A századforduló nem jelentett fordulatot a kórház életében. Igaz, megkapta a nyilvánossági jogot, befejezték a bővítést, de meghalt a kórházépítés élharcosa, dr. Révai János. Az új évszázadban dr. Glücksthal Adolf az ügyvezető városi főorvos és kórházigazgató. Ő és az egészségügyi bizottság folytatják az erőfeszítéseket a kórház ügyében. A II. kerület orvosa dr. Lendvai Mór, míg a III. kertületé dr. Kallivoda Kálmán, akit 1901 szeptemberében választottak meg erre az állásra.
Az 1902. január 25-i közgyűlésen élénk vita után úgy határoznak, hogy az új szegényház mellé az Epreskertben felépítik az új kórházat és a gyermekmenhelyet is. A javaslatot a közgyűlés 51:31 szavazat ellenében elfogadta, és a városi tanácsot megbízzák, hogy tegye meg a szükséges kezdeményező lépéseket.
1903. - Érdújhelyi Menyhért képviselő sürgetésére az egészségügyi bizottságot megbízzák, hogy dolgozzon ki egy kórháztervet 70 000 korona költségvetési összeg erejéig. Ebben az évben alkalmazzák dr. Vajda Lajost mint a IV. kerület orvosát, aki később évtizedeken át dolgozott a kórházban is.
1904. - A közegészségügyi bizottság, a városi főorvos és a városi tanács azt javasolja, hogy a most felépített modern szegényházba helyezzék át a kórházat. A közgyűlés a javaslatot elveti, de egyúttal kimondja ismételten, hogy teljesen új kórházat kell építeni.
1905. - Az új kórház építését kimondó közgyűlési határozatot az alispán jóváhagyja.
1907. - Utasítják a városi főmérnököt komplett új kórházi terv elkészítésére. Felkérik a nőegyletet, hogy az árvaház építésére szánt összeget adja át a kórháznak. A belügyminisztertől szakember kiküldését kérik a kórházépítés ügyében.
1908. - A közgyűlésen ismertetik a belügyminiszter leiratát a kórházügyben: 1. a közegészségügyi bizottság állapítsa meg, hogy mibe kerülne a kórház, 2. mennyibe kerülne a kórház egy évi fenntartása, 3. döntsön a város a lokáció kérdésében. A közgyűlés magáévá teszi a miniszteri leiratban foglalt feltételeket. "Elhatároztatik egy 100 ágyas kórház építése 200 000 korona költséggel. Az épület ne pavilon, hanem tömbrendszerben épittessék." A tervpályázat kiírását elrendelik.
Ebben az évben újjászervezik az egészségügyi bizottságot. Elnöke dr. Glücksthal Adolf, orvos tagjai: dr. Lendvai Mór II. orvos, dr. Kallivoda Kálmán III. orvos, dr. Vajda Lajos IV. orvos.
1910. - Kiírják az új kórház tervpályázatát. A beérkezett építészeti terveket elbírálják; Vida Artúr tervét 1000 koronával jutalmazzák, ezenkívül megvásárolnak még két tervet egyenként 300 koronáért.
1911. - Húsvét napján leégett a városháza. Ez a szerencsétlen esemény hátráltatta a kórházügyet. A kórházban az élelmezési vállalkozó részére a leégett városháza megmentett épületanyagából egy egyszoba-konyhás lakás építését rendeli el a közgyűlés
1912. - A március 14-én tartott közgyűlésen úgy döntenek, hogy nem bízzák meg a pályázaton jutalmat nyert és díjazott pályaművek tervezőit az építéssel, mert a közgyűlés drágának tartja. Ellenben megbízza a városi főmérnököt egy olcsóbb terv elkészítésével. A végösszeg nem haladhatja meg a 200 000 koronát. Ezúttal döntöttek a lokáció kérdésében is. A Jedlicska-telep környékén, a város nyugati oldalán kell a kórházat elhelyezni. Ezen a közgyűlésen élénk vita indult meg arról, hogy az új kórház közkórház legyen-e vagy nyilvános. Mester Andor képviselő a létesítendő kórházat nem közkórházi, hanem nyilvánossági jelleggel kívánja felruházni. Hivatkozik arra, hogy közkórháznál a város befolyása sokkal csekélyebb lenne, és a költségek a város terhére nagyobbak lennének. A másik érve az, hogy a kórházi alapítvány letevője a Szent László kórházra tette az alapítványt, tehát az a jelenlegi módon tartandó fenn. A közgyűlés ezt az indítványt fogadja el.
A kórháznak három ápolója van. Minthogy nagyobb forgalom esetén ezek nem képesek ellátni a munkát, a kórházigazgatót felhatalmazzák, hogy szükség esetén ideiglenesen egy negyedik kisegítő ápolót is alkalmazhasson.
4. számú táblázat: A kezelt betegek és a betegápolási napok száma 1911. és 1916. között
| Év | Betegápolási napok száma | A kezelt betegek száma |
|
|
|
1913. - A kórházi adminisztráció ellátására egy tisztviselőt kér a "kórházgondnok-orvos". A közgyűlés úgy rendelkezik, hogy egy városi tisztviselő mint honorárius dolgozzék a kórházban pár órát a délutáni órákban.
1914. - Az év legnagyobb eseménye, hogy röntgenkészüléket vásároltak a kórháznak, és szabályrendeletet dolgoztak ki a készülék használatát illetően.
Az 1915. és 1916. évi költségvetés indoklásában megtaláljuk az utóbbi évek betegforgalmi statisztikáját.
Az 1911. és 1916. évek között rohamosan nő a kórház forgalma. A statisztika nem adja meg az ágyszámot. Ha az 1916-os évet analizáljuk, arra a megállapításra jutunk, hogy a 16 250 ápolási napnak 45 olyan ágy felel meg, melyen az év első napjától az utolsóig beteg feküdt, azaz 100%-os volt az ágykihasználás. Minthogy ilyen eset képtelenség, fel kell tételeznünk, hogy mintegy 50 ágy volt állandóan üzemben. Ha mármost az egy betegre eső ápolási napok számát tizenhatnak vesszük, úgy a betegek számát is megkapjuk kalkuláció útján.
A költségvetési adatokból tájékozódást nyerhetünk a kórházban szisztematizált munkahelyekről is. Az orvosok közül a főorvos és a segédorvos a kórháztól kapta a fizetését, következésképpen ez a két orvos dolgozott főleg a kórházban. Minthogy azonban a munkakör elválasztva nem volt, valószínű, hogy ez a két orvos a városban is dolgozott. A kórházi személyzet szisztematizációja:
Összesen 7 főnyi személyzet. Minthogy vállalati élelmezés állott fenn, a konyhaszemélyzet létszáma nincs számításba véve.
1916. - A belügyminisztériumból rendelet érkezett a Szent László Kórház vázlattervei ügyében. A közgyűlés a miniszteri rendeletet tudomásul veszi, és utasítja a főmérnököt, hogy a részletes terveket dolgozza ki, készítse el a velejáró költségvetést, és azután terjessze be a közgyűlésnek.
1917. - Bács B. Vm. Tbc Ellen Védekező Egyesületének zentai fiókja a patronázsbizottság nevében kérelemmel fordul a városhoz, hogy támogassa a tüdőgondozó intézet megalapítását. A következő véghatározatot hozták meg: "Ezen fiókegyesület céljaira 1917. évtől kezdve mindaddig, míg a fiókegyesület Zentán hivatásának megfelelően működik, és ezt évről évre igazolja, de legfeljebb 10 egymás után következő évre Zenta város házipénztárából évi 1000, szóval egyezer korona utalványoztatik. Egyben Zenta város közönsége ezen fiókegyesületbe alapító tagul belép, és ezen tagsági díjat 100, azaz egyszáz koronát kiutalványozza. Habár ezen egyesület alapszabály hiányában működik is egyelőre, úgy az évi hozzájárulás, mint az alapító tagsági díj azonnal fizetendő tekintettel az egyesület közérdekű és emberbaráti kötelességszerű működésének szükségességére."
1918. - A kórházépítéssel kapcsolatban ebben az évben az történt, hogy a részletes terveket és a költségvetési előirányzatot a közgyűlés elfogadja, és a belügyminiszteri jóváhagyás kieszközlését elrendeli. Ebből a tervből teljesen kikapcsolták a tüdőpavilon építését és az arra előirányzott költségvetést, mert a tervezett építési összeget a külön felépítendő tüdőgyógyintézet részére rezerválják. Ez az év egészségügyi vonalon a tüdővész elleni küzdelem alapos előkészületeivel telt el. A város vezetősége meg a városi közgyűlés a vármegye kezdeményezésére elhatározza, hogy Zentán a várostól északra, a Tisza mellett, az ún. Keresztesben tüdőgyógyintézetet létesít a Vármegyei Tüdővész Ellen Védekező Egyesület égisze alatt. A város erre a célra 25 hold területet bocsát az egyesület rendelkezésére, továbbá felajánlott még erre a célra 80 000 koronát. Az anyaegyesület a berendezésre 3000 koronát ad, és az intézet fenntartásához 3000-5000 koronával járul évente.
A városnak másik tüdővészellenes aktusa volt az, hogy a moholi szegényházat mint fiókintézményt tüdőbetegek részére berendeznék, és a zentai kórházhoz csatolnák, s teljesen úgy tekintenék, mint a zentai kórház kihelyezett osztályát. Ez a terv az alispán elgondolása volt. A város közgyűlése elfogadta, és a Mohollal kötendő szerződés előkészítését elrendelik. Sem a keresztesi tüdőszanatóriumból, sem a moholi szerződésből nem lett semmi. Világtörténeti események tettek pontot az alig kialakult tervek végére.
Az első világháborúra vonatkozó és a kórházat érintő dokumentációt nem találtunk. Kétségtelen, hogy a kórház betegforgalma 30%-kal megszaporodott a háború alatt. A sebesült katonákat valószínűleg nem a városi kórházban, hanem az ún. kisegítő Vöröskereszt-kórházban kezelték. Ezt onnan tudjuk, hogy 1917. december 31-én a közgyűlésen szerepelt egy tárgysorozati pont, amely a következőket tartalmazza: A szegényház a Vöröskereszt-kórháznak 20 darab teljesen felszerelt kórházi ágyat adott kölcsön, most visszaköveteli, mert szüksége van rá. A közgyűlés a vitában a szegényháznak adott igazat, és a Vöröskereszt-kórháznak az ágyak visszaadását rendelte el. Az 1915. évi egyik közgyűlési jegyzőkönyv említi a Vöröskereszt-kórházat, mely a világháború alatt már 1914 óta működött Zentán mint az Országos Vöröskereszt Egyesület fiókja. A feljegyzések szerint ez a kórház többször anyagi nehézségekkel küzdött, és a város mindannyiszor folyósított részére rövid lejáratú hiteleket. Hogy orvosi vonalon volt-e együttműködés a két kórház között, nem tudjuk.
A Vöröskereszt-kórházról megbízható, de mégsem teljes adatokat szolgáltatott Madari Anna, aki mint önkéntes vöröskeresztes ápolónő működött ebben a kórházban annak megindulásától a háború végéig. 1889-ben született, tehát 25 éves volt, amikor a háború kitört. Most kereken 50 év távlatából a következőket mondotta el, "a Vöröskeresztes Kórház vezetésével a városi kórház igazgatója, dr. Glücksthal Adolf volt megbízva. A kórház adminisztratív vezetője özv. Lovászy Andorné volt. A gimnázium épületében helyezték el, és annak minden helyiségét erre a célra használták. A tornaterem volt a műtő és kötöző. A kórház a felszerelését a központtól kapta. A sebesült és a beteg katonákat és tiszteket a katonai kórházak küldték. Ebben a kórházban hónapokig állott gyógykezelés alatt dr. Deutsch Mihály zentai orvos is, aki a háborúban haslövést kapott. Az ápolást önkéntes, fizetés nélküli zentai nők látták el, akik részére 1915 tavaszán egy hathetes kurzust tartottak a zentai orvosok. A kórház 1915 őszén nyílt meg (Madari Anna szerint), és pontosan 3 évig működött. Ebben a kórházban a következő orvosok dolgoztak: dr. Glücksthal Adolf, dr. Glücksthal Andor, dr. Havel József, dr. Vajda Lajos, dr. Méri Sándor. Az ágyak száma 100-150 között lehetett. A háború befejezésekor a betegek szétszéledtek, és a kórház automatikusan megszűnt."
1918. október 31-én dr. Kallivoda Kálmán a városi közgyűlésen bejelenti, hogy lemond tisztiorvosi állásáról és az egészségügyi bizottságban viselt tagságáról, elköltözik Zentáról, és mint m.kir. fürdőorvos állami szolgálatba lép.
A bekövetkezett történelmi események: a világháború befejezése és az országhatárok eltolódása egyelőre elterelték a figyelmet a kórház fejlesztéséről és építéséről. A magyar államhatalom megszűnt, és azt 1918. november 16-a óta az SZHSZ Királyság gyakorolja. Ezeknek a sorsdöntő eseményeknek az idejében a kórház működése nem szünetelt, az egészségügyi dolgozók munkájukat lelkiismeretesen folytatták.
1920-ban főorvosváltozás. Dr. Glücksthal Adolf, aki ebben az évben töltötte be 72. életévét, nyugdíjba vonul, és helyét egy igen képzett sebész szakorvos, dr. Milivoj Borđoški foglalja el. Dr. Borđoški Budapesten diplomált, és ott szerezte meg szakképesítését is. Jelentékeny pozíciót töltött be, a budapesti Margit Kórház sebészeti osztályának főorvosa volt. Mint Zenta város szülöttje készséggel cserélte fel tekintélyes állását szülővárosának kórházi állásával. Mindezt megmagyarázza a szülőföld szeretete és talán a lokálpatriotizmus lelkesedése. Ő volt Zentán az első szakorvos, és ő volt az, aki ebben a vidéki kis kórházban bevezette a modern sebészetet.
Dr. Glücksthal nyugdíjaztatásával a múlt század igen értékes és önfeláldozó orvostípusa tűnik el a mindennapi életből. Polivalens univerzális tevékenysége az akkori idők követelményeinek megfelelt. Az orvostudomány fejlődése azonban a század első évtizedeiben mind nagyobb jelentőséget ad a szakorvosi tevékenységnek, főleg a kórházakban. A zentai 50 ágyas kórház ún. vegyes kórház volt, ahol csak a fertőző betegek és a venereások voltak elkülönítve, míg a többieket betegségek szerint nem kategorizálták. Az a tény, hogy sürgős és életetmentő műtéteket el lehetett végezni itt, Zentán, már igen nagy haladást jelentett 45 évvel ezelőtt.
1921. - A városi közgyűlés határozatot hoz a kórház ügyében: felajánlják a kórházat az államnak, mert a város nincs abban a helyzetben, hogy a kórházat fenntartsa. Hogy ennek az indítványnak, illetve akciónak nem lett semmi eredménye, azt abból tudhatjuk, hogy minden változatlan maradt.
1922. - Az októberi közgyűlésen elhatározzák, hogy kaszárnyát, kórházat és nyolc tisztviselő részére lakásokat fognak építeni. A szükséges pénzt 1000 lánc városi föld eladásából fogják majd előteremteni. Ez az akció is, mint a megelőző, meddő maradt, egyedüli pozitívum a határozat meghozatala volt.
1923. - A zentai kórházba felveszik az első diplomás orvost kötelező kórházi gyakorlatra. Ez az orvos dr. Božidar Konjović volt, aki később mint fogorvos specialista működött Zentán.
1925. - Bács Bodrog vármegye municipiális tanácsa Zenta városának 200 000 dinárt adott azzal a kikötéssel, hogy ezt az összeget kórházépítésre fordítsa. A város közgyűlése elrendeli, hogy az összeget bankba, gyümölcsözőleg kell elhelyezni mindaddig, míg a kórház építése meg nem indul.
1927. - A jegyzőkönyvekből feljegyeztük az év első két hónapjának statisztikáját. Az év többi hónapjai nagyjában ehhez hasonlók.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
E két hónap egyesített statisztikája így alakul:
ágykihasználási index 84,6 %
egy betegre eső ápolási napok száma 20,6 nap
mortalitás 9,4 %
ágyszám 48 (ľ)
A statisztikák az ágyszámot nem tartalmazzák, a szokásos 80%-os ágykihasználást véve alapul az ágyak száma 48-ra tehető. Két dolog feltűnő ebben a kimutatásban, a hosszadalmas kórházi tartózkodás és az elég nagy mortalitás. Talán ez a téli influenzajárvány terhére írható.
1929. - A közgyűlés elhatározza, hogy a Pivar-teleki régi kórház fundusát felparcellázzák és eladják. A közgyűlésnek ez az intézkedése nem valósult meg. Egynegyed század múlva került erre sor.
1930. - Ez ideig a város felettes hatósága a vármegyei főispáni hivatal volt. Ebben az évben új közigazgatási beosztás lépett életbe, Jugoszláviát kilenc bánságra osztották fel. Zenta városa összes intézményeivel együtt a Dunai Bánság hatáskörébe esett, melynek székhelye Novi Sad (Újvidék) lett.
1932. - A kórházi élelmezést árlejtésen kiadják, igen figyelemreméltó, hogy az étlapot nagyon részletesen kidolgozták, és 42 tételben sorolták fel a szerződésben a különféle ételeket. Tehát a vállalati élelmezés változatlanul fennáll. A fehérnemű mosása és tisztítása ugyancsak vállalatban van kiadva az élelmezési vállalkozónak.
Ebben az évben nyugdíjazzák dr. Vajda Lajos II. tisztiorvost (gradski lekar), 1932. október 1-jén. Dr. Vajda 1869-ben született, 25 éves korában diplomált, majd letelepedett Torontál vármegyében, a perjámosi járásban, Bogáros községben, és ott hat évig működött mint községi orvos. 1902-ben került Zentára, és itt megválasztották IV. városi orvosnak. Életének utolsó 10 évében főleg a kórházban dolgozott dr. Borđoškival. Rendkívül jómodorú és nagy gyakorlati tudású orvos volt. Betegei tisztelték és szerették. Életének két utolsó évében beteges volt, nem dolgozott, és 1935-ben, 66 éves korában meghalt. Zentán van eltemetve. A városi közgyűlésen érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítették.
1933. - Ebben az évben a századik esztendő telt el a kórház megalapítása óta. Az alapítás évében egy diplomás orvos volt a városban, aki egy seborvossal ellátta az egész lakosságot és magát a kórházat is. Az orvosok száma fokozatosan szaporodott ez alatt a 100 év alatt, de ugyanakkor szaporodott az orvosi munka is. A közegészségügy mindig több és több feladatot rótt az orvosokra. Az 1930-as években a kórházi és a városi orvosi munka nincs elkülönítve Zentán. Az ügyvezető városi tiszti főorvos a kórházban operál, a városházán adminisztrál, vezeti az egész város közegészségügyét stb. Ez a felszaporodott munka már a kórházi betegek gyógyításának rovására ment. Ezért dr. Borđoški főorvos kérésére a városi tanács elválasztotta a tiszti főorvosi munkakört a kórházigazgatóétól. Ezt a határozatot a bánság jóváhagyta. A közgyűlési jegyzőkönyv (1933. 680.sz.) erre vonatkozóan a következőket tartalmazza: Borđoški lemond a városi ügyvezető tiszti főorvosi állásáról. A közgyűlés úgy határoz, hogy pályázat kiírása nélkül dr. Milivoj Borđoškit kórházigazgatóvá nevezik ki, és minden egyéb kórházon kívüli munkától felmentik. Ugyanakkor meghirdették a pályázatot az ügyvezető városi tiszti főorvosi állásra. A nyolc pályázó közül dr. Glücksthal Gézát ajánlották kinevezésre.
Dr. Boško Mikovićot és dr. De Sen Loren Vera orvosokat segédorvosoknak kinevezik a kórházba.
Dr. Méri Sándort felmentik fertőzőorvosi szolgálata alól, melyet 1925 óta ellátott mint nyugdíjas orvos.
1934. - A bánság hatáskörébe tartozó gyermekmenhelyet Zentáról elhelyezik, és így ez az épület kiürült. A korábbi szerződések értelmében a használati jog automatikusan visszaszállt a városra (a tulajdonjogról a város sohasem mondott le). Ezek után a városi tanács úgy határozott, hogy a kórházat - megfelelő átalakítás, valamint hozzáépítés és adaptálás után - idehelyezi. Az így átalakított épület kapacitása 87 ágy lenne. Az épület szanitáris berendezését teljesen fel kell újítani (vízvezeték, kanalizáció). Építeni kell továbbá egy külön épületet az ambulanciák részére. Az építészeti elaborátum indokolása a következő: "Zenta városa, mely ma a járással együtt 140 000 lelket számlál, nem rendelkezik olyan kórházzal, amely megközelítőleg is megfelelne a törvényes előírásoknak. Az épület, melyben a kórház van elhelyezve (1934!), nem rendelkezik az előírásos ambulanciákkal, a férőhely pedig olyan szűkös, hogy alig lehet elhelyezni 50 ágyat. Magának az épületnek a beosztása a legkevésbé sem megfelelő nyilvános kórház részére, mert nincs vízvezeték, nincs kanalizáció és szennyvízelvezetés, a berendezés pedig nagyon primitív."
A városi közgyűlés egyhangúlag elfogadta a javaslatot, és 44 899 dinár értékben állapította meg az építési költségeket. Ezután részletes pénzügyi indokolás következik, melynek célja az építéshez szükséges pénz előteremtése. Ugyanakkor megbízzák a polgármestert, hogy személyesen interveniáljon ebben az ügyben mindenütt, ahol annak szüksége mutatkozik.
1935. - A költségvetés a következő szisztematizált helyeket tartalmazza: igazgató-főorvos: 1, segédorvos: 2, ápoló: 2, ideiglenes ápoló: 2, kisegítő ápoló: 1, udvaros: 1, napidíjas tisztviselő: 1.
Az 1935. december 27-én tartott közgyűlésen bemutatják a véglegesen kidolgozott új kórház tervét. Az adaptálási és építési tervet a közgyűlés elfogadja és jóváhagyja. Minthogy azonban a pénzügyi kérdés nincs véglegesen megoldva, az építkezést elhalasztják 1937-re.
1936. - A közgyűlés három személyi vonatkozású orvoskérdést intézett el. Dr. Deutsch Mihályt megválasztják városi tiszti főorvosnak, dr. Halász Jánost II. kerületi orvosnak, dr. Marko Borđoškit tornyosi orvosnak.
1937. - A múlt év novemberében eltávozott a kórházból dr. Miković segédorvos. Ez év nyarán alkalmazzák dr. Gálfi Otília orvosnőt. December 11-én a tisztiorvos bejelenti dr. De Sen Loren Vera kórházi segédorvos felmondását és távozását. Helyére dr. Milorad Kragujevićot választották meg.
1938. - Sava Kršićot nevezték ki kórházgondnokká.
1939. - Dr. Milivoj Borđoški kórházigazgató betegszabadságot kér. A közgyűlés jóváhagyja. Júniusban dr. Eidenmüller Elemért, decemberben pedig dr. Radojka Mrkšićot alkalmazzák mint segédorvosokat. Ebben az évben rendelte meg a város a kórház részére az új nagy gőzfertőtlenítő stabilgépet, melyet 1941-ben szereltek fel a fertőzőosztályon, de nem a régi, hanem az új kórházban.
1940. - Annak ellenére, hogy már többször elhatározták, hogy a volt szegényházat adaptálják kórház céljára, a kórházigazgató beadványban kéri a várostól, hogy a jövő évi költségvetésbe vegyék bele a következőket: az új fertőtlenítő gép részére átalakítandó épületre 25 000 dinárt, az új udvari épület befejezésére és a vízvezetékre 50 000 dinárt. Ezek a tervbe vett munkálatok nem a volt szegényházban, hanem az Óvoda utcai régi kórházban lettek volna elvégezendők. Minthogy a közgyűlés ezt elfogadta, arra lehetett következtetni, hogy a város egyelőre elállott attól a tervétől, hogy a kórházat áthelyezze az Epreskertbe.
1941. - Az impériumváltozás esztendeje. A magyar megszálló csapatok április 12-én birtokukba veszik a várost. A kórház személyzete a helyén maradt, és folytatta munkáját. A kórházigazgatón kívül ekkor két segédorvos volt a kórházban, dr. Radojka Mrkšić és dr. Eidenmüller Elemér. Dr. Milivoj Borđoški igazgató-főorvos megrendült egészsége miatt még az impériumváltozás előtt kérte nyugdíjaztatását. Kérését most megismételte; a felettes városi hatóság kérésének helyt adott, és felmentik igazgató-főorvosi állásától. Egyidejűleg megköszönik két évtizedes önzetlen orvosi munkáját. Helyébe dr. Vígh Ágoston belgyógyász szakorvost nevezik ki ideiglenesen igazgató-főorvossá. A kórház átadása és átvétele 1941 június havában történt.
Az Óvoda utcai régi kórházban 1941 júniusától december végéig ugyanúgy folyt a munka, mint azelőtt. A közeljövőbeni elköltözés miatt semmilyen beruházás és átalakítás itt már nem történt. Mint kis, 48 ágyas vegyes kórház működött tovább az év végéig.
Megemlítendő még, hogy az új sebész szakorvos, dr. Förgeteg János még a régi kórházban kezdte el működését 1941 júliusában. Más személyi változás nem volt, a vállalati élelmezés is megmaradt az év végéig. Azonban a kórházi élelmezésnek ez a módja teljesen időszerűtlenné vált, és a vállalkozóval történt megállapodás alapján 1941. december 31-én megszűnt.
Minthogy a kórháznak ekkor már két szakorvosa volt, két csoportra osztották el a betegeket. A belgyógyász kezelte a belgyógyászati eseteket és a fertőző betegeket, míg a sebész a sebészeti, szülészeti és nőgyógyászati eseteket vette gyógykezelésbe. Ezzel tulajdonképpen kezdetét vette a szakosítás és a jövendőbeli kórházi osztályok alapjainak lefektetése.