Gergely Tamás: A zselnice ideje
A nagy szem

Malackára várt a könyvtár előtt. Figyelte a járókelőket, fürkészte az eget. Egyszercsak feltűnt az égbolton egy fényes mozgópont, a kisebbik reptér felé tartott.
„Milyen érdekes – mondja magának –, abban a kicsi dobozban emberek ülnek, minimum egy tucat.”
Hunyorítania sem kell, mert körülötte sötét van.
„Ilyen kicsik vagyunk, – gondolja Vadmalac – a Nagy Szem számára. Parányiak.”

< Bent is Isten | Csillagpor >