Zenta egészségügye a megyei leiratok, illetve a helyi adó- és törvénykezési könyvek tükrében a XVIII. század végén és a XIX. század elején

Az egészségügyi szolgálat megszervezésére vonatkozó 1770. évi törvény kötelezte a városokat, hogy ún. fizikus-orvosokat, seborvosokat, bábákat és gyógyszerészeket alkalmazzanak. Mivel Zenta ekkor már mezőváros (oppidum), bizonyára a helyi elöljáróság is megpróbált ennek érvényt szerezni. Egyébként a törvény betartása nemcsak az elöljáróságtól függött, hanem attól is, hogy volt-e jelentkező a meghirdetett állásokra. A törvény kiadását követően a legkorábbi, egészségüggyel kapcsolatos adatot az 1771-ből való városi adókönyv tartalmazza, melynek végén, a novemberi hónap kiadásainak felsorolásánál a felcser (orvossegéd) számára kifizetett kenyér és fél porció lótakarmány ára szerepel. A korábbi évek hasonló összeírásaiban (1766, 1769) "felcser" még nem található, tehát minden bizonnyal ez az első hiteles feljegyzés arról, hogy Zentán ekkor már vagy ettől fogva dolgozik egy orvossegéd. Ezt megerősíti a következő, 1772. évi adókönyvben megjelenő tétel (a januári kiadásoknál), mely a felcsernek kifizetett szintén kenyér és takarmány árát tünteti fel, de ugyanez a tétel található a decemberi kiadásoknál is, ezúttal a borbély számára történő kifizetéssel. Ebből következtethető, hogy a felcser vagy borbély alkalmanként lóháton járta körül a messzebb lakó betegeket. Nem sokkal később már borbély és seborvos (chirurgus) névszerinti ittlétét is rögzíti az adókönyv. Az 1774/75. évi összeírás Nagy Mihályt borbélyként (barbi, tonsor) említi, a négy évvel későbbi adókönyv viszont "chyrurgus"-ként tünteti fel (ez a csere többször előfordul más esetekben is, s úgy látszik, nem tettek lényeges különbséget a borbély és a seborvos között). Az 1777/78. évi adókönyvben jelenik meg Grubánovits János és Forgáts József neve, mindkettő mellett a "chyrurgus" megjegyzés. Bár a későbbi összeírások inkább csak borbélyként (latinul tonsor) tüntetik fel őket, Grubánovits Jánost 1797-től már csak seborvosként (chyrurgus) jegyzik. A "chyrurgust" említi két másik, 1777. március 27-i és április 3-i adókönyvi bejegyzés is, mely a neki kifizetett összeget tartalmazza szabályzat elkészítéséért.

Tehát 1777-től 1779-ig három seborvos is állt a helyi egészségügy szolgálatában, de ezután Nagy Mihály neve már a "chyirurgus" megjelölés nélkül szerepel az összeírásokban egészen 1788-ig.

Az 1780/81. évi adókönyvben Kovács Antal borbélyként (tonsor) van bejegyezve, viszont a következő évben már őt sem említik borbélyként, csupán a neve található az összeírásban, később pedig már egyáltalán nem jegyzik még a nevét sem.

1790-ben viszont egy seborvos és két borbély nevét is rögzíti az adókönyv. Az új "chyrurgus" Johann Brunn, a két borbély pedig a már ismert Grubánovits János és Forgáts József. Johann Brunn ezután többé már nem szerepel az összeírásokban. Jellemző a korra, hogy igen gyakori volt a seborvosok, illetve borbélyok vándorlása, míg meg nem találták a maguknak megfelelő helyet.

Az akkori egészségügyi helyzet feltérképezésében rendkívül hasznosnak bizonyultak más közvetett források, melyek alapján viszonylag hű képet lehet kapni a kor orvoslási módszereiről és gyakorlatáról.

Nemcsak Zenta, de Bácska egészségügyi története szempontjából is kivételes értékűek azok a XVIII. század végi és a XIX. század első évtizedeiből való szolgabírói leiratok és helyi törvénykezési könyvek, melyek a vidékünkre vonatkozó orvoslással kapcsolatos megyei utasításokat és a helyi egészségüggyel összefüggő adatokat tartalmazzák.

A XVIII. század utolsó évtizedeiban lassan szerveződő egészségügyi szolgálat istápolását és felügyeletét elsősorban a megyei hatóság és a megyei főorvos látta el. A népegészség szempontjából a megye részére fontos volt az egészségügyi helyzet állandó figyelemmel kísérése, s ennek megfelelően leiratok formájában intézkedtek a szolgabírók által a felmerülő problémák tekintetében.

Büky József, Bács megye assessora (kerületi ülnöke) és fizikus-orvosa 1793. július 24-én Baján keltezett leíratában egyfajta orvosetikai előírást adott a helyi szolgabírók számára a seborvosok és borbélyok működésének szabályozására. A leirat nehezményezi a borbélyoknak a betegekkel szembeni bánásmódját megállapítva, hogy: "a szegény népen irgalmatlan húzásokat-vonyásokat tesznek", s ennélfogva az emberek még a képzett doktoroktól, seborvosoktól és borbélyoktól is irtóznak, és a tudatlan, babonás vénasszonyokra hagyatkoznak a gyógyítás dolgában. Ennek visszaszorítására és megzabolázására minden helység elöljáróinak megparancsolják, hogy vasárnaponként tegyék közhírré a "helység székeken" a következőket:

1. Ha valamely seborvos (chirurgus), borbély a gyógyításért két vagy három forintnál többet kérne, abban az esetben a gyógyító köteles írásban foglalni a kezelés ideje alatt felhasznált orvosságokat, a seborvos pedig a sebet "felrajzolni", és azt a kerületi - vármegyei seborvosnak bemutatni felülvizsgálat céljából.

2. Amennyiben a seborvos és a borbély a gyógyításért 7 vagy 8 forintnál többet kérne, köteles erről a saját pecsétjével ellátott jelentést tenni, és azt Bajára (e leirat kiadójához) elküldeni.

Nagy Mihály (a 157. sorszám alatt), mint a legrégebbről nyilvántartott borbély-seborvos az 1776/77. évi helyi összeírásban

3. Azokban a helységekben, ahol a seborvosok és borbélyok el akarnak helyezkedni, a község elöljáróinak írásos engedélyt kell kérniük a kerületi seborvostól arra nézve, hogy megtarthatják-e továbbra is azokat a "házaló csavargókat", akik főleg érvágással foglalkoznak és "egy-két garasért a jó polgárnak szörnyű veszedelmére készek egész vérét ki csapatni", és kötelesek ezektől minden sebészi eszközt elkobozni és azt átadni a kerületi seborvosnak.

4. Minden helység elöljárói kísérjék figyelemmel a saját seborvosukat, borbélyukat, "és ha olyan hideglelkű, részeges, a hivatalában tunya légyen", akkor a helység tanácsa előtt figyelmeztessék, és ha nem térne jobb belátásra, jelentsék fel a kerületi seborvosnál, aki ha nem adna megfelelő elégtételt, abban az esetben a helység elöljárói ezt Baján jelentsék, melynek következményeként "példás elégtétel fog következni".

5. Mind a lakosság, mind a seborvosok és borbélyok számára a vármegye közzéteszi az általa megállapított orvosi díjszabásokat, mely szerint:

A szabályzatból kitűnik, hogy az egész Bács megyében lényegében csak seborvosok és borbélyok működtek, diplomás orvos nemigen volt fellelhető.

A helyi törvénykezési könyvben az 1794. január 4-én felvett bírósági jegyzőkönyv arra derít fényt, hogy ekkor már Zentán működött városi bába (szülésznő). A 126. sz. alatt felvett tárgy teljes eredeti szövege a következő:

"Fel vétetett Kiss Kún Majsány Birálának levele, melly által Zsuzsa nevezetű Leány aki teherben lévőnek pretendáltatik, ide Barsi Mihály lakosunk házához, mint ottan meg esett, vissza utasíttatván, által adatott: arra való nézve, hogy az ilyet esetnek további valósága felöl szükséges rendelés tétethessen, az kérdésben forgott személy: Gubik Dorottya nevezetű város bábájával meg vizsgáltatván, béjelentetett, hogy az személlynek az terhesség iránt semmi baja nem volna, csakhogy az gyomránál lévő kemény daganat, terhességéről gyanúban ejtette legyen, mellyre nézve, ez dolog e prothocollumban bé iktattatott."

Az egy héttel későbbi (január 12-i) másik bírósági tárgyalás feljegyzése viszont még a felcser tanyavilágbeli működéséről is tanúskodik. Ugyanis egy kutyaharapás következményeként a sebet gyógyító felcser napidíja és a felhasznált orvosság árának megfizettetése képezte a per tárgyát.

Ekkor a seborvosok, borbélyok és felcserek egyben a patikusi feladatokat is ellátták, az orvosságokat viszont a kereskedők forgalmazták.

Harminc évvel az egészségügyi szolgálat megszervezését kimondó törvény után - a századfordulón - az egészségügy helyzetének javulását jelentősen hátráltatja a képzett orvosok hiánya és a túlnyomórészt írástudatlan népnek a babonák iránti fogékonysága. A hatóságok az egészségügy működésének javítása céljából egyre több utasítást küldenek szét a szolgabíróknak, s egyben megpróbálják visszaszorítani a kiszolgáltatott helyzetbe jutott betegek vámszedőiként feltűnő kuruzslókat és álorvosokat.

Hail Ignác, helyettes kerületi kapitány 1800. június 11-i keltezéssel Becséről intéz felhívást a helyi elöljárókhoz, melyben többek között ez áll:

" l. Az Vén Banyáknak és asszonyoknak 24 korbátsok alatt tiltatik, hogy semi féle beteg embereket az gyógyitásra fell ne válaljanak, kiváltképen franzusokat, [franc(ia) betegség = szifilisz, vérbaj - a szerző megj.] kiket szükséges azonnal a Bíráknak bé mutatni, kik a fölleb olyatén tisztátalan személyeket adni fognak."

Egy másik, 1801. január 3-án keltezett felhívás Vojnits Fábián szolgabíró aláírásával különösen a gyermeket érintő himlőbetegség megelőzésére és a betegség kezelésére ad utasításokat (ekkor még nem alkalmazták a pár évvel azelőtt Angliában felfedezett himlő elleni védőoltást). A betegség lefolyását három stádiumra osztották fel, s mindegyik szakaszban négy pontba foglalták össze a tudnivalókat. A felhívást a "köznépnek" szánták afféle felvilágosító magyarázatként, melyet közzétettek a nyilvános és gyülekezési helyeken.

A kor népbetegsége, a valódi vagy hólyagos himlő (variola vera) ellen folyó küzdelem egészen új fordulatot vett a XIX. század második évtizedében, a védőoltás 1796. évi angliai felfedezése óta. Ezzel kapcsolatban különösen értékesek a vidékünkre vonatkozó és a gyermekek himlő elleni védőoltásának - minden bizonnyal - első alkalmazását tanúsító leiratok, melyek az 1810-es évekből származnak. Magyarországon a XIX. század első felében a törvény még nem rendelkezett a védőoltás kötelező voltáról (csak 1876-tól), úgyhogy annak esetleges elrendelése a felsőbb kormányzati szervek belátásától függött.

A himlőoltással kapcsolatos első feljegyzés az a szülőknek szóló felhívás, mely a védőoltás felfedezéséről és szükségességéről szól, melyet Stevan Radišić járási alszolgabíró írt alá Zentán 1814. október 4-én:

" Jó Szülők !

Az természetnek Mindenható alkotója meg áldván benneteket magzatokkal, egyszersmind szent kötelességtekké tette, hogy azoknak életyeket minden veszedelem ellen oltalmazzátok.

A sok veszedelmek közé mellyek magzatyaikat mindjárt születésektöl fogva körülveszik, tartoznak valóban a hójagos himlők, ezek irtóztatóképpen dühösködnek az ártatlan kisdedek között, sok ezreket ölnek meg minden Esztendőben; sok ezreket, mellyek halálos pallostul megmenekednek, el rútitatnak vakokká süketekké, némákká, bénákká, egész életyeikben nyomorultakká tészik.

Ki volna közöttetek oly embertelen, oly gyilkos, hogy nem akarná magzatyait ezen irtóztató betegségtül meg menteni. Az égnek legszebb ajándékja, az emberi ész, feltalált egy hatalmas - bátorságos, bizonyos eszközt, melly által magzatyaitokat tökéletessen megmenthetitek a rút hójagos himlőktől, és egyszersmind az egész emberi Nemzetnek jótévői lehettek, midőn az leggyilkosab betegségnek egész ki irtását elő mozdityátok, ezen leg hasznosabb találmánya az el mult századnak a mentő himlő, vagy a tehén himlő [a tehén tőgyéről nyerték az oltóanyagot - a szerző megj.]. Ennek beoltása által sem az emberi szépség el nem rutitatik, sem egésége meg nem sértetik, a veszedelmes himlőktől pedig meg mentetik. Azért is ezen beoltás már több esztendőktül fogva az egész pallérozott világban elterjesztetett."

E felhívás után három évvel, 1817. április 14-én Zomborban, a megyeszékhelyen összeült hatóság a következő értesítést küldte szét a járási szolgabíróknak:

"1041. A Himlő Oltást Ügyelő deputatió azt elő adván hogy Falusi Seborvosok és Borbélyok - himlőt oltanának anélkül, hogy a felsőbb helyen tartatni parantsolt jegyző könyveket tartanának. Kéri tehát ezeket illyetén himlő oltástól eltiltatni.

Járásbéli Szolga Bírák Uraknak meghagyatatik hogy, mindeneket kik a könyörgő deputatiónak tudta nélkül himlőket oltanának, oltástul eltiltassák."

E leiratból arra következtethetünk, hogy megkezdték a himlő elleni védőoltások alkalmazását Bács megyében (melyről jegyzőkönyvet kellett vezetni), s így minden bizonnyal Zentán is. (Dr. Vígh a kórháztörténetében - adatok hiányában - 1861-re teszi a himlő elleni védőoltás bevezetését, holott akkor már - évtizedek óta - csak a szokásos oltást végezték.)

1824 májusában Bulla Károly megyei főorvos arról panaszkodik, hogy a gyermekek vakcinálását végző seborvosok csak nagy késéssel kapják meg a szükséges segítséget a helybéli elöljáróktól, s kéri ezen akadályok elhárítását, továbbá kéri, hogy a be nem oltottak, illetve az újszülöttek névjegyzékét minden év elejével a települések küldjék meg a járási főszolgabíróknak, és a seborvosoknak adjanak meg minden segítséget a vakcináláshoz.

Június 21-én szintén Bulla főorvos tesz jelentést a vakcinálást végző seborvosok fizetésével kapcsolatban. E jelentésben szerepel az is, hogy a himlő elleni védőoltásokat nem a legfelsőbb helyről parancsolják meg, csupán "az emberi egésségre való figyelem miatt" ajánlják. Továbbá meghagyják a szolgabíróknak, hogy "kemény fenyíték mellett" kötelezzék a seborvosokat a vakcinálások végrehajtására, melyről velük előzőleg egyezség született. A védőoltásokat a vagyonosabbak saját pénzükből fizették, a szegényebb családok gyermekei után pedig fejenként 15 krajcárt fizetett a "honi Cassa" (helybéli közpénztár) az orvosoknak.

Fontos mérföldkő a gyógyítás területén az a császári rendelet, mely előírja még a borbélyok számára is az orvostudományokban való jártasságot:

"3303. J.E. [jelen évben - a szerző megj.] Sz. Jakab hava [július - a szerző megj.] 13-án 17404 sz.a. Kelt Kegyes Intézvénye Eö felségének kegyelmes parancsolatyábul meg hagyattatik, hogy az ollyatén Borbélyok, a kik orvosi Tudományok tanulásárul szólló Diplomát elő nem mutatthatnának mindennémű orvoslás gyakorlásárul el tiltassanak."

A megyei hatóság nagy figyelmet szentelt a himlő leküzdésére, mely leginkább a gyermekeket sújtotta. 1826. július 4-én egy tíz pontból álló utasítást adtak ki a járások szolgabíráinak a himlőoltással kapcsolatban:

1. A himlőoltásokra felügyelő bizottság közreműködésével, illetve az orvosok és seborvosok felügyelete mellett a jövőben az oltásokról az új előírások szerint kell vezetni az ún. táblás jegyzőkönyveket.

2. A táblás jegyzőkönyveket úgy kell vezetni, hogy világosan látsszon azoknak a szegényeknek a kiléte, akiknek oltását a közpénztárakból fedezték (ez 6 krajcár volt fejenként), illetve hogy ez kikre terjedjen ki. Az orvosok és seborvosok kötelessége, hogy a vakcinálások adatait tartalmazó jegyzőkönyveket a járásbeli kihelyezett bizottságoknak minden év végeztével bemutassák, és a hiányos, pontatlan jegyzőkönyveket a bizottságoknak joga van helyesbítésre visszautalni, és ennek kiküszöböléséig nem fizethetők ki a közpénztárból a beoltottak után megállapított összegek. Ennek betartása azért is fontos, mivel a táblás jegyzőkönyveket minden év január végén el kell juttatni a Magyar Királyi Helytartótanácshoz.

3. A himlőoltást ügyelő "deputatiónak" jogában áll az oltással késlekedő orvosokat és seborvosokat figyelmeztetni, az oltást elhanyagoló orvosokat pedig megbüntetni.

4. Minden helységből azonnal jelenteni kell a felsőbb hatóságoknak, ha himlőbetegséget vagy járványt észlelnek.

5. A járásonként szervezett bizottságok kötelessége, hogy minden évben jelentést tegyenek a himlőben megbetegedettek és elhalálozottak számáról, valamint hogy a beoltottak közül hányan kapták meg ismét a betegséget.

6. A kerületi orvosok és seborvosok a kerület időnkénti átvizsgálása alkalmával - a lelkipásztorok és a helybeli elöljárók segítségével - kötelesek összeírni a be nem oltott gyermekeket.

7. A himlőoltások sikerességére való tekintettel ajánlják a földesuraknak, lelkipásztoroknak és egyéb előkelő személyeknek, hogy az alájuk tartozó "köznépet" győzzék meg a himlőoltás szükségességéről és elfogadásáról, és hassanak oda, hogy az oltásokat leginkább vasárnap, illeteve ünnepnapokon végezzék, amikor is a jobbágyok pihennek.

8. A jó oltóanyag a feltétele annak, hogy a szülőkkel elfogadtassák a védőoltás szükségességét. Ennek értelmében az orvosok és seborvosok kötelesek (büntetés terhe mellett) hatásos oltóanyagot tartani.

9. A plébánosok és lelkipásztorok prédikációjukban a védőoltás ajánlása mellett buzdítsák a köznépet annak elfogadására, és ugyanezt tegyék a zsidó "nemzetiségbeli" rabbik is.

10. "A szegény adózók" [szegénysorsúak - a szerző megj.] beoltása után járó hat krajcár (fejenként) és a kocsi bérének kifizetése a helyi kasszából csak azután lehetséges, miután az illetékes bizottság azt jóváhagyta.

A fenti rendeletek betartásának felügyeletét a kerületi alispánokra bízták, a járásbeli szolgabírókat és a főorvosokat pedig utasították, hogy a seborvosokkal tartassák be a rendeletet, melyet Bulla Károly megyei főorvos fog ellenőrizni.

A Zomborban székelő megyehatóság 1826. július 10-i gyűlésén a megyei főorvos "egésség dolgában" tett jelentése után több határozatot is hoznak. Ezentúl nemcsak az "utolsó szegénységben lévő", hanem minden szegény sorsú gyermek himlő elleni védőoltásának költségeit is megtéríti a helyi közpénztár azzal, hogy a plébánosok vagy a tisztségviselők igazolják a jogosultságot.

Arról is határoztak, hogy ha kell, orvos jelenlétében ellenőrzik az orvosságokat tartó kereskedőket, ugyanis a szegények számára a kiutalt gyógyszereket szintén a közpénztárak fizették ki az 1800. évi március 18-án hozott, 6486. sz. rendeletben foglaltak alapján. Egyúttal felhívják a módosabb települések földbirtokosait, hogy az 1786. évi rendszabályok értelmében fogadjanak fel és alkalmazzanak tanult és "felesküdött" orvosokat, illetve boncorvosokat, továbbá a közpénztár terhére szerezzék be a boncoláshoz szükséges eszközöket, és az orvosok minden esetben tegyenek jelentést a betegek kezeléséről.

A gyűlés elrendelte a fenti határozatok másodpéldányainak továbbítását az adó- és számvevői hivataloknak, és Bulla Károly megyei főorvost megbízták azzal, hogy a fenti határozatoknak szerezzen érvényt az elkövetkező három év folyamán.

Szeptemberben a főorvos utasítást küld a járási szolgabírákhoz, melyből kiderül, hogy a himlőoltásról készült jegyzőkönyvek bemutatását időnként elmulasztják, de a beoltott gyermekek esetleges újbóli megbetegedését is általában elhallgatják. A megyehatóság kéri, hogy a július 4-i himlőoltással kapcsolatban közzétett rendelet szigorú betartásának mindenképpen érvényt szerezzenek.

Az október 12-én Baján megtartott megyei közgyűlésen az orvosok és bábák (szülésznők) anyagi juttatásaival kapcsolatban a leirat első pontja rögzíti, hogy "mind a seborvosoknak, mind a bábáknak szabad, nem nagy ugyan, de elegendő lakás rendeltessen az alább meg nevezendő helyeken", továbbá, hogy a seborvosok évi fizetése az "első osztályú helyeken" 100 forint, 12 pozsonyi [mérő - a szerző megj.] kenyérnek való búza, két öl tűzifa és két szekér őszi szalma. A másodosztályú helyeken 80 forint és az említett többi járandóság. Az első osztályú helyek a Tiszai járásban a következők: Ada, Óbecse, Magyarkanizsa, Martonos, Mohol, Zenta, Szenttamás, Péterréve, Temerin, Turia és Bácsföldvár (együtt).

A sebek első bekötözéséért, boncolásért, a vizsgálatról kiadott dokumentumokért, beteglátogatásokért a felsőbb helyen meghatározott díjszabás szerint kell fizetni.

A harmadik pont szerint a bábáknak a seborvosokhoz hasonló juttatás jár. A szülések alkalmával a bábáknak az étel és ital biztosításán kívül a rákövetkező, legalább 14 napos ellenőrző látogatásokért egy forintot kell fizetni. A szegényebb sorsúak esetében a bába bérét és az orvosságok árát a települések közpénztárából fizették ki azzal, hogy a költségeket - mihelyt lehetőség adódott - a beteg akár pénzben, akár szolgálatban [közmunkák által - a szerző megj.] köteles volt megtéríteni.

A bábák munkájának segítésére segédeket is alkalmaztak, akiket minden helységben összeírtak, és megvizsgálták az alkalmasságukat, de dolgozhattak a megyei főorvos levélbeli ajánlása alapján is. Viszont testi büntetés terhe mellett tiltották, hogy bárki is bábáskodással foglalkozzon.

Ami az itt dolgozó seborvosokat és borbélyokat illeti, a XIX. század első évtizedében is a még 1777-től itt működő Grubánovits János seborvos és Forgáts József borbély képviselik a helyi egészségügyet. 1816-tól Buday István seborvos (chyrurgus) neve is megjelenik az összeírásokban (ekkor már Grubánovits és Forgáts is közel 40 éve gyógyítják a betegeket, s őket váltja majd fel Buday István.) Valószínű, hogy 1814 vagy '15-től dolgozhatott (a Dudás-féle krónikában 1813-tól), de mivel az 1814-16-ig terjedő összeírások hiányosak, így csak a fent datált időponttól számítható az itteni működése. Ezzel 1816-tól két seborvost és egy borbélyt (Grubánovics, Budai és Forgáts) jegyez az adókönyv 1820-ig, ezután Grubánovics János már nem szerepel az összeírásokban (nyugalomba vonult vagy elhalt).

Budai István seborvos az 1841-ben bekövetkezett haláláig itt dolgozik (1833-tól a kórházi betegeket is ellátja).

Forgáts Józsefet egészen 1828-ig jegyzik az adókönyvek borbélyként, de a húszas években korára való tekintettel már nemigen dolgozhatott, sőt lehetséges, hogy már korábban sem (a neve mellett 1813-tól már ott volt a "defectuosus" (kimerült, legyengült), 1820-tól pedig a "senex" (öreg) megjegyzés is, bár ez sincs kizárva. Forgáts József még Grubánovics seborvossal együtt 1777-től gyógyította Zenta és környékének betegeit, s az adókönyvek beírása alapján kisebb megszakításokkal nem kevesebb mint 51 évig jegyezték kirurgusnak, illetve borbélynak.

1827 májusában Bulla Károly főorvos jelentést tesz a himlő elleni védőoltások lefolyásáról az előző évben, mely a már ismert eljárások keretében zajlott le. A vagyonosabbak fizettek az oltásért, a szegénysorsúak helyett pedig a közpénztár fizette az oltási díjat.

A szegényebb népréteg számára biztosított többfajta ingyenes egészségügyi szolgáltatás része volt annak a folyamatnak, mely egyre hatásosabban érlelte meg elsősorban a szegénysorsúak számára létesítendő zentai kórház ügyének előmozdítását.

A zentán működő seborvosok és borbélyok a helyi összeírásokban bejegyzésük éve szerint