Marijana Radmilović (1971)
Erotikus költemény

 

Egyszer majd megöregszünk. A testünk,

hüvelyünk porrá lesz. Nyelvünk, a meztelen idő

kulcsára, majd hang nélkül kóborol.

Sokáig fogunk majd dolgaink között matatni,

alkalom adtán meg-megállni.

Aztán majd felgyorsulnak a dolgok, felerősödnek,

és egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

A te történeteid és az enyémek,

a papírmadár röpte, szárny és neszek nélkül.

Egy nyitott ablak, egy zárt ablak,

testünk illata,

melyben kedvenc háziállatok módjára élünk.

Emlékeztess majd, fürdess meg, melegíts fel,

Ölelj át, húzz magadra,

Tested és testem emlékébe.

Addig pedig még hosszan fogunk sétálni dolgaink között

megismerjük majd lényegüket és varázsukat,

ahogy majd te is felismered a reggelt, a melegséget,

a feldúlt ágyakat és a hozzám vezető utat.