Cédulák, szárnyak

ELSŐ LEVÉL.

Daragácskák enyéim, Szása néni ajálta, leírja, mit mondom, hogy levelet írjak neketek. Kezemből esik toll, lábaim akár galamb, vékony, alig járok. Mit tehetek? Daragácskák enyéim! Van itten klavír, és én játszom, míg kezem bírja.
Szása néni született Ruma, tudom, ez nem Róma, de mindig mondja, összekötés van neki Úristennel, és látszik, olyan jó is velem. Mondott, fogja elárulni az ő titka, de még nem elárulta.
Ablakunkból látok utca. Tél van, ember nincs, utca üres, csak faágak kapaszkodna ég fel.
Vot, pisú vám eti sztrócski
a messzi-messziből!
Mind anya angyalocskái,
kik elszálltak, és
csókolok, csókolok mindet. Isten legyen veletek. Imádkozom értetek.

(Szása néni kusza kézírással hozzáfűzte, hogy a kórház egy gyönyörű házban helyezkedik el, és hogy Anasztáziával naponta imádkoznak. Mentegetőzött az írásban való járatlansága miatt. Többé nem hallottunk felőle.

< éjjel | Eric Satie >