Branko Maleš
Minek szólítsalak?

 

a nejem elaludt az ágyban!

a tévé kikapcsolta magát, és bútorrá

változott, én meg egy nagy levegőt vettem

és azóta a víz alatt úszom!

ilyen mély csendben minden sikerül!

a feleségemnek egy szempillantás

alatt szakálla nőtt

amikor hasra fordul, olyan szőrös

mint a filozófia!

ott fekszik az ágyon egy kupac hegel!

rózsát nyomok a kezébe és azt mondom:

micsoda nap!

jó lenne kiiktatni a szintakszist,

mert senki sem tudja igazán, hogy ki kivel beszél

és ki alszik!

olyan előzékeny voltam, hogy a villany

is kialudt!

elkezdhetjük? vágjunk neki a sötétségnek

legyen téma a fény!

nem tudtam, hogy elhagy-e amikor elindult,

amikor elindult a kiégett lámpa felé?

lehet, hogy már szentté változott!

lehet, hogy már állami ünnepként tisztelik!

lehet, hogy a szakálla alatt sós a bőre?

vajon ki tudja, kedvesem?

a vízvezetékszerelők okos emberek, de hol találjak én

hirtelenjében egyet is zágrábban

horvátország gazdasági, politikai és

kulturális központjában?

fel kell jutnom a holdra! jé, mennyi szemét?!

haa! egy nagyot ordítottam a zajc utca irányába!

a feleségem még mindig szundikál, én pedig

álmot fejtek!

már fel kellene kelnie,

a kép egyre halványabb

a színek is szőrösek!

ha felébred, beszélnem kell vele

olyan sok közös témánk lehetne!