Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
22. És ismét békében...?

Sára, Nózi
Sáránál otthon.
Az asztalon egy fakocka.

NÓZI: A Lecsuk Lacit tegnap kizárta a neje.

SÁRA: Nem mondod.

NÓZI: Debizony. Megint részegen ment haza.

SÁRA: Hát nem mondom. És mit csinált a Piroska? Végül beengedte?

NÓZI: Nem. Ott nyarvogott az ura egész éjszaka az ablaka alatt, de neki esze ágában se volt beengedni. Igaza is volt, ha engem kérdezel. Mekkorák a muskátlijaid... Nem is értem. Nálam alig van virágjuk.

SÁRA: És aztán most mi van a Lecsukkal?

NÓZI: Hát ma reggel bement a Donatellához és vett egy szál műszegfűt, hogy kiengesztelje a nejét.

SÁRA: Na ne.

NÓZI: És a Piroska mit csinált? Elrítta magát és beengedte azt a kurafit.

SÁRA: Azért ez szép, nem?

NÓZI: Szép hát. Má ló... Majdnem mondtam valamit. Ha a Pista ilyet csinálna, asszem kiraknám a szűrét egy életre. Aztán nézhetné, hogy melyik kocsmában kunyerál egy felesért. (a fakockáról) Mi lett ez végülis?

SÁRA: Önarckép.

NÓZI: Elég szögletes.

SÁRA: Az...

NÓZI: Érdekes... Egyébként hallod, hogy mi van a városban?

SÁRA: Nem, mesélj.

NÓZI: Hát megint megválasztották a Kamarást polgármesternek.

SÁRA: És az jó?

NÓZI: Hát azt én honnan tudjam? Csak tele van vele az újság. Te lány, azért kéne néha újságot olvasnod, te értenéd azt, amit ott írnak.

SÁRA: Minek.

<| 21. Ódium ||