közötti viták megoldása végett. A bizottság munkamódszerét és összetételét az Alapszabály állapította meg. A Gyógyászati Központ és valamennyi tmsz részére egységes könyvvitelt vezettek. A tmsz-nek nem volt jogi személy minősége. A személyijövedelem-elosztást a személyi jövedelmek elosztásának az elosztás alapelveit, továbbá alapjait és mércéit megállapító egységes szabályzat, valamint az összes tmsz által az egységes mércéket a maguk sajátosságaival, lehetőségeivel és szükségleteivel összhangban feldolgozva, a munka szerinti elosztás elfogadott elveit figyelembe véve meghozott személyijövedelem-elosztási szabályzat alapján állapították meg.
Igen gyorsan megmutatkoztak az ilyen kiterjedt szervezési rendszer logikátlanságai és ésszerűtlenségei, így már 1973-ban kezdeményezték a társult munka szervezeteinek csoportosítását a valamivel nagyobb társultmunka-szervezetek megalakítása végett a tmsz alakításáról szóló törvény alapján.
Az 1973. XI. 2-tól 15-ig terjedő időszakban a 23 társultmunka-szervezetből 9 új társultmunka-alapszervezet alakult, közülük 6 a kórházban, 3 pedig a rendelőintézetben (Egészségházban). Az újonnan létrejött társultmunka-alapszervezetek a következők:
Ez a szervezeti rendszer sem maradt sokáig érvényben, mert A társult munkáról szóló törvény által lehetővé tett változás irányzata a fennálló szervezési formák állandó integrálódását, illetőleg dezintegrálását sugallta. Így már 1975. VI. 10-én egyetlen Kórház Tmasz alakítására kerül sor az alábbiakból:
A Kórház Tmasz kötelékébe kerül a nem gyógyászati közös szolgálatok tmasz, illetőleg a mosoda és az élelmezés elszámolási egységek, míg a nem gyógyászati közös szolgálatok fennmaradt részeiből 1977. III. 30-án megalakul a közös szolgálatok dolgozói közössége, amely a zentai Dr. Gerő István Gyógyászati Központ munkaszervezetének valamennyi társult alapszervezete számára ellátja az összes ügyintézési tennivalókat.
részeivel a zentai Dr. Gerő István Gyógyászati Központ munkaszervezet kötelékébe került, de egyes részei, mint a csókai tüdőgondozó, laboratóriumi szolgálat, gyermek- és iskolai gondozó, valamint nőgyógyászati gondozó a Kórház Tmasz kötelékébe kerültek.
Így 1977 és 1981 között a Dr. Gerő István Gyógyászati Központ kötelékébe 7 társultmunka-alapszervezet tartozott:
Valamennyi társultmunka-alapszervezet jogi személy minőséggel és saját zsírószámlával rendelkezett, saját munka- és pénzügyi terveket készítettek, és negyedévi időszakos elszámolást, továbbá zárszámadást nyújtottak be.
Minden tmasz igazgatási szerve a munkástanács, az hozott határozatot az ügyvitelről, az egyszemélyi ügyvezető szerv viszont az alapszervezet igazgatója volt.
Minden alapszervezetnek küldöttsége volt a társadalmi-politikai közösségnél, és valamennyi tmasz-ban megalakították az önigazgatási munkásellenőrzés szervét.
A Dr. Gerő István Gyógyászati Központ munkaszervezetének valamennyi tmasz-a a társulásról szóló önigazgatási megegyezés alapján társult, amely a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket szabályozta, a munkaszervezet kötelezettségeiért pedig korlátlan egyetemleges felelősséggel tartoztak.
Ebben az időszakban a munkaszervezet szintjén is működnek megfelelő szervek (a Gyógyászati Központ vezérigazgatója és munkástanácsa), de a lényegi döntéshozatal a társultmunka-alapszervezet szintjén történik. A nagyszámú bizottság és munkatestület a teljes apparátust óriásivá és hatástalanná tette, sok erőt fecséreltek el a gyűlésekre, és az ügyintézés is felduzzadt, hogy eleget tehessen az alapszervezetek igényeinek a különféle anyagok elkészítése, a választások, népszavazások és a személyes véleménynyilvánítás egyéb formáinak a lebonyolítása terén.
Valamennyi társultmunka-alapszervezet rendelkezett az összes önigazgatási általános okmánnyal, illetőleg alapszabállyal, a társulásról szóló önigazgatási megegyezéssel, a szisztematizálásról, a munkaviszonyról, a szakmai továbbképzésről és kiképzésről, az önigazgatási munkásellenőrzésről, a gyakornokokról, a személyi jövedelem elosztásáról, a lakásviszonyokról, a fegyelmi és anyagi felelősségről, az általános honvédelemről, a belső rendről és az ügyfelek magatartásáról, a munkavédelemről szóló szabályzattal és a különféle törvények által előirányzott még egész sor önigazgatási általános okmánnyal.
A munkaszervezet szintjén ugyancsak hoztak bizonyos önigazgatási általános okmányokat, éves és középtávú munkaterveket, egészségvédelmi intézkedések programjait, de a munkaszervezet hatásköre különösen fontos volt az általános honvédelem tervezésének a tennivalóit illetően.
A finanszírozás a zentai Egészségügyi Önigazgatási Érdekközösség útján történt, amely a Nyugdíj- és Rokkantságibiztosítási ÖÉK-kel együttműködve jelentős támogatást nyújtott a kórház és a rendelőintézet (egészségház) építésére, kiegészítésére és átalakitására szükséges eszközök biztosítása terén.
A Dr. Gerő István Gyógyászati Központ munkaszervezetének keretében 1981. XII. 25-én újabb integráció történt. Ezúttal valamennyi csókai alapszervezet (az általános gyógyászati szolgálat tmasz, a fogorvosi szolgálat tmasz és a gyógszertár tmasz) a csókai Slobodan Penezić Rendelőintézet Tmasz-ban társultak, 1983. XII. 27-én pedig ugyanezt tették az általános gyógyászati szolgálat és gondozók, fogorvosi szolgálat és gyógyszertár zentai alapszervezetek, és ekkor alakult meg Zentán a kórházon kívüli szolgálatok tmasz-a.
Így 1984-től a Dr. Gerő István Gyógyászati Központ MSZ-ben három társultmunka-alapszervezet működik:
Szélesebb területi szinten létrejött a Társult Munka Nagykikinda-Tisza menti Összetett Egészségügyi Szervezetének a társulása Zenta székhellyel, amelybe a társulásról szóló önigazgatási megegyezés 1980. II. 11-én népszavazáson történt elfogadásával az alábbiak kapcsolódtak be:
A Társult Munka Nagykikinda-Tisza menti Összetett Egészségügyi Szervezete alapszabállyal, munkástanáccsal és igazgatóval rendelkezett, rendesen bejegyezték a szabadkai Kerületi Bíróságnál, de sajnos sohasem kelt igazán életre, mert értetlenség, ellentétek, torzsalkodás, belső ellenállás és különféle lokális érdekek kerekedtek felül.
1987 folyamán a kórház tmasz kötelékéből kiváltak a gyermek- és tanulóifjúság-egészségvédelmi, továbbá a női egészségvédelmi gondozók, 1990-ben pedig az onkológiai gondozó is, és szervezetileg a kórházon kívüli szolgálatok tmasz-ához csatlakoztak. Ezzel a szóban forgó szolgálatok munkája összhangba került VSZAT egészségvédelmi törvényével, amely a hangsúlyt a rendelőintézetekben a gondozói munkamódszer alkalmazásával a preventív egészségvédelem fejlesztésére helyezte.
A Szerb SZK egészségvédelméről és a társadalmi tevékenységekről szóló, 1990. évi törvények alapján VAT képviselőháza határozatot hozott a zentai Dr. Gerő István Egészségügyi Központ alapításáról. A szóban forgó határozattal az Egészségügyi Központ kötelékébe került a zentai Dr. Gerő István Gyógyászati Központ a kórház tmasz-szal, a kórházon kívüli szolgálatok tmasz-szal és a közös szolgálatok dolgozói közösségével. A finanszírozás a zentai székhellyel Zenta és Ada községek részére alakult Betegbiztosítási Alap által történik.
A csókai rendelőintézet különvált, és a csókai Községi Képviselő-testület által meghozott alapítási okmány alapján önálló egészségügyi intézmény lett. Ezzel megszűnt a Dr. Gerő István Gyógyászati Központ mukaszervezete és a kötelékébe tartozó társultmunka-alapszervezetek.
Az SZK 1992. évi új egészségbiztosítási törvénye előirányozta, hogy az egészségügyi központok alapítói a községek legyenek, így 1992. VIII. 28-án Zenta KKt is határozatot hozott az alapítói jogok átvételéről, valamint az igazgatónak, továbbá az igazgatói és felügyelőbizottság tagjainak a kinevezéséről. A zentai Dr. Gerő István Egészségügyi Központ alapszabályát 1992. IX. 11-én hozták meg, a község pedig 1992. IX. 30-án hagyta azt jóvá. Az Egészségügyi Központ a következő négy szervezési egységgel rendelkező egészségügyi intézmény:
A fenti szervezési séma szerint a Közkórház SZE 330 ággyal rendelkezik, és fekvőbeteg-egészségvédelmi tevékenységet lát el az alábbi szolgálatok által:
A zentai Rendelőintézet Szervezeti Egység járóbeteg-rendelőintézeti és gondozói egészségvédelmet folytat, és kötelékébe az alábbi szolgálatok tartoznak:
A Gyógyszertár Szervezeti Egység a gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel történő ellátásról gondoskodik, és az alábbiakból áll:
A Közös Szakszolgálat Szervezeti Egység ellát minden ügyintézési, munkaerővel kapcsolatos és könyvviteli-számviteli tennivalót az Egészségügyi Központ részére az alábbi szolgálatai által:
A szervezésben bekövetkezett változások folytán a szervezeti egységeknek nincs jogi személyi minőségük, sem zsírószámlájuk és saját igazgatási szerveik. Mindez csak az Egészségügyi Központ szintjén létezik, amelynek igazgatója, igazgatói és felügyelő bizottsága, alapszabálya és egyéb általános okmányai vannak, míg a szervezeti egységeknek csak igazgatójuk van. A határozathozatal a Központ szintjén és nem a szervezeti egységek szintjén történik.
Ily módon a határozathozatal jelentősen egyszerűbbé, illetőleg ésszerűbbé vált. Az önigazgatás megszüntetésével csökkent az általános okiratok, bizottságok és munkaterületek száma, és jelentősen egyszerűsödött a döntéshozatali folyamat, ami az ügyintézésben foglalkoztatottak számának csökkenését és a szakmai egészségügyi munka hangsúlyosabbá válását eredményezte.
Az 1992. évi új egészségbiztosítási törvény megalakítja a Köztársasági Egészségbiztosítási Intézetet, amely a körzetek székhelyén levő fiókjai által ellátja az egészségvédelem finanszírozásának a tennivalóit. Ily módon az Egészségügyi Központ a működéséhez szükséges eszközöket munkaprogramjának a végrehajtásához az Egészségbiztosítási Munkaközösség illetékes nagykikindai fiókjával kötött szerződés által teremtené elő, csakhogy a háború, a megtorló intézkedések, az általános nincstelenség és társadalmi válság következtében az egészségvédelem finanszírozása hosszabb időtávon elégtelen és nem megfelelő, így az Egészségügyi Központ vezetőségének és foglalkoztatottjainak az alapvető erőfeszítései az egészségvédelem elért színvonalának a megőrzésére irányulnak.
Az egészségvédelemről szóló törvény 1996. évi módosítása és kiegészítése alapján Szerbia Egészségügyi Minisztériuma átvette a zentai Dr. Gerő István Egészségügyi Központ alapítójának jogait és kötelezettségeit, és 1997. VII. 17-én elfogadták az új alapszabályt, és azt az Egészségügyi Minisztérium 1997. X. 2-án hagyta jóvá. A minisztérium 1998. II. 16-án kinevezte a Központ igazgatóját, igazgatói és felügyelőbizottságát, és 1998. VII. 1-jén az összes általános okmányt összehangolták az új alapszabállyal.
A zentai Dr. Gerő István Egészségügyi Központ az alapszabályon kívül a következő általános okmányokkal rendelkezik: Szabályzat a munkakörök rendszerezéséről, Szabályzat a belső szervezésről, Szabályzat a munkavédelemről, Szabályzat a szakmai továbbképzésről, Szabályzat a házirendről, Szabályzat az egészségvédelem-nyújtás módjáról és eljárásáról, Szabályzat az intrahospitális fertőzések elleni védelemről, Szabályzat a lakásviszonyról, Szabályzat a levéltári anyagról és irattári anyagról, Szabályzat a számvitelről és Szabályzat az igazgatóbizottság működéséről. Az Egészségügyi Központ a foglalkoztatottak munkaviszonyával és keresetével kapcsolatos kérdéseket szabályozó egyéni kollektív szerződést is megkötötte.
Az új alapszabály és az általános okmányok nem irányoznak elő a belső szervezeti rendszerben nagyobb változásokat, kivéve, hogy mind a rendelőintézet (egészségház), mind a közkórház szintjén képviselt szolgálatok egységes szolgálatként alakultak meg.
Ennek az időszaknak az alapvető irányzatai a lehető legnagyobb fokú ésszerűsítés, takarékosság és az egészségvédelem hatékonyságának a fokozása.