Az Óvoda utcai korszak hét évtizedének története (1872-1942)

Két emberöltő nemcsak az egyén életében, hanem a közéletben is nagy idő. A zentai kórház történetében ez a hét évtized csak lényegtelen fejlődést mutat fel. Talán csak az első itt eltöltött 10 év mutat némi haladást. Az ágyszám kissé emelkedett. A szűk kis kórtermek helyét tágasabb termek váltották fel. 1873-ban, amikor a kórház ideköltözött, harminc új vaságyat szereztek be. A régi kórházban használt "nyoszolyák" idejüket múlták, és használhatatlanok voltak. Ebből a tényből állapítható meg, hogy a kórház befogadóképessége harminc ágy volt. Ugyanakkor harminc ágyra való katonapokrócokat vásároltak, melyek igen tartósaknak bizonyultak, fehér gyapjúból készültek, és hosszú évtizedekig használták őket. Ősz Szabó Dániel asztalosmester új kórházi bútorokat csinált. Új volt maga az épület is. A kórház topográfiai elhelyezése igen jó volt, mert majdnem a város geometriai középpontján feküdt az akkori Folyó utca (később Franše Depere, még később Fruškagorska utca), valamint az Óvoda (Svetozar Miletić) utca sarkán. A telek nem nagy, mindössze 496 négyszögöl, helyrajzi száma 108788. Ez a középület ma is ugyanolyan külsővel rendelkezik, mint 90 évvel ezelőtt, amikor felépült. Falai nedvesek, magas talajvízállás idején a vízrajzolat 2-3 méter magasra is felterjed. Legfeljebb annyi változás van, hogy a belső válaszfalakat mozdították el, és alakították az egyszer s mindenkori szükség szerint. Óvodának épült, és nem kórháznak. A városi tanács két évre engedte át ezt az épületet a kórház ideiglenes elhelyezésére. A két évből 70 év lett, mert 1942. január 1-ig ezen a helyen és ebben az épületben maradt a kórház. A város pillanatnyilag mentesült a kórházépítés gondjától, de nem sokáig. A kronologikus sorrendben összeállított adatok mindezt fokozatosan igazolni fogják.

1875. - Zavarok keletkeztek a kórházi élelmezés körül. A betegápoló, aki egyúttal élelmezési vállalkozó is volt, minden előzetes bejelentés nélkül eltávozott a városból, magukra hagyván a betegeket és megszüntetve az élelmezést. A polgármester (ekkor már városi rangot kapott Zenta) úgy intézkedett, hogy Kuthy Lajos seborvost bízta meg a betegápolással és az élelmezéssel; ennek a munkatöbbletnek arányában fel kellett emelni a fizetését.

Ezt a feladatot Kuthy Lajos úgy oldotta meg, hogy felesége vállalta az élelmezést és a mosást, ő maga pedig az ápolást, amelyet egy szolga segítségével látott el. Kuthy Lajos sebész meghalt 1887. október 8-án, de a felesége továbbra is a kórházban működött egészen 1900-ig mint élelmezési vállalkozó.

Az 1875. évi március 30-i közgyűlésen "felolvastatik dr. Glücksthal Adolf orvos sebésztudor és szülésznek a kérvénye letelepedés és orvosi gyakorlat megkezdése iránt". Miután a beterjesztett okleveleket átnézték, a praxisra megadták az engedélyt. (Dr. Glücksthal lett 1902-ben a kórház sorrendben harmadik igazgatója.)

1876-ban megalakul városunkban az első egészségügyi tanács, mely akkor az egészségügyi bizottság nevet viselte. Orvos tagjai: dr. Révai János, dr. Kellner József, dr. Glücksthal Adolf és Kuthy Lajos seborvos. Ezenkívül húsz képviselő-testületi tag.

1877. - Mucsi Menyhért zentai és Mihálovits Márton bajai gyógyszerészek kérvényezik a II. gyógyszertár felállítását Zentán. Ezzel kapcsolatban a vármegye utasítására a közegészségügyi bizottság részletes indoklást állít össze, és javasolja a gyógyszertár engedélyezését. A terjedelmes jegyőkönyvek elég pontos betekintést nyújtanak az akkori egészségügyi állapotokba. (161 jkv. szám: 18. oldalon tárgyalja a zentai egészségügyi problémákat). A kórházra vonatkozóan: hétéves átlag alapján számítva évente 365 beteget gyógykezelnek a kórházban. Az ápolási napok számát nem tünteti fel. Minthogy ebben az időben egy betegre eső ápolási napok száma 15-20 között ingadozik, feltehető, hogy az évente 6-7000-et tehetett ki.

1879. - A városi szabályrendeletben a fizetések is fel vannak tüntetve. A fizetési ranglista így alakult:

- polgármester 1600 Ft.

- tiszti főorvos 800 Ft.
- rendőrkapitány 1200 Ft.

- segédorvos 700 Ft.
- tanácsnok 800 Ft.

- seborvos 400 Ft.

1882. - Megalakul Zentán a Vöröskereszt, és huszonöt tagból álló bizottságot választanak.

1883. - A minisztérium engedélyezi a II. számú gyógyszertárat Mucsi Menyhért okleveles gyógyszerész részére.

1884. - A közegészségügyi bizottság orvos tagjai dr. Révai, dr. Glücksthal, Kuthy Lajos. Minthogy ebben az évben dr. Kellner nem szerepel az orvosok listáján, és később sem tesznek róla említést, feltehető, hogy elköltözött Zentáról. Dr. Glücksthal lett az utódja.

Sinkay János, Zenta szülöttje, volt országgyűlési képviselő elhalálozott, és végrendeletileg 1500 Ft-ot hagyományozott a kórházra (ez kb. egy évi fizetése volt a polgármesternek).

Az Óvoda utcai épületbe történt átköltözés után, amint már említettük is, egyelőre elcsendesedtek a kórházépítést kívánó hangok. De már 1886-ban, a március 13-i ülésen ismét szőnyegre kerül a kórházépítés. Tehát alig múlt el 14 év, és máris rájöttek arra, hogy az Óvoda utcai megoldás - nem megoldás. Szó szerint érdemes idézni a jegyzőkönyvet. Zsarkó Antal és társai beadvánnyal fordulnak a közgyűléshez a kor igényeinek megfelelő kórház létesítése tárgyában. A következő véghatározatot fogadták el: "A városi képviselő-testület maga is tudatával bír annak, hogy e városban egy, a mai kor követelményeihez megfelelő városi kórház szükséges, melynek létrehozása eddigelé nem a város akaratánál, hanem a mostoha körülményeknél fogva szenvedett halasztást; teljesen osztja tehát a közgyűlés a kérelmezők nézetét, és ennélfogva elvileg kimondja, miszerint egy, a város népességének, tekintélyének és a kor kívánalmainak teljesen megfelelő kórház mielőbbi létesítését egyik első feladatának tartja, mivel azonban ily korszerű kórháznak a város mely részébeni felállítási helyére, épületének célszerű beosztására, berendezésére és felszerelésére, valamint egészségügyi és ápoló személyzetének számára, legfőképpen pedig a mindezekre szükséges költségek honnan leendő előállítására nézve körültekintő - a kivitelt biztosító és eredményhez vezető - előleges munkálat kidolgozása szükségeltetik -, ugyanezért a városi polgármester úr elnöksége alatt megbízatik az állandó közegészségügyi bizottság, miszerint mindezeknek figyelembe vétele mellett dolgozzon ki egy részletes javaslatot, szerezze be az építési tervrajzokat és költségvetést, majd azután javaslatát ezekkel felszerelve az építésre szükséges költségeknek honnan leendő előállítására vonatkozó véleményének nyilvánítása mellett terjessze azt a képviseleti közgyűlésnek további intézkedés végett minél hamarabb elő. Mi végből a kérelem jelen határozat kivonata mellett az építészeti bizottságnak a tanács útján kiadandó."

1887. - Dr. Lendvai Mór, aki 1886. december 18-án végzett Budapesten, oklevelének meghirdetését kéri az ez év február 11-én tartott közgyűlésen. Tudomásul vették.

1887. június 30-án tartott közgyűlésen Kuthy Lajos városi seborvos betegszabadságot kér. Megadták.

1887. október 10-én tartott közgyűlésen bejelenti a polgármester id. Kuthy Lajos városi seborvos és betegápoló elhalálozását. Meghalt október 7-én. Az ez alkalommal hozott határozat így hangzik: "Az elhalálozás folytán megürült városi seborvosi teendők ideiglenes vezetésével dr. Révai János főorvos bízatik meg. Egyben utasíttatik a tanács, miszerint a kórházi betegápolási teendők ideiglenes ellátásáról gondoskodjék, s a jövőben a kórház kezelésére nézve, továbbá az eddig egyesítve volt seborvosi és kórházi betegápolói állás tekintetében jónak vélt változtatások iránt a legközelebbi közgyűlés elé véleményes javaslatot terjesszen elő."

Az 1887. november 15-i közgyűlésen dr. Révai János főorvos javaslatot terjeszt be id. Kuthy Lajos volt városi seborvos elhalálozásával megüresedett seborvosi állás mikénti szervezésére és betöltésére vonatkozólag.

Határozat:

"Idősb. Kuthy Lajos városi seborvosnak f. év október 8-án bekövetkezett halálával végleg megüresedett s betegápolói teendőkkel is egybe kapcsolva volt városi seborvosi állás e minőségben beszüntettetik, és helyette a közegészségügyi és kor követelményeinek megfelelőleg egy III-ik körorvosi állás rendszeresíttetik akként, hogy ezen állás orvostudor által lészen - nyilvánosan meghirdetendő pályázat útján - betöltendő. Ezen III-ik körorvos tartozik a részére kijelölendő városrészben lakni; teendői és kötelességei közé tartozandanak pedig: kerületében a szegénysorsú lakosok díjtalan gyógykezelése és az oltási műveleteknek a fennálló intézmények szerinti végrehajtása. A közegészségügyi és orvos-rendőri eljárásokra nézve segédkezet nyújt a városi főorvosnak. A járványokról hetenként egy ízben jelentést tesz a főorvosnak. A kórházban végrehajtandó nagyobb műtéteknél segédkezet nyújt. Teljesíti az egész városban a fennálló intézmények szerinti halott-kémlést és mint kórházi boncnok úgy a tudományos célú, valamint a rendőri és törvényszéki boncolásokat. Végre cholerajárvány esetében az esetleg megnyitandó járványkórházat vezeti.

A betegápolási kötelmek egészen külön választandók és egyenlőre addig, amíg arra képzett ú. n. betegápoló apácák alkalmazhatók nem lesznek a városi tanács által a főorvos ajánlotta egyénekből időről-időre felfogadandó két egyén által, és pedig a férfi betegek körül férfi - a nőbetegek körül pedig nőápoló által látandók el.

A betegek kórházi élelmezése a jövőben akként lesz teljesítendő, hogy e célból egy, a kórház helyiségében szabad lakást élvező kifőző (traiteur) alkalmazandó, aki a városi tanács által vele együttesen megállapítandó és aláírandó szerződés pontjai szerint és árakért az élelmezést kiszolgálni tartozik. Ezen kifőző egyénnél mellékesen az kívántatik meg, hogy borbély vagy legalábbis a betegek ápolásában és az első gyorssegély nyújtásában képesített, ill. beavatott legyen."

1875 óta, amikor Kuthy Lajos elvállalta az ápolást és az élelmezést, a kórházban kapott lakást. Minthogy abban az időben orvosi ügyeletes szolgálat nem volt, tulajdonképpen a bentlakó seborvos tartott permanens ügyeletet éjjel és nappal. A seborvosok kiképzését az egyetemek már korábban megszüntették. A seborvost a múlt század első felében felcsernek hívták az osztrák hadseregben. Fő feladatuk volt háború esetén a sebesültek ellátása. A polgári életben is működtek ilyen seborvosok. Ezeknek doktorátusuk és doktori címük nem volt. Viszont egyesek olyan jártasságra tettek szert az érvágásban, köpölyözésben, klistélyadásban, hogy igen tekintélyes magánpraxisuk is volt. Zentán Kuthy Lajos volt a harmadik seborvos. Halálával megszűnt Zentán a seborvosi állás. Ezért kellett az egészségügyet átszervezni. A tervezetbe azért vették be, hogy az alkalmazandó ápoló személyeknek jártasságuk legyen az elsősegélyben, mert amint említettük, orvosi ügyelet nem volt, és orvos sem volt olyan, aki éjjel-nappal rendelkezésére álhatott volna a kórháznak.

1888. - Már évtizedek óta szőnyegen van Zenta városának három problémája: a kórház, a szegényház és az árvaház. Mindhárom intézménynek pénzalapja van a városnál, és mindhárom várja a megvalósulást. Dr. Révai főorvost és Szekfű főjegyzőt tanulmányútra küldik Budapestre az aggok házának építése ügyében. A kiküldöttek beszámolnak tapasztalataikról, és indítványozzák, hogy a szegényházat minél előbb kezdjék el építeni. A közgyűlés elvetette az indítványt mondván, hogy a kórházépítés sürgősebb. A városi tanácsot megbízzák, hogy a kórházépítést vegye fontolóra. Amint láthatjuk, a városatyák új kórházat kívánnak - de pár hónappal később, november 10-én átalakításokat engedélyeznek a kórházban. A bonctermet, mely a főépületben volt, elhelyezik az udvari épületben, helyére műtőszobát építenek, illetve rendeznek be. Ugyancsak az udvari épületben adaptálnak egy helyiséget elmebeteg-izolációra.

Ugyanebben az évben dr. Lendvai Mórt megválasztják az újonnan szervezett III. kerületbe a már fentebb ismertetett feltételekkel.

1890. - Dr. Méri Sándor, a budapesti Rókus Kórház alorvosa beterjeszti diplomáját kihirdetés végett. 1888. III. 17-én avatták.

1891. - Tanácsi javaslatot terjesztenek be árva- és szegényház létesítéséről, kórházépítésről és a jelenlegi kórháznak iskolává való átalakításáról. Kiadják a gazdasági bizottságnak (ez az elintézés az elodázásnak egyik legbeváltabb módszere volt a múlt században).

1892. - A városi főorvos javasolja, hogy szervezzék meg Felsőhegyen a IV. körzeti orvosi állást. Nemcsók felsőhegyi képviselő felszólalása: "Nem kívánunk mi orvost, hanem csak halottkémet, mert van pap, kántor és temető, legyen még halottkém, hogy ne kelljen őt Zentáról kihozni." Amint ebből a mentalitásból láthatjuk, nem a beteg ember érdeke és az élete a fontos, hanem az, hogy ne kelljen a megmaradt élőknek a városba szaladgálni halottkémért. Nem is lett az egész Révai-féle tervből semmi. Sajnos, ma sincs Felsőhegynek kintlakó, állandó orvosa.

Az 1893/94. évi gimnáziumi értesítőben Örvény Iván főgimnáziumi tanár kisebb tanulmányt irt "Zenta város közegészségügyi viszonyai" címmel. Ebben a tanulmányban egypár értékes statisztikai adatot találunk. Íme az analízis:

1. számú táblázat: a kórház 13 évi betegforgalma

Annak ellenére, hogy ez a 13 évet magába foglaló statisztika meglehetősen részletes adatokat tartalmaz, mégis hiányzik az az egyetlen igen fontos adat, hogy ezt a betegforgalmat hány ágyon bonyolították le. Így csak következtetés útján állapíthatjuk meg a kórház ágyainak számát. A következőket tudhatjuk meg ebből a statisztikából:

1. Az átlagos beteglétszám 287 volt a 13 év alatt évenként. 3736 beteget kezeltek összesen ezen idő alatt. - 2. Az ápolási napok számának átlaga 4454 nap. - 3. Egy betegre 15,4 ápolási nap esik. - 4. 70-80%-os ágykihasználást feltételezünk. - 4a. Valószínűleg 25-30 ágy állott a betegek rendelkezésére. A statisztikák azért nem tartalmazzák az ágyak számát, mert úgy látszik, azt mindig a szükséglet szerint állították be. - 5. A halálozások száma az összes kezeltek számához viszonyítva 7%-ot tesz ki. Az 1840-es statisztika még 20% halálozást mutat ki. Ez nemcsak azt jelenti, hogy 50 év leforgása alatt a közegészségügy nagymértékben megjavult, hanem azt is, hogy fél évszázaddal korábban az "ispotály" úgyszólván az aggok és a gyógyíthatatlan betegek aziluma volt.

2. számú táblázat: 13 év gyermekhalálozási mutatója

Rendkívül értékes ez a zentai statisztika. Nagy kár, hogy nem jelöli meg pontosan a gyermekek korhatárát. Ha feltételezzük, hogy 14 éves korig gyermekeknek vesz mindenkit, akkor ijesztő képet mutat ez a statisztika. Megtudjuk ebből, hogy a halottak 61,6%-a gyermek volt. Megtudjuk továbbá azt is, hogy a gyermekek több mint egyharmada orvosi gyógykezelésben nem részesült. A vitálstatisztikákban a gyermekkort mindig 0-14 év végéig értelmezik, tehát ebben a csecsemőhalálozás is benne van (0-1 évig). Ha összehasonlítjuk ezeket az adatokat a mostaniakkal, meglátjuk, hogy az azóta eltelt 75 év alatt milyen óriási fejlődésen ment át az orvostudomány, a 61,6% ma 6% alá süllyedt.

3. számú táblázat: járványban elhaltak statisztikája

Igen értékes adatokat szolgáltat a 3. számú táblázatban szereplő statisztika is. Ebből láthatjuk, hogy 75 évvel ezelőtt, tehát a diftériaszérum alkalmazása előtt milyen elterjedt betegség volt a diftéria. Akkor még nem tudták, hogy az ún. roncsoló toroklob és a torokgyík egy és ugyanazon betegség. A 13 éves átlag 50 eset, de voltak évek (1892) amikor 110 diftériaesetet jelentettek be. A be nem jelentett esetek száma természetesen ellenőrizhetetlen. Ugyancsak pontos képet nyerünk a koleráról: 1886-ban 8 haláleset, 1892-ben 22, 1893-ban 17-en haltak meg. A tbc-halálesetek száma ebben a periódusban 14,9%. Örvény Iván az említett írásban a fiatalságnak adott útmutatást a higiénikus életmódról. Hogy érvelését minél jobban alátámassza, azért kért és kapott valószínűleg a városi főorvostól kórházi statisztikai adatokat. A század végéről egészségügyi statisztikáink nincsenek Zentán. Egyedül az 1893/94. évi gimnáziumi értesítőben megírt adatokkal rendelkezünk, melyek hitelességéhez kétség nem fér. Ez az írás még egy-két érdekes adatot tartalmaz. 1894-ben Zentán 26 648 lélek élt. Minden 467 lakosra 1 korcsma esett, a tanyákon 16, a belterületen 41. Ezenkívül volt még 68 pálinkamérés, úgyhogy minden 213 lakosra esett 1 pálinkaelosztó hely. Dicséretére váljék Zentának, hogy ekkor már 15 fúrott artézi kútja volt. Zenta egészségügyének történetében Örvény Iván tanár neve fennmaradt.

Az 1895-ös évben a vármegye is beleszól a kórházproblémába. A májusi közgyűlésen felolvassák az alispán február 9-én kelt átiratát, mely a kórházvizsgálat eredményét közli, és elrendeli, hogy a talált kedvezőtlen viszonyokat minél előbb szüntessék meg. "Maga az épület sem felel meg hivatásának. Az abban levő 14 kisebb-nagyobb helyiség célszerűtlenül van beosztva, csak két kórterem van, melyekben a betegek minden tekintet nélkül a kór minőségére, vannak elhelyezve. A szobák és bútorok piszkosak, a folyosó járdája nyaktörő, fürdőszoba nincsen, és végül az ápolás hiányos, az ápoló a betegekkel durván bánik. Miért is elrendeltetik, hogy a férfi és nőbetegek részére külön két-két kórterem álljon rendelkezésre, az elmebetegek számára pedig szintén egy külön e célra alkalmas kórszoba, továbbá egy fürdőszoba is rendeztessék be". - Ezután dr. Révai előterjeszti a kórházi mizériák orvoslására vonatkozó javaslatait: egy 8 ágyas női bujakóros szobát létesíteni, fürdőszobát berendezni, folyosót kikövezni. Azonnal felvenni egy férfi és egy női ápolót. Ugyanekkor a közegészségügyi bizottság javaslatát is felolvassák: "Nem oldható meg a kórház higiéniai problémája új kórház építése nélkül. Ezért megbízatik a gazdászati bizottság, hogy ezt a kérdést tanulmányozza, és tegyen előterjesztést."

Ez az év még arról nevezetes, hogy ekkor vezették be Zentán a diftériaszérum használatát. Behring és Roux egy évvel előbb, 1894-ben kezdte meg a gyógyítást ezzel az új gyógyszerrel. Valószínűleg igen drága lehetett, mert a városi közgyűlés jóváhagyását kellett kikérni öt adag beszerzéséhez.

A belügyminisztérium felajánlotta a városnak, hogy létesítene egy 20 ágyas trachomakórházat. Berendezi és fenntartja, csak épületről kellene a városnak gondoskodnia. A közgyűlés az ajánlatot nem fogadja el. Az 1896-os évnek egyetlen eseménye volt egy lóvontatású mobil gőzfertőtlenítő gép beszerzése. Harminc évig használták, és azután került sor a kiselejtezésre. A városban a fertőző betegek holmiját fertőtlenítették, míg Tornyoson a cigányokat tetűtlenítették.

1897-ben az egészségügyi tanács előterjeszti a régi kórház kibővítésének tervét. A képviselő-testület a javaslatot elveti. 1898-ban ez a kérdés újra szőnyegre kerül mint a városi tanács javaslata. A pénzügyi helyzet az volt, hogy a kórházalap már 40 000 forintra felszaporodott, és ebből már fel is lehetett volna építeni a kórházat. Felteszik a kérdést a képviselő-testületnek, hogy vajon építsenek-e új kórházat, vagy csak bővítsék a régit. A szavazás eredménye lesújtó volt, mert mindössze két képviselő szavazott az új kórház mellett, míg a többiek a régi kórház kibővítését szavazták meg, amely mindössze 5000 forintot tesz ki.

Az alispáni vizsgálat után, amelyre 1895-ben került sor, feltétlenül kellett valamit csinálni a kórházzal, mert ez már felső parancs volt, de még így is igen vontatottan és örökös huzavonával haladtak az események. Amíg a helyi hatóságok és a városi képviselő-testület szűkkeblűsége nem hogy elősegítette volna a kórházügy fejlődését és a közegészségügy felemelkedését, és annak ellenére, hogy kb. 30 éve a kórház fejlődése nem tartott lépést az egészségügy előrehaladásával, sorsdöntő fordulat állt be a zentai kórház életében. 1899. március 16-án a polgármester ismerteti a belügyminiszter rendeletét (1899. február 18. 5781. VI. b.), amellyel Zenta az eddigi magánkórházat nyilvánossági jelleggel ruházza fel. A nyilvánossági jelleg abban az időben azt jelentette, hogy a szegény sorsú betegek ápolási díját nem a város fizette, hanem az ún. Országos Betegápolási Alap. Jogában volt a kórháznak az ország bármelyik részéből betegeket felvenni és gyógykezelni. Az ápolási díjak kifizetését maga az állam garantálta. Ezzel szemben a minisztériumnak joga volt a szegény sorsú betegek gyógykezelési díját egyöntetűen az egész ország területére megállapítani. A nyilvánossági jog 1899. január hó 1-től lépett hatályba. (Az elmúlt két évtizedben sokszor feltették a kérdést hivatalos helyeken, hogy pontosan mióta van nyilvánossági joga a zentai kórháznak, és milyen szám alatt kapta meg ezt a jogot. Mindezideig csak hozzávetőleges választ lehetett adni, a mostani kutatások alapján azonban már ez a kérdés is tisztázódott.)

1900-ban a városi főmérnök bemutatja a régi kórház bővítési terveit, a közgyűlés elfogadja, a vármegye jóváhagyja, és még ebben az évben elkészülnek a munkálatok.

Hogy ebben az évben a javítási és bővítési munkálatok csakugyan befejeződtek, bizonyítja az a közgyűlés elé terjesztett jelentés, miszerint "a Szent László városi közkórház tetejének javítása alkalmával összegyűlt fazsindelyhulladékot elárverezték". Amióta a kórház ebben az Óvoda utcai épületben van, immár 30 éve, ez volt a második alkalom, hogy az épületet bővítették és javították. Ennek ellenére állandóan felszínen van az új kórház építésének gondolata. Mindez azt bizonyítja, hogy az 1900-ban végzett bővítési munkálatok sem hozták meg a megoldást.

Az 1900-as évben szerepel utoljára a közgyűlésen dr. Révai János. Január 12-én a közgyűlésen egy terjedelmes trachoma-jelentést terjesztett be, melyből kitűnik, hogy 551 trachomás beteget fedeztek fel a szűrővizsgálat alkalmával. 1900. május 18-án hathetes betegszabadságot kér. Augusztus 17-én egy küldöttségbe választják, mely a város üdvözletét volt hivatva tolmácsolni Császka György kalocsai érseknek 50 éves papi jubileuma alkalmából. Ezután nincs róla több hír. 1901-ben a Zentai Közlöny egyik szeptemberi számában említi nevét mint néhai tiszti főorvost, akinek munkakörét dr. Glücksthal Adolf vette át. Az 1901-1902-es évi városi jegyzőkönyvek hiányzanak. Az 1901-1902-es gimnáziumi értesítőből sikerült mégis hosszas keresés után részletes adatokat kapni haláláról. Idézem az értesítő nekrológját: "Dr. Révai János városi főorvos, ki a gymnáziumi bizottságnak első megalakulása óta buzgó tagja, közben alelnöke is volt, 1901. évi július 11-ikén hosszas betegség után Budapesten elhunyt. A boldogult nagy tudású ember volt. A tudomány és műveltség szeretete hozza őt az intézethez közel s annak úgyis, mint gymn. bizottsági tag, úgyis mint v. tiszti főorvos, melegen érző s kötelességtudó híve vala. Az intézet könyv- és szertárát évek során át értékes taneszközökkel gazdagítá: mint városi tiszti főorvos pedig ritka kötelességtudással gondozta a tanulóifjúság egészségügyét az intézet megalapítása óta. Elvesztése felett érzett igazi fájdalmunk, derék gyermekei gyászában való őszinte részvétünk s ez a szerény megemlékezés legyen némi emlékjele annak a viszonynak, mely bennünket a boldogulthoz fűzött. Emléke legyen áldott, nyugodjék békében."

Dr. Révai kereken 40 évig állott városunk közegészségügyének élén. Elődje, dr. Csendits 30 évig működött. Tudjuk, hogy az ügyvezető városi tiszti főorvos egyúttal kórházigazgató is volt. Ő még a Pivar-telki legrégibb kórházban töltött 10 évet, és 30 évet az Óvoda utcai épületben. A múlt század utolsó évtizedeire esnek a nagy orvosi felfedezések, és ebből dr. Révai igyekezett kivenni részét a szűkre szabott provinciális lehetőségek arányában. Orvosi működésének legkiemelkedőbb ténykedése: a variolatio bevezetése, a diftéria elleni védőoltások bekapcsolása a terápiába, a nagy mértékben elterjedt trachoma megfékezése. Ő volt az első orvos, aki síkra szállt Zentán a közegészségügyért, számtalan tervet készített és terjesztett a városi közgyűlés elé, s nem rajta múlott, hogy még az ő életében nem épült fel az új kórház. Az ő szolgálati idejére esik az 1892/1893-as nagy kolerajárvány és az 1886-os kisebb epidémia. Dr. Révainak munkatársaival együtt sikerült mindkét járványt megfékezni. A halotti anyakönyvek átnézése alkalmával meglepődve állapítottuk meg, hogy felesége, Gózony Piroska 1901. június 17-én halt meg Zentán, míg ő három héttel később Budapesten. Életkorára vonatkozó adatokat nem találtunk. A számítások szerint 68-70 éves lehetett.

Kuthy Lajos seborvos özvegye, aki urának 1887. október 8-án bekövetkezett halála után is megtartotta az állását mint élelmezési vállalkozó, erről most lemond, és elhalálozott férje után nyugdíjat kér. Kérését teljesítik, és kiírják a pályázatot a kórházi élelmezésre.

A századfordulóhoz érve meg kell vizsgálnunk, hogy milyen történések, elgondolások és megvalósított vagy csak születendő tervek szabtak további irányt az egészségügy, elsősorban pedig a kórház fejlődésének. A közegészségüggyel kapcsolatban a kórház mellett első helyen áll a járványügy a járványkórházzal, a szociális problémák a szegényházzal és a gyermekmenhellyel. Minthogy ezek a rokonproblémák a városnak az "Epreskert" néven ismert fundusán kerültek a realizáció stádiumába: részletesen kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk.