Cédulák, szárnyak

MISIKE MONDJA. Megint itt járt az az összenőtt szemöldökű lány az átalsó szomszédból. Anya megkínálta sült tökkel, én pedig megmutattam neki a nyulaimat. Matyit elrejtettem, mert csupa var volt a bolháktól. Ha meggyógyul, őt is megmutatom neki. Szégyelltem magam, amikor anya és Angelina néni magukkal vittek bennünket is a rendszeres budikerülő utukra. Versenyeztek ugyanis. Nos, Misi­kém, melyik a szebb? Én azt mondtam, egyformán szép mind a kettő, pedig nem így gondoltam. Az ő budijukon van egy fakallantyú kívülről, és egy fémretesz belülről. Nekik nem kell kopogtatniuk. Nálunk, ha valaki bent van, a kopogásra azt kell mondania, hopp! Az egyik budiban üveg hamutartó is van, a másikban egy cserép virág. Mi magyar újságpapírt használunk, ők szerbet. Ennyi a különbség.

A füttyös Rado bácsi azt mondta, hogy neki sen­ki se szarhat az orrára, mert ő kinyitja a száját, és mindent lenyel. Igaz, hogy nagyon szépen tud fütyülni, miközben a pályát járja és egy rúddal üti a sínt – messziről meghallani, amint közeledik. Egyszer Angelina néni is átjött veszekedni, mert hallotta, hogy az állomás kamrájában, ahol az anyukám takarítani szokott, valaki sóhajtozik és azt suttogja: Rado bácsi! Rado bácsi viszont azt állította, hogy az a nő Branko bácsit mondott. Így nem lehetett ő.

< mesekönyvek | moderátori kérdés >