Rétegek
Rakódnak
Ránk is.

Emberek.
Sűrűségük változó. 

 Nicsak, a szürke város milyen tarka!
A szürke hétköznap milyen színes!
Nyisd meg kapuidat!

Pababam,
Pababam,
Pulzál az utca 

Láz.
Belülről emészti
Áldozatait.
A neve
IDŐ-PÁNIK. 

Kultúrák épülnek.
És ...
Kultúrák épülnek.
És ...
Persze a nagy EGÉSZ tört része minden, ami van.
Talán kiesett Isten kezéből
S összetört? 

Ügyelj a jelekre!
Mögöttük
Út vezet
Hazafelé.  

Régen
Szerettük a Fényt.
Ma félünk tőle.
Régen sárga volt, ma fehér.
És harap. 

Tudtul adja jelenlétét.
Melldöngető gorilla.

Repül !

A sárkány
Sárga pillantása
Nem állítja meg.  

Menne.
Maga okozza
vesztét.

Gondolatok úsznak, mint halak
Láthatatlanul a levegőben.
Köd-bohócok muzsikálnak,
Óriási szemű pislogó pingvinek,
Piros sapkás kis kutyuskákat sétáltatnak.
Egy csíkos róka vidáman ugrándozik el mellettünk…
NAGYON NAGYON NAGYON RITKÁN VESSZÜK MINDEZT ÉSZRE.

Futott a Siker után,
Aztán elbotlott
A boldogságban.

A Pénz után rohant,
A boldogság meg…
Csak bámult utána.

Ablakok nyílnak és csukódnak,
És a szemek is.
Autók állnak ki és állnak be,
És az ajkak is.
Fák zöldülnek és sárgulnak,
Az emberek is.

Vasárnap kora reggel
Minden metropolisz
Falu.

Csend.
A legszebb.
Átitatódni
Vágyom. 

Messziről jött,
Akárcsak mi.

MÁS
SZABÁLYOK
VILÁGÁBÓL
VALÓ.

Kipp-kopp,
Jön-megy.
Sitty-sutty,
Tesz-vesz.
Körbejár. 

NYOMOT
HAGY?

Furcsa kiskölyök volt.

Elvágyódott,
Messzi
Cirkuszba szegődni…

Valamikor,
sokkal kesőbb,
Világgá is ment. 

Mostanság
Egy nagyvárosban él.
Nap mint nap 

Kötéltáncot jár.
Egy szakadék felett.

Régi és új.
Mit választasz?
A kalandot.
De hol lakik?  

Olcsó
külvárosban él.
Királylány.
Szivárványt visel homlokán.

A vágyak és a valóság metszéspontja magad vagy.

Erre járt nap mint nap,
Aztán eltűnt.
Most
Más köröket ró.

Mosolya illatos tavaszi szellő volt.
Mostanság már csak metsző szelek süvítenek.

Emlékeid ápolgatod.
Elburjánzik,
benő.
Belegabalyodsz,
Bennrekedsz.

Régi zenék
Idéződnek fel néha
Magányos udvarokról. 

Úgy volt-e,
Ahogy emlékezel?
Vagy máshogy?
A múlt képlekeny massza. 

A kultúra burkán belül
Most akkor
Mi is az ember?
Szörnyeteg
vagy Isten? 

Épületek és fák.

Némán bámulják
Jövés-menésünk. 

A világ átsejlik burkainkon.
Tükröződik a tükröződés.
A visszhang visszhangja
odavisszhang.

Napok. Szitálnak, akár a csendes eső.
Szappanbuborék a pillanat.
Hová gurul a világ ezen a lejtőn? 

És TE?
Keresed még
A titkos ÁTJÁRÓT
A másik világba?

Óvatosan!
Oly törékenyek mindenek.
Ki mondja meg,
mi LÉNYEGES
és mi
LÉNYEGTELEN? 

Rendezgetünk, s aligha látjuk, hogy a rendből káoszt csinálunk.
A félelem áttetsző falakat épít. Lőrésekkel.
Bátorság. Farkasszemet nézni a reménytelenséggel.

Tavasszal néha
Kizöldülnek
A házak is.

Fák. Lélegzetelállító csodák. Áttörik a város közönyös burkát.
Évszakok. A Föld szívdobbanásai.

Mi marad majd fenn mindebből,
Ki írja meg az utolsó strófát,
Ki ülteti el az utolsó fát,
Mi éli majd túl a katasztrófát? 

Még küzd a város,
De az enyészet
Csattogó foga
Londonba mar.

Fotók © Tűzkő Tamás, 2008
Szöveg © Koza Karolina, 2008