Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
2. Ambíció

Rita, Szűcs, Gál.
Valahol egy kávéházban.

RITA: De ezt nem lehet ignorálni! Érted?! Idetolja a képét ez a jöttment és azt képzeli, hogy mindent megengedhet magának?! Tönkreteszi az egész várost! Nézd meg, hogy mit csinált! Szétkúrta az egész művelődési életet, az utak felújítására egy fillért se költött, a csatornázás továbbra sincs megoldva, a víztisztító-rendszer úgy rohad el, ahogy van, mire beüzemelik megint elavult lesz. Hanem a pártpropaganda aztán működik ezerrel. Az összes média a kezében van. Az összes, bazmeg!

SZŰCS: Rita, ha így fogadod a Gált, csak elijeszted.

RITA: Hát ha egy beszari seggnyaló, akkor nem is akarok neki dolgozni. Elegem van az egész korrupt bagázsból. Mindenki ebbe burkolódzik. Eszmeileg maxmimálisak, de a cselekvésnek „nem most van itt az ideje”. Ezerszer hallottam már ezt a szöveget.

SZŰCS: Itt van.

Jön Gál.

SZŰCS: Szevasz, Gál.

GÁL: Szevasz, Szűcs. Rita, ha jól tudom?

RITA: Igen. Örülök, hogy megismerhetem.

GÁL: Részemről a szerencse.

SZŰCS: Mit iszol?

GÁL: Ti mit isztok? Kólát?

RITA: Vodka-juice. Hozol még egyet, Szűcs?

GÁL: Nekem egy barna sört, köszi.

Szűcs elmegy.

GÁL: Szóval átjönnél hozzánk?

RITA: Jelenleg szabadúszó vagyok.

GÁL: Nem a Napilapnál vagy?

RITA: Már nem.

GÁL: Hallottam, kicsit befűtöttél a polgármesternek...

RITA: Volna. Csak volna. De a második cikket már nem közölték le. Én meg egy kicsit zokon vettem, úgyhogy... Nem dolgozom már náluk.

GÁL: Megpiszkáltad az állóvizet?

RITA: Azért taranak ott, ahol tartanak, mert mindenki félti a seggét. Olvassa a Napilapot, nem? Hát van abban egy épkézláb cikk? De nem csak azért nincs, mert nem tudnak írni, hanem azért se, mert az összes valamirevaló fiatalt kirúgják, vagy fel se veszik. H át kinek van kedve éhbérért dolgozni, és utána takarítani menni, hogy megetethesse a kölykeit?! És maradnak a kövületek, meg a rezsimemberek, akiknek folyton fáj a hátuk a hajlongástól. Bocsánat, egy kicsit fel vagyok pörögve, de az előbb egy csöppet bepöccentem a Szűcsre. Tudja engem miért rúgtak ki?

GÁL: Ne magázódjunk, jó?

RITA: Jó. Tudod mért? Mert a tyúkszemére léptem volna az egész demoralizált városvezetési bagázsnak. Mert volt merszem megírni, hogy az EU-s pályázaton mekkora összeget vettek fel a víztisztítóra, ami egy éve ott rohad, kihasználatlanul! Nem titok! Fenn van a neten! Csak valakinek kell, hogy legyen mersze ezt megírni. És most meg mit hallok? A méltóságos Kamarás polgármester úr az óváros felét le akarja bontatni, mert a területet eladta valami osztrák megaáruháznak. Bassza meg, bocsánat, nem káromkodok.

GÁL: Micsoda?

RITA: Fellegi utcát is, a Kosztolányi térrel együtt!

GÁL: Ezt azért nem hiszem el.

RITA: Na várd ki a végét. Ez azt hiszi, hogy mindent megengedhet magának. Egy félanalfabéta telepes. Aztán majd a nép aláírásokat gyűjtöget a bontás ellen valami utcasarkon, az meg röhög a markába.

Jön Szűcs az italokkal.

SZŰCS: Egy barna sör és egy vodka-juice.

RITA: Meg még egy kóla? Vigyázz, Szűcs, még berúgsz!

SZŰCS: Vezetek, nem ihatok.

RITA: (nevet) Mért, egyébként iszol?

GÁL: Engem tegnap lemeszeltek. Fújattak, pedig nem is ittam.

SZŰCS: És fújtál?

GÁL: Fújtam. De mindenáron belém akartak kötni. Végignézték az egész kocsit. Végül aztán nem találták a hullazsákot.

SZŰCS: Mit?!

GÁL: Hullazsákot. Hogy ha valakit esetleg elütnék, akkor rögtön becsomagolhassam. De ez nem volt nekik elég, és a kormányrendszerem miatt műszakira küldtek.

SZŰCS: Mért, mi baja a kormányrendszernek?

GÁL: Semmi. De öt rongyomba fog kerülni a műszaki. Csak mert meg mertem kérdezni, hogy mért a tisztességes embert szivatják.

SZŰCS: Hát a hatósággal nem lehet... Tudták, hogy ki vagy, ugye?

GÁL: Tudták hát. Főszerkeztőcskéztek is rendesen... És persze azt is megmondták, hogy pontosan mikor, hova kell vinnem a kocsit, és név szerint kit kell keresnem.

RITA: Erről beszélek. Szerinted kinek a zsebébe megy ez az egész?

GÁL: Na mindegy, térjünk vissza a lényeghez. Szóval belépnél a szerkesztőségbe?

RITA: Az a munka ami nálatok folyik jelenleg semmiben sem különbözik a többi médiától. Ha belépek, akkor azért megyek, mert lehetőséget látok egy tisztességes, pártatlan tényfeltáró munkának. Ha erre nincs mód, akkor nem érdekel ez az egész.

GÁL: Lassan, kislány. Ha jól emlékszem, akkor nem azért ülünk itt, mert én hívtalak téged, hanem mert te kerestél meg engem. Vagyis a Szűcs mondta, hogy esetleg...

RITA: Persze, persze. Néha kicsit elszalad velem a ló... De végülis tényleg ez a helyzet. Nekem nincs vesztenivalóm. Nincsenek gyerekem, akiket etetni kellene, a szüleim meghaltak, nem kell róluk gondoskodnom, csak egy szakkáder informatikus férjem van, aki viszont jó érzéssel süpped a dezorientált rendszerünk struktúrájába.

GÁL: Tetszik ez a lány.

SZŰCS: Én mondtam neked.

<| 1. Békében || 3. Indolencia? |>