Miroslav Mađer
Viszontlátásra, kedves kicsi leány nem is tudom hányból

 

Egy olyan korban élünk, kedvesem, amikor mindent meg kell számolni

annak ellenére, hogy sokan gyűlölik a számtant

egyre gyakrabban, egyre hevesebben, egyre hosszabban

 

és mindannyian hazudunk, amikor azt mondjuk, nem füllentünk

 

Bocsáss meg, kicsikém, ez a kor egy kicsit jobb

 

Te még ugye emlékszel azokra a felejthetetlen időkre

amit kettesben annak szoktak nevezni

Neked az ajkad fájt, nekem meg a nyomorúság

 

Olyan szentimentálisak és együtt érzők voltunk

a többiek meg mindig józanok és kedélyesek

 

Viszontlátásra kicsikém

mindig haragudtunk a vidékre küldött filmkópiák minősége miatt

olyan rosszak voltak, mint a kisvárosi fagylaltok

 

Mindez semmit se nyomna a latban, de az ég beborult

 

Viszontlátásra kicsinyem

Majdnem azt mondtam, gyere öreglány, ugorj fel hozzám

 

Kérlek, értsd meg