Cédulák, szárnyak
NENA LEVELE.
Kedves Vera!
A levélíráshoz Melissza lányom segítségét veszem igénybe: nem vagyok egészséges, nehezemre esik bajlódni a töltőtollal. Nemrégiben találtuk meg a leveled anyám iratai között, s arra gondoltam, felfrissíthetnénk kapcsolatunkat. Arról már tudsz, hogy pár évvel Szovjetunióba való visszatérte után anya meghalt. Alig emlékszem rá, de valamennyien erősen kötődünk hozzá, ahogyan családunk szerb rokonságához is, amiről egyébként oly sokat is meséltem gyermekeimnek. (Szeretném, ha Melissza jobban érdeklődne gyökerei iránt. Esti iskolába is járhatna, mint a litván szomszédlányok, s az egyetemen is hallgathatott volna orosz nyelvet. De ő a franciát választotta, lehetünk mi befolyással egy fiatal lány döntésére? Előkelő szeretne lenni.) Most, hogy tollba mondok neki, mindig elolvasom és kijavíttatom vele helyesírási hibáit. (A kezedben lévő levél már a letisztázott változat. Úgy írok, ahogyan Tolsztoj is írta regényeit! Pontosabban Tolsztoj és a felesége.)
A jó isten tudja csak, a régi címeden élsz-e még. A levélboríték, amelyről leolvastam, negyven éves, akár el is költözhettél egy egészen más városba. A postai irányítószám is megváltozhatott, vagy az utcanév. A levélnek könnyen nyoma veszhet valamely postán… Vagy… Egyáltalán milyen módon tartanak kapcsolatot az emberek? Mielőtt megbetegedtem volna, a legkönnyebb volt elektronikus üzenetet küldenem. Bár el kell ismernem, az emailben nem sok örömöt lelek. Leveled olvasgatva elgondolkodom, s azt látom, milyen egyszerű és mégis milyen gyönyörű: vékony kék papíros a kézírásoddal (rajta az üdvözlet szó pirosas árnyalatot kapott vagy csak kihalványult), aztán a parányi bélyeg… Közönséges kis tárgy, és mégis, mint egy múzeumi exponátum. Amikor Melisszát segítségül hívtam, az a vágy vezérelt, függetlenül attól, hogy oly rég láttuk egymást, újra megtaláljalak. Még fiatal asszony voltál akkor, én meg, azt hiszem, olyan tizenhét éves. Bizonyos dolgokról saját szemünkkel szerzünk tudomást, s ezáltal hiányos ismereteket hozzátartozóinkról, azokról a helyekről, ahová sok éve a sors vetette őket, a többi hozzáképzelendő. Egyedül a konyha illatában lehetünk biztosak… És ez könnyen felidézhető, csak elő kell kotorni azokat a régi recepteket. Még mindig őrzök valamit abból a régi életerőből, csak adná isten, hogy egészségemmel együtt azt az asszonyi tetterőt is visszakapjam.
Íme, már összezavarodnak a gondolataim, de tudd, minden szeretetemet elküldöm neked, és a legjobbakat kívánom lányodnak, akihez gyermekként oly emlékezetesen barátság fűzött.
Szerető Nenád