Cédulák, szárnyak

ERIC SATIE. Kamarazenei koncert az Újvidéki Rádió M-Stúdiójában: akkoriban már csak ritkán jártam haza, és Saša, az autónkat látva, átjött szólni, hogy menjek el este, ha érdekel. Csak utolsó pillanatban alakult úgy, hogy tényleg el tudtam menni, nemkülönben, hogy időben odaértem: máig az egyik legnagyobb zenei élményem maradt. Egyébként se erős oldalam a műfaji besorolás, és lehet, hogy ez is inkább vicces lesz, de szerintem gregoriánba hajló sanzonokat adtak elő, zongorakísérettel. Éteri volt, játékos, lezser és mégis magával ragadó. Úgy vittem magammal ennek a koncertnek az emlékét, mint valami újonnan fölfedezett kulcsot a zenéhez. Azóta keresem-hallgatom Satie-t, de ehhez hasonló lemezét még nem találtam.

< első levél | Gábor hercegnője >