Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
21. Ódium

Rita, Edvin
Ritáéknál otthon.
Rita belép. Csontrészeg. Lezökken, szatyorból elő a pia, iszik

RITA: Vagy nem?... Mindegy. Tökéletesen mindegy... De azért...? Ugye? Szerintem is...  Hát, bassza meg, a fene tudja... Gratulálok, nagyasszony... Köszönöm szépen... Mit képzeltél, te hülye liba?  Hát persze... Igyunk erre!

Belép Edvin, kezében egy csokor virág meg egy szatyor, a vállán utazótáska.

Edvin! Az én egyetlen uram és parancsolóm visszajött hozzám?

EDVIN: Szia, Rita.

RITA: Virág? Nekem? Megkúrtad a nővéremet?

EDVIN: Házassági évfordulónk van.

RITA: Nem mondod. Megkúrtad a nővéremet?

EDVIN: Részeg vagy?

RITA: Részeg vagyok. Te meg megkúrtad a nővéremet.

Edvin hallgat, egy vázába teszi a virágot.

Rózsa. Csodaszép. És mért négy szál? Mit temetünk? A temetőbe szoktak páros számú virágot vinni.

EDVIN: A negyedik házassági évfordulónk lenne.

RITA: Ja? Bocsánat.

EDVIN: Nem hittem, hogy itthon talállak.

RITA: Hát így jártál. És téged mi szél hozott vissza?

EDVIN: Te.

RITA: Lófaszt.

EDVIN: Hoztam kaját is. Kérsz?

RITA: Nem. Igyál te is velem egy kortyot. Kurva szar ez, ha te józan vagy.

EDVIN: Nem kérek.

RITA: Mert szarházi vagy te is.

EDVIN: Mézes kacsa. De nem Pekingi, tudom, hogy utálod a kínait. Kár, hogy hideg... Biztos nem kérsz?

RITA: Nem.

Csend.

EDVIN: (eszik) Beugrottam a Szókrétészbe mielőtt hazajöttem volna.  

RITA: Nem mondod. Te? Te sose jársz kocsmákba.

EDVIN: Meg akartam inni valamit, hogy tökösebb legyek, ha szembenézek veled... Hülye... Ott volt a Vizid is. Meg az egész csapata. Nagyon jó volt a hangulat. (eszik) Nem kérsz a kacsából? Akkor megeszem mindet... Nem vagy már jóban vele? ... Nem tárgyal veled, mi? Csak addig voltál jó neki, amíg a Kamarást fúrtad...

RITA: Nem akarok erről beszélni...

EDVIN: Ott ültek, rögtön a bárpult mellett, hallottam amit beszéltek, mindent hallottam... Szóba kerültél te is... Hát... röhögtek rajtad. Meg a Gálon is... Meg rajtam is, mellesleg... Asszem mehetsz vissza – ha visszavesznek – horoszkópot írni. De nem baj. Túléljük ezt is.

RITA: Edvin, ne csináld...

EDVIN: Fáj?

RITA: Mit forgatod bennem a kést? Fáj hát. Csak szar ezt beismerni... Mi a fenét kerestél a Szókrátészben?

EDVIN: (abbahagyja az evést) Téged.

RITA: És nem voltam ott?

EDVIN: Nem.

RITA: Jaj. (iszik)

EDVIN: Ne igyál többet.

RITA: De iszok. Jól esik.

EDVIN: Bolondot csinálsz magadból.

RITA: Ki előtt? Te előtted? Jézus Mária! Hát házassági évfordulóm van, ünnepelek. Spicces vagyok, de semmi baj. Holnap majd bánni fogom amit most mondtam neked, de holnaputánra elfelejtjük. Megkúrtad a nővéremet?

EDVIN: Féltékeny vagy?

RITA: Jogom van tudni.

EDVIN: Nem kúrtam meg.

RITA: El is hiszem.

EDVIN: Visszajöttem.

RITA: Kirúgott?

EDVIN: Vissza akartam jönni. Tényleg ne igyál többet.

RITA: Mért ne? Jól esik.

EDVIN: Menjek el?

Csend.

RITA: Nem.

Edvin Ritához lép, megsímogatja.

EDVIN: Túl leszünk ezen is...

RITA: Vigasztalsz, életem?

EDVIN: Te is hiányoztál.

RITA: Nem mondod.

EDVIN: Teljesen elmúlt közöttünk minden?

RITA: El.

EDVIN: Ez nem igaz.

RITA: Ne érj hozzám.

EDVIN: Azt mondtad a telefonban, hogy hiányzok neked.

RITA: Ezért jöttél vissza? Hazudtam.

EDVIN: Nem igaz. De nem ezért jöttem vissza...

RITA: Ne fogdoss.

EDVIN: Mért vagy ilyen keserű?... Szeretlek... Utálom, hogy ezt mondom, nem is akarom, de bassza meg. Ez van.... Szeretlek. Szeretlek, te bolond nő...

RITA: Mássz le rólam, a kurva életbe!

EDVIN: Ne csináld ezt...

RITA: Egy órája abortuszom volt, bazd meg!

Csönd.

EDVIN: Mit mondasz?

RITA: Hallod. Elvetéltem. Kivakartam magamból azt a kis cafatot.

EDVIN: Hallgass.

RITA: Mért? Így van. Kikapartattam magam. Küretázs, ala franszé

EDVIN: Nem igaz.

RITA: De igaz! Nagyon is! Elmentem, szétdobtam a lábam a doki előtt, így, az meg belém nyúlt egy kampóval és kiráncigálta belőlem azt a szart!

EDVIN: Rita, ne csináld ezt.

RITA: Mért ne? Ez van!

EDVIN: Hallgass!!!

RITA: Mért hallgassak, bazd meg?! Elegem van belőled! Minek tartottam volna meg a kölyködet?! Sose érdekelt amit csinálok, sose álltál mellettem, itt hagytál, mint a szart!

EDVIN: Dehogynem érdekelt. Csak te nem törődsz senkivel és semmivel, csak magaddal.

RITA: De azért összekapartuk ezt a lakást, nem? Meg azt a rohadt tragacsot is, akármilyen szar, de azért van! Meg a te a szuper-számítógéped is, hogy játszhass.

EDVIN: Hogy játszhassak, mi?... Én idióta állat...Kell a fasznak az a kurva laptop... Lehet hogy egy hülye, ambíciók nélküli programozó vagyok, de attól még nem vagyok vak. Mit gondolsz, én nem tudom, hogy érted el mindezt?

RITA: Mért, hogyan?!

EDVIN: Nagy ember ám az én feleségem! Nagyon tehetséges asszony. Csak az a kérdés, hogy miben olyan tehetéges.

RITA: Mi?!

EDVIN: Hány fejes ment rajtad át, azért a kurva kocsiért?! Hány kövér, kopasz, büdös vénember?! De a kedvemért árulj el nekem valamit, életem! Legalább élvezted?

RITA: Húzz a fenébe, húzz innen a picsába, te rohadt szemétláda! Olyan vagy, mint a többiek! Menj innen, te beszari, nyikhaj, senkiházi nulla! Nem akarlak látni többet, érted?! Gerinctelen hernyó!!!

Pofon.  Rita a földre zuhan.

Edvin ott hagyja és elmegy.

<| 20. Illúzió || 22. És ismét békében...? |>