Gergely Tamás: A zselnice ideje
Bent is Isten

Istent beengedte mindenüvé az életben. De a saját gondolataiba nem akarta. S már meg is nyugodott, már otthon érezte magát, már meg is szüntette a kinti világban érvényesülő rendet, amikor hirtelen világosság támadt, égi, abban a privátnak hitt odúban.
„Ne-he” – hallatszott fentről.
Kicsit mintha gúnyosan elnyújtva. Vadmalac legalábbis annak hallotta.

< Elilllant | A nagy szem >