Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
3. Indolencia?

Rita, Edvin.
Ritánál otthon.
Edvin az asztalnál pötyög a laptopján. Rita bevégódik.

RITA: Felvettek!

EDVIN: Szia.

RITA: Nem gondoltam volna, hogy összejön, így elsőre. Egyáltalán nem éreztem, hogy tétje volna a beszélgetésnek, azt hittem, hogy most még csak ismerkedünk Fel voltam pörögve, és csak úgy dőlt belőlem a szó. Teljesen őszintén kipakoltam, nem nyaltam be a Gálnak, nem sumákoltam, és úgy látszik pont ezt jött be neki. Örülsz nekem?

EDVIN: Örülök.

RITA: Nem is örülsz, látom!

EDVIN: De örülök, csak éppen dolgoztam valamin.

RITA: Ez jól indul, érzem. Holnap reggel már bent is kell lennem. Nem tudom, mit húzzak fel, nem akarok semmi kihívót, de szürke se akarok lenni... Nincs itt egy tiszta tányér?

EDVIN: Nem tudom.

RITA: Tele van a mosogató csetressel. Kellene már egy mosogatógép. Nincs kaja a frizsiben?

EDVIN: Nincs.

RITA: Nem vettél semmit?

EDVIN: Nem.

RITA: De nem is tudnék enni, olyan ideges vagyok. Most vagyok ideges, amikor már mindennek vége. Nem is gondoltam volna, hogy mindjárt bejön. Bekapcsoltad a mosógépet? Bedobtam a lila ruhámat a szennyesbe.

EDVIN: Nem kapcsoltam be.

RITA: Edvin, téged nem is érdekel ez az egész?

EDVIN: Dehogynem. Csak benne voltam valaminek a közepében. Nem tudom azonnal abbahagyni, amikor megjelensz az ajtóban.

RITA: De mikor mondjam el, amikor sose találkozunk?

EDVIN: (abbahagyja a laptopozást) Hallgatlak.

RITA: Jó, nem?

EDVIN: Mi?

RITA: Hát ez az egész.

EDVIN: Persze, hogy jó.

RITA: Érzem, hogy itt jó lesz. Ez nem olyan, mint a Napilapban vagy a Hírmondónál vagy a rádiónál, ez más. Itt asszem végre tenni tudok valamit. Rendes pasinak néz ki ez a Gál. (puszi) Megyek, lezuhanyozok. (el)

EDVIN: Köszönöm, nekem is jól telt a napom. (vissza a laptophoz)

<| 2. Ambíció || 4. Maximalizmus |>