Cédulák, szárnyak
NIKOLA TESLA ÁLTALÁNOS ISKOLA. Együtt jártunk iskolába is: ő szerb osztályba, én magyarba – de hiányzó fölszerelésért például csakis egymáshoz fordultunk. Itt már megnőtt Saša respektje, nem kellett verekednem miatta: kiderült, hogy gyönyörű hangja van. Én is énekkaros voltam, együtt álltunk az iskola csarnokának a lépcsőjén, máig el tudom énekelni a repertoárunkat – de itt van a fülemben Saša szólóinak hangja is. Ő lett az énekkar sztárja, versenyekre küldték, folyton szerepelt – lassan a csúfolódók tömege is elapadt, már senkinek nem jutott eszébe a „Két szerelmes pár, mindig együtt jár”-t kántálni, sikerült megmaradnunk barátoknak. Operaénekesnek tanult: nyári estéken, a nyitott ablakokon át az ő gyakorlását lehetett hallani az utca túloldaláról, később láttam a Rigolettóban, a Traviatában, a Sevillai borbélyban is.
< Nena levele | Október 23-a híd >