Bicskei Flóra – Körbezárva
7. kép

SÁRA (a tükör előtt áll.)

(A tükör mögül éles fény villan fel.)

SÁRA (lassan megfordul. Arca üres és kifejezéstelen. Karjai bábszerűen, élettelenül lógnak. Tartása görnyedt. Reszket.)

SÁRA: Nem.

ANAEL: De.

SÁRA (egy kicsit hangosabban): Nem!!!

ANAEL: De.

SÁRA (sikítva): Nem!!!

ANAEL: De.

TOMVÉTSZ: „Mert az irigyek megbűnhődnek. Mert a kapuk bezárulnak. Mert a szépség –öncsalás. Mert az igaz szívet nem pótolja semmilyen külcsín és anyagi jólét. Mert a hazugságokra fény derül. Mert az üres szó elvész és a butaság sötét démonai elnyerik méltó büntetésüket. Szívet lopni nem lehet szívtelennek. Szegény a gazdag és gazdag a szegény. Mert mindannyiunkban ott a tükör. (A nézőkhöz) Önökben is.
Igen, tudom. Fáj belenézni. Nekem is. Mindenkinek. Pedig elkerülhetetlen.

LEROY, WARNER, DORINA és NORINA (Be. Sára reszketve, bőgve ül a földön. Tomvétsz mellette iszogat.)

LEROY: Öreg! Hozzányúltál a mi drága Sáránkhoz? (Meglöki Tomvétszt)

WARNER (kést ránt elő): Most elvágom a torkod, te perverz, vén rohadék... Te... (Nekiront Tomvétsznek.)

ANAEL: Warner, megállj!

Warner, Leroy, Sára, Dorina és Norina körbe veszik Tomvétszt és összekapaszkodnak.

WARNER: Honnan jött ez a hang? Leroy, a Főnök volt?

LEROY: Igen! De mi van, ha mégsem?

DORINA: Kétezertíz...

NORINA: Kétezertizenegy...

DORINA: Kétezertizenkettő...

NORINA: Kétezertizenhárom...

(Elindulnak lassan körbe, továbbra is szorosan egymásba kapaszkodva)

WARNER: A Főnök volt, mondom.

LEROY: Nem tudhatjuk biztosan.

WARNER: A hang a tükörből jött. A Főnök a tükörben él, te ostoba.

LEROY: Átvernek minket. A másik oldal.

(A kör felgyorsul.)

WARNER: Nem hinném. Táncoljunk!

(A kör még jobban felgyorsul.)

SÁRA: Nem akarok...

WARNER: Sajnálom, kislány. Már késő kiszállni.

(A kör megáll. Tomvétsz középen fekszik.)

(DORINA hosszú, vékony ezüstfonállal átszőtt selyemsálat vesz le a nyakáról)

NORINA: Játsszunk, anya...

DORINA: A kedvencünket, anya...

DORINA ÉS NORINA lassú, erotikus mozgással körbejár, közben körbekötözi a körben állókat, akik egyre jobban egymás testéhez préselődnek. A végén erősen megszorítják a sálat. A testek egymáshoz tapadnak, mind megfulladnak. DORINA ÉS NORINA el a tükör mögé.)

(Sötét.)

< 6. kép | 8. kép >