Makropolisz/Tuvalu 3/5
Falcsik Mari
Szilárdabb sziluettek emlékezete

Míg legmagasabb várainkat is kikezdi fönnen eső és folyó alant.
Élhetjük aggodalmas arccal rövidke víg napjainkat, rakosgathatjuk
egymás elé szilárdabb sziluettek emlékezetét. Lassan morzsoló,
roppant erejű az idő átlátszón lebegő keze: nincs, ami megáll vele szemben,
nincs, ami rezgésének ellenében mozog. Testünkön matató sodrában
minden lázas imánk elerőtlenedik, kifehérül, nyál lesz. Halványulunk mind
a lebegő átlátszóságig. Létünk a Léthébe fojtódik, vele nagy történelmünk,
apró boldogságaink s az időbe épp úgy belevész a ballépések története is.
Kiadagolhatjuk vízórával, mérhetetlen marad örök láthatatlansága.