Tóbiás Krisztián

EGY SZEMPÁR SZONETTJE

 

Csillagültetvényes éjszakában

reszkető levelek pihennek meg,

mint szélfútta, törékeny üvegek

megholt máglyának szürke hamvában.

 

Eretnekeknek éjszakája ez.

Lázat szító, elszálló szavával

együtt kel útra zöld lomb ágával.

A halál madara zsákmányt szerez.

 

Fényünk boszorkányok áruja.

Csendben fogakat és karmokat lop

ősz lehulló leplének bábuja.

 

Felemel az éjszaka és eldob.

Csillogó kések mérges marása.

Dübörög az éj, mint megannyi dob.

 

KÉT VERS A TELEFONKAGYLÓ MELLŐL

 

1.

 

Gyöngyfonatú kenderkötél

mosolyog nyakam körül.

Egyre szorosabb,

egyre szabadabb

vagy.

 

2.

 

Mikor tüzelnek a szukák,

a levegőben kalász robban

magvait szétszórva újra meg újra

Erosz fehérlő mezején.

 

VERSEK CÍM NÉLKÜL

 

1.

 

Aznap vándorkurvák jöttek.

Közösültek

székkel,

sörösüveggel,

uborkával,

banánnal,

majd szerelmet vallottak egy késnek.

 

2.

 

Szeretnélek megölni,

hogy nyakamban

kereszt helyett

szíved hordjam

láncraverve.

 

3.

 

Amikor végigmegyek az utcán,

és az ereszetből poshadt víz csöpög,

álmosan sóhajt a párkány,

s mögötte halkan gurulnak a rögök.

 

4.

 

Mindig is arra vágytam,

hogy felhasítsd a gyomrom,

kirángasd beleim

és karkötőt készíts belőlük.

 

RAVATALON

 

1

 

Egy gondolat bánt engemet,

Ágyban, combjaid közt halni meg.

 

2

 

Gyöngyfonatú kenderkötél

mosolyog nyakam körül.

Egyre szorosabb

Egyre szabadabb

Vagy

 

3

 

Kipányvázott Istenek közt

üvöltök néha:

Feszíts magadra

ma éjszaka!

 

4

(ELÉGIA I.)

 

Ha majd egyszer ezek a versek

ismét felidézik arcod,

fekete szárnyú angyalok

fonnak rácsot nap-testem köré.

 

Gondolataid közt tövisek

ezreit életre hajtod.

Szobámban fekve maradok,

változva keresztek lelkévé.

 

Tűnődést árul a csend.

Lezárva éhes szemeim

fájdalom-árnyat teremt.

 

Nyílnak tébolyult ereim.

Feltárva múltat, jelent

vörösre festik verseim.

 

5

 

A végbélnyílásomon keresztül

távozik szerelmed,

a forró, anyagivá vált fény.

Fehér, porcelánsírba temetem,

ha elmémet bekebelezi az éj.

 

6

 

Arcod a holdnak tükre.

Fehér fénye árnyakat szül

az éj testében.

Tündököl a sebzett égen,

csillagágyon elterülve.

 

7

 

Leányálmom volt

Lepedőmön folt

 

REQUIEM

 

1

Antonin Artaud-nak

 

Ősz koponyád mélyén

katicabogár búvik.

 

2

József Attilának

 

A vasút hidegében

megemeled kalapod.

 

3

Árok Sacinak

 

Fekete harang kongása jelzi utadat

repedezett kristálypalotámban.