Gergely Tamás
Lovisa Ulrika kertjében
(Tizenhárom perc I.)

Nyári meleg bágyít

ami a skandináv szeptemberben ritka. Déli egy órakor nem bírjuk Évával fél óránál tovább a tűző napon. Egy fapadon ültünk a természet ölén, s most napozásunkat megszakítjuk.
Árnyékos helyre menekülünk, ugyanazon a tisztáson, a Mälar-tó közelében.
Innen viszont nem látni jól magát a tavat. Ráadásul a fémpad hideg – érzékeny vagyok minden hőmérsékletváltozásra. Folytatjuk hát a vándorlásunk.
Vándorok lennénk amúgy is…
A Mälar-parton végül találunk egy padot, amelyik nem hideg, ráadásul félárnyékos, és ahonnan a kilátás kitűnő.
Szokásunk különben járni a Mälar partját, a Mälar-partokat. A tó nagy. A legtöbbet autóval közelítjük meg. Ilyen például a Svartjö slott. Svartsjö kastély.
A norvégok által Knudnek nevezett vihar előfutára a svédországi Svartsjöben majdnem leszed minket a lábunkról. Ketten vagyunk, Éva meg én, a bogárhátút az épület előtt parkoltuk le.
A szél ellenére a rokokó kastély előtti füves részen leszedjük az ördögkörökben talált gombát, majd átmegyünk a kastély mögötti parkba.
Ott Gusztáv Adolf kőbe mintázva fogad minket – ülve, titkára mellette – áll. Mi is ülünk: a közeli mesterséges tó partján elfogyasztjuk Pick-szalámis szendvicsünket, utána végigjárjuk a sétányt, vagyis egy nagy félkört írunk le, az lesz aznapi sétánk.
Úgy járkálunk a kastély körül, mintha a mienk volna. Más szóval: otthon vagyunk ezen a tájon.
Ezalatt – idegrendszerünk regisztrálja – mások idegenek.

Elzavarták őket

a szülőföldjükről. Rohingya paraszt, jelenleg táborban lakik. A földje viszont maradt, s hát visszaszökött megművelni azt.
Elkapták a burmai rendőrök, verték. Puskatussal verték a fejét, a verésbe majdnem belahalt. Akkor engedték el, amikor megígérte, hogy többet nem tér vissza.
Idegen a saját szülőföldjén.

Jönnek a hírek, szíven találnak

Arash Megaru, Addisz-Abeba-i pék, aki a dorze kisebbséghez tartozik. Rájuk törtek az oromo többséghez tartozó milíciák, bántalmazták őket, gyilkolták, még a csecsszopókat is. Arra kényszerítették őt meg a családját, a szomszédokat, hogy elhagyják otthonukat, most egy iskolaépületben húzzák meg magukat.

Puskaropogásnak tűnik a hang...

...amit Mälar-parti fapadunkon ülve hallunk. Már meg sem lep – a bűnözés egyre közelebb nyomult a Hässelby strandhoz, ahol lakunk. Ahová Mälar-partunk tartozik. Hässelby gårdban, vagyis a szomszédban már lövés is esett, késelés is történt, Strand miért maradna ki?

Lövés. Tahrir

A Tahrir-téren filmez, zendülés van, revolúció. A füle mögött süvített el a valószínűleg neki szánt, vagyis egyáltalán nem eltévedt golyó. Ezer szerencse, hogy épp akkor félrehúzta a fejét, az áramelosztó felé fordult. Eltalálták mégis – hátulról, abba viszont nem halt bele. És saját lábán elhagyhatta a teret, ha nem, ki tudja…?
Mert mi történt a sebesültekkel?
Mikor megpróbálom meghatározni a különös zaj irányát, továbbá összekapcsolom azzal az információval, hogy mindig a szél erősödésekor „lőnek”, rájövök, hogy a tölgyfa makkja hull rá a mellettünk álló kioszk pléh tetejére. Azon koppan, onnan a zaj. Nahát…

Apját keresik...

...pár nap múlva, aki politikus volt a Murszi kormányában, ám őt találják otthon, Mohamedet. Magukkal viszik, amerikai útlevele – mert kettős állampolgár – sem menti meg, a tiszt csak úgy mellékesen közli vele, hogy nincs baj, mert két-három év múlva szabadul. Úgy is történt…

Mälar-part

Na jó. Hát ha nem lőnek, s csak a széllel állunk szemben, akkor jól érezzük magunk, örvendünk a makkropogásnak.
De mi történt a sebesültekkel? Hol vannak ők otthon? A Nílus-öntözte egyiptomi földben?

Karamaj. Ujgur

Omar Bekali Kínában született, mára már kazahsztáni állampolgár. Tavaly márciusban vette őrizetbe a kínai rendőrség, amikor hazatért meglátogatni rokonait Hszincsiangban. Hét hónapig tartották fogva, különböző módszerekkel kihallgatásoknak vetették alá, majd átnevelésre küldték. A Karamaj városban lévő, kerítéssel körbevett létesítménybe szállították, amelyben több mint ezer embert, ezer ujgurt tartanak fogva.

Agyonlőtte

A lakásán ölték meg, a hírek szerint egy magyar katona lőtte agyon. Pénzért. Ötvenezer eurót kapott helyben, húszezer eurós adósságát leírták.
A lakásban tartózkodott az újságíró Ján Kuciak menyasszonya, Martina Kusnírová. Lelőtték őt is.

Politkovszkaja

A liftajtóban várta, kétszer mellbe, egyszer vállon, egyszer pedig fejbe lőtte a gyilkos. Az áldozat, Politkovszkaja, ott helyben meghalt.

Ujgur

Bekalit nagyjából egy hónap után váratlanul szabadon engedték a táborból, és visszutazhatott Kazahsztánba. Közlése szerint viszont idén tavasszal a kínai hatóságok elhurcolták a szüleit és lánytestvérét.
Hívom őket telefonon, hallom, hogy cseng, de senki nem veszi fel.

Szíria, cella

Manszúr Omári a sajtószabadság és szólásszabadság szíriai központjának a munkatársa volt, hat évvel ezelőtt el-Aszad katonái betörtek az irodájukba, és mind a tizennégy ott-tartózkodót elvitték, majd per és ítélet nélkül bezárták a hírhedt Mezzeh-börtönbe. A cellában, amelyikbe vetették, mintegy hetvenen sínylődtek, a helyhiány miatt váltásban aludtak, éheztették, kínozták őket. Tortúra naponta kétszer, vasdoronggal, árammal töltött vezetékkel. Bűnük a Manszúréhoz hasonló volt, a rezsim ellenfeleinek számítottak. Reménykedtek, hogy valamelyikük kijut abból a pokolból, összeírták hát a nevüket, hogy hírt adhassanak magukról.
A toll csirkecsontból készült, a tinta a saját vérük volt rozsdával keverve, a levélpapír csíkokra hasogatott ing. Az első, akit szabadlábra helyeztek, Manszúr lett. A listát inge gallérjába, és mandzsettájába varrták, ily módon kimentődött.

Fapadunkon üldögélünk...

...mikor hirtelen élénk gágogás támad. Fejünk fölött vadludak raját vesszük észre. Nagyon magasan, nem szoktak ennyire feljutni. Már-már vonuló darvaknak nézzük őket.
Abból is látjuk, hogy a mi ludaink, hogy ereszkednek, láthatóan az a szándékuk, hogy a tó vizére rászálljanak, hisz fölötte köröznek. Közelebbről egyre nagyobb a testük, karicsálásuk pedig hangosabb.
Amikor szállnak le, azaz már az utolsó métereken erős szárnysuhogásba kezdenek – úgy fékeznek. Szárnyuknak az a része, amelyik látszik, fehér, s mivel egymáshoz ugyancsak közel repdesnek, együtt hullámzó fehér takarónak tűnnek.
Alattuk a víz hullámzik, a víz felett a lúdsereg szárnypalástja.

Hasogdzsi

Megölték Jamal (Dzsamál) Hasogdzsi szaúdi újságírót Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán. Azt hinni, hogy megölték, ugyanis kijönni onnan nem látták. Menyasszonya a konzulátus épülete előtt órákig várta Hasogdzsit annak két mobiljával a kezében, a konzulátus emberei szerint az utóbbi időkben Amerikában tevékeny újságíró jóval korábban elhagyta a konzulátus épületét.
Hasogdzsi akkor menekült el Szaúd-Arábiából, amikor Muhammed bin Szalmin, a szaúdi trónörökös átvette a hatalmat – illegálisan legalábbis – öreg és állítólag beteg apjától. Hasogdzsiról tudni, hogy szimpatizált a Muszlim Testvériséggel. Továbbá: rálátása volt a szaúdi politikai elit életére, a Washington Postban közölt arról leleplező cikkeket.

Bolgár újságíró

Nem lehet tudni azt sem, ki ölte meg a bolgár újságírónőt, Viktoria Marinovát. Illetve miért?
A gyanúsítottat, egy huszonegy éves férfit Hamburgban elfogták. A bulgáriai Ruszéból, ahol a gyilkosság történt, a román Giurgiun keresztül Németországba menekült, ám most visszatoloncolják Bulgáriába. Ugyanis megtalálták az ő DNS-nyomait a nő testén.
Viszont vannak dolgok, amelyek nem stimmelnek az elfogatása és bűnössége körül. Egyrészt az eddig felállított kép szerint tizenegy perc alatt megtámadta, megerőszakolta, megölte, kocsikulcsát, telefonját elvette, és részegen elszaladt a tett színhelyéről. Ami képtelenség.
Valaki hazudik. Lehet, hogy többen voltak, lehet, hogy egészen másként történt.
De mi történt a sebesültekkel?

Marinova, folytatás

A Dagens Nyheter hívja fel a figyelmem arra, hogy a bolgár kormány gyanús módon rekordidő alatt nyilvánított véleményt, mely szerint nincs kapcsolat a gyilkosság és Marinova munkássága között: hogy újságíróként kiderítsen bizonyos korrupciós ügyeket. Melyek állítólag igen magas politikai körökhöz vezetnek.
Más szóval politikai gyilkosságról van szó.
Eltették láb alól, mert túl sokat tudott, kompromittáló adatokat akart feltárni.
Egyesek szerint ez a gyakorlat még a mai Bulgáriában is, és a kommunista praxis túlélésére utal.

Mánszur Omári

Libanoni közjátékkal Svédországba került, s ott politikai menedéket kapott. További életét volt fogolytársai kiszabadítására áldozza. S nemcsak arról a hetvenről van szó. Számításaik szerint – Manszúr együttműködik emberjogi aktivistákkal – nyolcvankétezer szíriai tűnt el 2011, vagyis a konfliktus kezdete óta. Legtöbbjükről nincsenek hírek, de az utóbbi időben egyre többnek a neve jelenik meg az elhalálozottak listáján.

Hasogdzsi, feldarabolták

A török hatóságok nyilvánosságra hozták, hogy hangfelvételeik vannak a szaúdi konzulátus épületében történtekről, napról napra többet árulnak el, állítólag azt is felvették filmre, amikor az újságíró holttestét egy fűrésszel feldarabolják.

A Mälar-parton

végül találunk egy padot, amelyik nem hideg, amelyik ráadásul félárnyékos, és ahonnan a kilátás kitűnő. Napszúrást tehát nem kapunk, bár nyári meleg van 2018 szeptemberében.
Továbbá meleg és nyugalom.

Tareq

Tareq Abuzaidot a sajátjai kínozták. Kihallgatója a cigarettát a szempillájához közelítette, közben megkérdezte: fél-e? Az ő szétvetett lába közé nyomta a bakancsát, és közelítette a nemi szervéhez. Azzal fenyegette, hogy addig kínozza, amíg Abuzaid elveszti a férfiasságát.
Kínzására az adott okot, hogy a Facebookon közölt olyan vallomásokból, amelyek a palesztin hatóságok tortúrájáról tanúskodnak.
Palesztin a palesztint kínozza.
Tareq újságíró. Meggyőződése, hogy neki kell hírt adnia a visszaélésekről, attól újságíró. Ha nem, elmehet falafel-árusnak.

Kolturin, Sztálin

Eltűnt Szergej Kolturin, a világ háta mögötti Medvezsegorszk múzeumának az igazgatója. A múzeum Sztálin áldozatainak állít emléket. Talán már nem sokáig, ugyanis a város vezetősége a náci Németország elleni harcban elesett hősök emléke előtt akar tisztelegni. Sztálin „szobatiszta” lett.
A Karéliában tömegsírokban eltemetett sztálini áldozatokról a városi potentátok azt állítják, hogy a finnek által lemészárolt hazát védő orosz katonák tulajdonképpen. Kolturin pedig rács mögé került. Pedofíliával vádolják.
Mint 2016-ban Jurij Dimitrijevet.
Nem kell a múzeum, rács mögött a múzeum megalapítója, perére vár. Úgy tudja Ulrika Knutson, tőle vagyis a rádióból hallom.
Pedofília – gyerekekkel való üzekedés.
Mert kellemetlen nézeteket vallanak.

Csecsenföld homo

Csecsenföldön hadat üzentek a homoszexualitásnak. Üldözik a leszbikusokat, üldözik a homokosokat. Ez utóbbiakat úgy, hogy szögesdrótot nyomnak fel a végbelükbe.

Argentínai diktatúra

Sonia Torres egy szervezetet hozott létre, amely segítségével anyák az argentínai katonai diktatúra áldozatairól próbálnak információt szerezni. A Dagens Nyheter ír róluk, egyik hétvégi magazin-mellékletében. Mi történt a lányaikkal, hova lettek el az unokák?
Sonia Torres lányát az utcán fogták el, rajta volt a listájukon. Amikor elviszik, Silvina hetedik hónapos állapotos.
Eltűnéséről hivatalos értesítés sosem érkezett, ám tanúvallomások alapján tudni lehet, hogy Silvina 1976. június 14-én szülte meg gyerekét, akit azonnal elvittek, őt pedig a La Perla nevű börtönbe szállították, és ott kivégezték.
Silvina fia most 42 éves. Nem tudni, hol él. Minden valószínűség szerint az egyik gyilkos, vagyis egy katonatiszt családjában nőtt fel, az volt az úzus. Azt sem tudja, ki az anyja. Hogy elrabolt gyerek.
Eltemették? Vagy helikopterről a cápák elé vetették? Az volt a módszerük.

Mälar-part almafácska

Egyéb fák között látjuk meg, váratlanul, öröm a léleknek: ki gondolná, hogy a tóhoz lépésnyire egy almafácska létezik?! Míg megvan a lombja, nem könnyű észrevenni, sok körülötte a zöld.
Fajtáját nem ismerem, beszámolni csak termése színéről és nagyságáról tudok: sárga-vörös és az átlagnál nagyobb. Viszont: egyáltalán nem vadalmafa.
Mert vadalmafa is él a Mälar-sétány közelében, de ez véletlenül kerülhetett ide, egy madár a csőrében hozta, majd elpotyogtatta a magját, például.
Van egy másik nem-vadalmafa a közelben, nagyobb, az lenne az „anyukája”? Arról leverték a termését, ugyanis van, aki bottal indul sétára.
Mindenesetre ide nem állnak be almáért a „kódisok”, méternyi a szintkülönbség a sétány meg a fa gyökere között.
Féltik tehát a lábukat? Vagy nem látták meg ők sem a fácskát?
Esetleg mindenki a kacsáknak szánja a fácska almáit? A fa közelében lubickolnak a vadkacsák, többnyire a sás közé behúzódva. Szóval ha jön a fagy, megreped az alma, akkor ők is hozzáférnek.
Előbb véletlenül láttuk meg az almákat a fán, gondosan elrejtőztek addig a levelek közé, azután kezdett ritkulni a fa lombja, kilátszottak. Végül lehullott teljesen a levélzet. Mára virradólag fagyott a tóparton, az almák a földre potyogtak, legalábbis a fele termés.
Hasad. Csőrükkel hozzáférnek.

Kongó

Nem fogadják vissza, nem fogadják el, nem tiszta.
Vízért ment az erdőn túlra, nem egyedül, hanem többedmagával. Az erdő szélén katonák leselkedtek. Aki őt megerőszakolta, mielőtt elengedte volna, a bajonettjét megforgatta a méhében.
Miért? Hogy többet ne közösüljön mással, a férjével? Kit becstelenített meg: a nőt vagy a közösséget?
Mehetnének a férfiak vízért, miért nem mennek?
Családja kiközösítette. „Mert” már nem „tiszta”.
Mukwege kórházába került, Kongó. Ott megműtötték, hogy normális állapotába visszahozzák. És meghúzhatja magát – ideig-óráig – egy női közösségben.

Jazidi gyerek

A gyerek apja verte őket. Amikor a gyerek sírt. Utálta a gyereket, mert az nem muszlim. Félig jazidi, jazidi, mint az anyja. Akit az ISIS-milícia elrabolt.
Az anya, Hayam kellett a családnak, viszont a gyerek nem. Mert az nem jazidi, hanem muszlim. Egy gyilkos gyermeke.

Hayam

Hayamot visszavásárolta a család. És visszafogadta, tudom meg Cecilia Uddénnek a Dagens Nyheterben publikált riportjából, ugyanis szent emberük tisztának nevezte őt is, továbbá a hasonló helyzetben leledző jazidi nőket.
Viszont a félmuszlim gyerekeket nem. Hayamnak be kellett adnia a leánykát egy moszuli gyerekotthonba.
De csoportosulnak a varjak is, továbbá külön a csókák.
Hayam tudja, hogy meg kellett tennie, el kellett szakítania magától a gyereket, ugyanis a jazidi közösségben pokol lett volna annak élete: csúfolták, mindenféle módon megkülönböztették volna.
Egyszer hagyták meglátogatni. Az „mamának” szólította őt, azóta az örökbefogadó család tiltja tőle a leánykát.

Mälar, mókus

A Mälar felé vezető utunkon egy mókust veszünk észre. Távolról látom meg, s ő el van foglalva mással, ránk nem figyelmez. Felváltva kapaszkodik az egyik fán, és szalad a földön. Ételt keres nyilván, megtalálja a makkokat. Két kis mellső lábába, „kacsójába” fogja őket, forgatja, ropogtatja.
Sötétszürke, izmos a háta, fürge. Teste méreteiből ítélve fiatal lehet.
Hogy honnan jön? Rég nem láttunk mókust a sétáinkon. Régebb gyakoribb volt vidékünkön a lombos farkú. Meg a fakopáncs, meg az őz.

A kihallgatáson a körme alá tűt szúrnak

Körülötte, rajta svábbogarak szaladgáltak. A hátán, a sebes hátán, a seb körül.
A kihallgatáson a körme alá tűt szúrtak. A kihallgató szerint, ha nem vall be mindent, élve nem kerül ki a kezük alól.
Vallja be, amit nem tett, nem mondott. Üzbegisztán, Anna-Lena Laurén riportja.
Hirtelen forró vízzel öntötték le hátulról. Olyan forróval, hogy égési sebeket szenvedett. Hátára feküdni a cellában képtelen.

Piteşti

Ţurcanu kiadta a parancsot, hogy vetkőztessék le. Porkolábjai odaszaladtak, letépték róla a ruhát. Leteperték a földre, majd tizenketten ráültek. A testére, valószínűleg úgy akarták megölni.
De nem halt meg, hanem a ránehezedő súlytól odaszart. Foga is kihullhatott több.
Ţurcanu intette, hogy: oda, abba.
Gondolkozás nélkül odamászott, és arcát belenyomta a szarba. A saját fekáliájába.

Jazidit jazidinek

Vízumért akart bemenni az amerikai konzulátusra. A sofőr, aki ugyanannál az emberjogi szervezetnél dolgozik, nem a konzulátusra vitte, hanem egy jazidiak által lakott házba, ahol eladta a fiatal nőt.
Jazidit jazidi egy jazidinek.
Naponta drogozták, naponta tíz-tizenöt férfi erőszakolta meg. Jazidiek. Hónapokon át.
Egyszer sikerült elmenekülnie. Feljelentette a férfiakat. Azt akarták, vonja vissza a feljelentést, különben baja esik neki meg a családjának.
Számára az igazság fontosabb.

Mälar-part, kétlábú vendégek

Azt a korábbi években is megfigyeltük, hogy szívesen jönnek ide telelni énekesmadarak. Cinkék, vörösbegy, egyéb „énekesek”, akiknek nevét sem ismerjük. Mi, a két Mälar-parti sétáló. Énekesmadár a feketerigó? Belőlük sok van. Már ahogy a sétányra ráfordulunk, legalább kettő ott tanyáz, majd a Mälar-sétányon száz. Nem száz, de több is előfordul. Szállnak a víz meg a baloldali, dombaljai bokrok között, vagyis keresztezik az utunkat. Szoktam szórni nekik müzlit, amit mi nem eszünk már meg. Akkor, müzliszórás után közvetlenül nem repülnek oda, tartózkodóak, vagyis félnek, nem falánk rucák, de néha eltűnik az eledel másnapra.

Moyses Márton

'56 miatt dobták ki a baróti középiskolából, segítséggel érettségizett máshol, Kolozsváron a magyar szakra jelentkezett, de nyilatkozataiban, verseiben, leveleiben hangoztatott véleménye miatt, továbbá az '56-os tevékenységének híre is (át akart szökni Magyarországra, hogy segítse a forradalmárokat) utolérte, két és fél évre elítélik.
A börtön annyira megviselte, hogy kiszabadulása után hónapokig nem szólt senkihez, még legközelebbi rokonaihoz sem.
A nyelvét is ott, a börtönben vágta le, cellatársai szeme láttára, úgy, hogy nyelvétől fogva felakasztotta magát. Azonnal visszavarták, érzéstelenítő nélkül, és beforrt, de élete végéig hibásan beszélt.
Nem hagyhatta el szülőfaluját, Nagyajtát, a második Bolyai Jánosként emlegett, sok minden iránt érdeklődő fiatal a helyi kollektívben dolgozhatott csak, nem tanulhatott. Ez volt a nagy bánata. Brassóban akart elhelyezkedni olyan munkakörben, ami megengedte volna a további képzését, de nem lehetett. Ez váltotta ki elkeseredését.
Benzint vásárolt, egy fa törzséhez kötözte magát a sáljával a brassói pártszékház előtt, majd magára öntötte a benzint, és felgyújtotta magát. Lobogott, mint egy fáklya.

Mälar-part

A csontmadárnak hegyes kis bóbitája van. Veréb nagyságú maga a madár, hasa enyhén vörhenyes, mint amikor kevés málnaízt keversz nagy csupor aludttejbe.
Sok neve van – bizonyos vidékeken selymes csontmadárnak nevezik, máshol csak selymesnek, sőt selymegnek.
Csontmadár – kegyetlenül kemény név! Nekem legalábbis úgy tűnik.

Moyses

A fáklyaként lobogó 29 évest, Moyses Mártont a pártházból kirohanó tiszt egy télikabáttal letakarja, hogy ne égjen, és hogy ne lássák, majd a tüneményes gyorsasággal érkező mentőbe feldobják, akár egy hasáb fát.
Február 13-án gyújtotta fel magát, május 15-én halt meg. A kórházban nem kapott gyógyszeres kezelést, a húga járt ki a gyógyszertárba orvosságért, kötszerért .

Udmurt

A 79 éves udmurt tudós, Albert Razin először szórólapot osztogatott az ülésre érkező politikusoknak – az udmurtföldi főváros, Izsevszk parlamentje előtt, és egy „ha holnap eltűnik a nyelvem, kész vagyok ma meghalni” – feliratú transzparenst tartott. Később felgyújtotta magát, testének 90 százaléka megégett, a kórházban belehalt sérüléseibe.

Rosmit Mantilla

Rosmit tudomást szerzett egy különös börtönről. La Tumba a neve, ami magyarul „sírnak” felel meg. A felszíntől harminc méternyire mélyen fekvő üreg, a SEBIN titkosszolgálat Plaza Venezuela-i főhadiszállása. Hogy mikor kezdődik a nap, a fölöttük járó metró zaja árulja el. Rosmit megtudta, hogy ott raboskodik több neves társuk, Lorent Saleh, Gabriel Valle és Gerardo Carrero.
Míg Gerardo Carrero a Helicoide-ban ült, éhségsztrájkba kezdett, büntetésképpen elvitték, és a karjától felakasztották, úgy, hogy a sarka nem érte a földet, csak a lábujjaival kapaszkodhatott. Ha megpróbálta a sarkával tartani magát, a karja ficamodott ki.

Ott rohad meg inkább

Odaállítják egyik társát, hogy az köpje le, ekkor Gerardo elveszti a türelmét és rángatózni kezd, amitől a karja kiugrik a helyéről.
Lorent a barátja Rosmitnak, a Helicoide táborban hozta össze őket a sors, ott tudta meg, hogy Lorenttal alá akartak íratni egy papírt, ami szerint az ellenzék fizette őt. Különben ott rohad meg. Lorent válasza ez volt: „akkor itt rohadok meg”. A La Tumbában lehúzott két év viszont teljesen megtörte, már nem olyan volt, amilyennek korábban ismerték.
Rosmit Mantillát két és fél év után azért engedték szabadon, mert kiállt mellette a pártja, az Unidad Popular, továbbá a Vatikán és az Amnesty.

Rucák pihennek

Van olyan ruca, amelyik a vízre majdnem ráboruló ágakra kapaszkodott fel, ott pihen.

Rosmit, epeműtét

Miután epéjével megműtötték, nem volt hajlandó a börtönbe visszatérni, ekkor karolták fel az említettek.
Új éhségsztrájkkal fenyegette meg a kínzóit, s ez a nyomás túl soknak bizonyult a rezsim számára. Szabadon engedték, azzal a kikötéssel, hogy kéthetenként jelentkezik a rendőrségen. Majd a francia állam menedéket nyújtott számára, úgy tűnik, jelenleg biztonságban érezheti magát. Ott mondja tollba a vele történteket Cristina Raffalli venezuelai származású, Párizsban élő zsurnalisztának. A szöveget a svéd Dissidentbloggen közli, onnan vettem át.

Élelmiszert belopni a cellába

Amikor epeműtétre szorul, rettenetes a fájdalma. A cellában elájult, a börtönorvost elutasította, az Amnesty segítségével civil orvos elé került, mert az járt neki. De mikor a műtőbe szállították volna, úgy, ahogy volt, kilógó csövekkel a karjából kerekes ágyra lökték, s a börtönbe visszaszállították, büntetőcellába zárták. Tíz napig félholtan feküdt, víz és fény nélkül. Rothadt rizs volt az étele, amit nem evett meg, aki pedig megpróbált más élelmiszert belopni neki a cellába, büntetésben részesült.

Mälar-part, kacsák

A kacsák már nemcsak a partot szegélyező vizeket lepték el, hanem sirülnek ki a dombra. Az éhség hajtja oda őket, nyilván, csőrükkel feltúrják a még ősszel aláhullott levél-makk-aljat. S bekapják a tölgy makkját, amit a tél vagy felbontott, héját elhasítva, vagy sem. Éhes kacsák bekapják úgy is.
Ahogy ezeket a szárnyasokat már a visszafele úton a kaptatón nézem, „megszólal” a szívem. Nem fáj, inkább csak éget. Úgy érzem, akkora részen, mint egy… héjából kiköltözött makk. Megállunk, szűnik.

Szíria

Azt mondták, búcsúzzon el a gyerekeitől. Feléjük fordult, de amikor hozzájuk szólt volna, egy kardcsapással levágták a fejét. A földre hullva gurult az egy darabig.
A gyerekek kiáltották: „Apa, apa!” Véres lett a ruhájuk a levágott fejtől.

Mälar-part, ronda vijjogás

A vízpart felé menet észreveszünk tíz hattyút még a Kerek-erdő előtt. Magasan szállnak, impozáns kimértséggel, egymás után, vagyis zsinórban.
Majd plusz kettő a tízes csoporttól függetlenül úszik be a képbe. Mi már a fapadon, ők a nádas mögül kerülnek be látóterünkbe. Közel jönnek a parthoz, hosszú nyakukkal a tó medrén kutakodnak, mit találnak ott, nem tudom.
A strand közepe táján meg is állnak, azaz nem úsznak, nem „bicikliznek” tovább, s hát mit látunk: egy csóka leszáll a parton a közelükben. Nem világos számunkra, hogy ellenséges a „hattyakkal” szemben, vagy éppen üdvözli őket, amikor a rájuk jellemző csúnya vijjogással hozzájuk szól. Kinyújtják a nyakukat ezek a fekete ördögök, mintha hányni kényszerülnének, de nem hánynak, hanem azt a sajátos, a mi fülünk számára otromba vartyogást hallatják.

Dzsamila

Dzsamila fél évig volt az IS (ISIS) fogságában. Véletlenül menekült meg – a táborból tizenkettejüket kiszemelték szexrabszolgának egy távoli városba, de adott pillanatban az őreik elszaladtak, mert ellenséges repülőgép közeledett.
A táborban, ahonnan vitték, maga látta ezt: egy anya az őröktől ételt kért, hogy legyen teje, szoptatni, mert kilenchónapos gyereke állandóan sír. Az őrök elvitték a gyereket, majd röviddel azután felszolgáltak az anyának egy tál ételt: megsütötték a gyereket. Onnan tudta, hogy az övé, hogy mellé tették a gyerek fejét.

Mälar-part, varjú

A varjú viselkedését később sem sikerült megfejteni. Adott pillanatban úgy tűnt, legalábbis a hozzá közelebb étkező hattyú mozgásából, hogy ellenségekként állnak szemben egymással, viszont virnyogott a hattyaknak háttal állva is. Egy ember közelített kamerával, akkor is sivított, egy récegacsi odaúszott, szerintem kíváncsiságból, akkor is, bár sem egyiknek, sem másiknak nem intézte a sivalkodást. Akkor meg?

Dzsamila

Az anya sikoltozva szedte ki a rizsből gyereke testének a maradványait, majd magához ölelte azokat.

Thai, beton a hasukban

Miután megölték őket, két thaiföldit, akik a királyság ellen lázítottak, azaz ellenezték a thai királyság státusztát, hasukat felmetszették, és betont öntöttek beléjük, hogy az húzza le őket. Majd a Mekong folyóba dobták a hullájukat.

Yrgalem Fisseha Mebr

Írónő, újságírónő, Eritreában volt aktív egy rádiónál. Míg le nem tartóztatták őket, hatan évekig börtönben ültek. Yrgalem közöttük volt. Második kihallgatásán számon kérték, miért írt novellát egy eritreai íróról, aki az országból menekülve a tenger vizében lelte halálát. Fadoronggal ütlegelték hárman, félájultan szállították vissza a cellájába. A verésekbe majdnem belehalt, kórházba kellett szállítani, véradás után is alig létezett: tolókocsiban közlekedett egy ideig, majd mankóval járt. Hat év után engedték szabadon.
A tizenkilenc éves Nuszrat Jahan Rafi egy kelet-bangladeshi iszlám iskolába járt. Március 27-én az igazgató behívta magához az irodába, és fogdosni kezdte, mire Nuszrat kirohant. Majd a rendőrségen feljelentette az igazgatót.
Az illetőt a rendőrség letartóztatta, mire két tanuló megszervezett egy tüntetést a rektor mellett, követelték a szabadonbocsátását. A tüntetésen helyi politikusok is részt vettek – a svéd MSN híre.
Április hatodikán Nuszrat elment az iskolába, hogy megírja a dolgozatát. Egy osztálytársa felcsalta az iskola tetejére, ahol öt lány osztálytársa várta, akik követelték, hogy vonja vissza az igazgató elleni feljelentését. Nuszrat megtagadta.
Akkor az öt lány lefogta, paraffint öntöttek rá, majd felgyújtották. Élve.
Nyolcvan százalékos égési sebeket szerzett, négy nappal később halt meg.

Hasogdzsi

Megszólalt Hasogdzsi özvegye. A nő, akivel a meggyilkolt szaúdi újságíró össze akart házasodni. Arról, hogyan halt meg Hasogdzsi, ő sem tud többet, mint amit a világsajtó már széllyelkürtölt. Ami új, hogy akkor esett pánikba, amikor a szaúdi követség irodáját bezárták, és vőlegénye még mindig nem került elő. Hogy igen izgatott volt az irodista, akinél érdeklődött Hasogdzsi holléte iránt – vagyis hogy abból következtetni lehetett, hogy valami nincs rendjén.
Hogy meggyilkolása előtt az ujjait levágták – valószínűleg. (Mert azzal írt, újságíró volt?)
Szerinte előbb-utóbb kiderül minden, túl sokan vannak belekeveredve a gyilkosságba, hogy ne derüljön fény arra, ki határozta el, hogy megöljék Hasogdzsit és hogyan.

Alekszijevics

A liftajtóban várták, kétszer a mellén, egyszer vállon, egyszer pedig fejbe lőtte a gyilkos. Az áldozat ott helyben meghalt.
1994-től rendszeresen tudósított Csecsenföldről, részletesen dokumentálta az orosz hadsereg és a csecsen szövetségesek kegyetlenkedéseit is. Élesen kritizálta Vlagyimir Putyint.
2004-ben a beszláni túszdráma helyszíne felé tartott, hogy közvetítsen, a repülőn mérgezett teát szolgáltak fel neki, kórházba került, de nem halt meg. Akkor nem.

Szárazajta, testvére vérébe

Szárazajta, 1945. szeptember. Először Sándort végzik ki. A hóhér, egy „keménykötésű” gárdista kétszer is felemeli a karját, de nem tudja megtenni. Végül egy kistermetű áll oda, s a faragófejszével lecsapja a Nagy Sándor fejét.
A tőke csupa vér, s a következő áldozat Nagy András, aki nem tudja a testvére vérébe letenni a fejét. A fejsze fokával nyakon csapják, de több elvétett csapás után rálőnek, a második golyó végez vele.

Árnyékos padon ülünk...

...szél fúj, viszont annak hőmérséklete kellemes, sétafikáló sehol. Hanem egy rucapár megközelít, mindig a tojó az első, a barátságos, a kevésbé óvatos. A kevésbé félénk.
Viszont mi már kiosztottuk a müzli maradékát egy másik párnak, két gacsi ugyan, de együtt járnak. Azoknak sem volt elég, de felkapkodták, majd inni elszálltak.
Ahogy közelednek ezek a mostaniak, látjuk, hogy a tojó bal lába nem működik, talán nem sérült, hanem születési hiba. Ugrál tehát, úgy halad előre. Illetve szállt hozzánkig, a párja nem szállt, hanem totyogott.
Jó, hogy van párja. Annak köszönheti talán, hogy a közelben mind gacsik a rucák, nyolcat számoltam össze, közöttük ez az egy tojó.
Szükség van rá, aminek úgy örvendek.

Szárazajta

András mondta: „Jaj, Istenem, hogy tegyem a fejemet oda?!...A testvérem vérébe…“
Kádár Gyula riportja a Háromszékben.
Majd: „Én sem vagyok hibás.”

Bácska

Elengedték volna, mert főhadnagy volt a jugoszláv hadseregben, ő viszont kikötötte, hogy a többi magyart is el kell engedni, mire a partizáncsoport vezetője, egy Julka nevű nő elkezdett lövöldözni.
Nekiugrott a partizánnőnek, és kicsavarta a fegyvert a kezéből. Ettől megijedtek a partizánok, és lőni kezdtek. Őt húsz golyóval leterítették, a nőt egy sem érte.
Bácska, 1944.

Román

A temető árkába összegyűjtött emberektől a kivégzőtiszt megkérdezte, van-e köztük román. (Gyantai vérengzés, leírása a Főtérből.) Egy Ludovic Todinca nevű jelentkezett, ő elmehetett volna, de amikor megtudta, hogy magyar feleségének és két tizenéves gyermekének maradnia kell, visszaállt a kivégzendők közé, és családjával együtt vállalta a mártírhalált.

Kijev

Úgy állították be, hogy a pszichésen sérült énekes öngyilkosságot követett el. Negyven évvel ezelőtt, az akkori szovjet Ukrajnában, katonai területen. A Kijevi Törvényszéki Tudományos Kutatóintézet munkatársai a fennmaradt jegyzőkönyvek alapján rekonstruálták az esetet, és arra a következtetésre jutottak, hogy az ukrán művész, Volodimir Ivaszjuk, számos ukrán nyelvű sláger szerzője nem végezhetett magával azon a módon, ahogy elhíresztelték.
Egy vele körülbelül egy magasságú és testsúlyú, és jó kondíciójú megpróbált a fára a korabeli jegyzőkönyvekben leírt magasságba, azaz 1,7 méterre lévő ágig felmászni és ott megkötni egy olyan kötelet, amivel állítólag a zeneszerző magát felakasztotta. Kiderült, hogy a csomót egyedül nem tudta volna megkötni még úgy sem, hogy létrát vagy más segédeszközt használt, noha semmi ilyesmit annak idején nem találtak a helyszínen.

Bodzát szedünk

Június 18. Reggel korán, mikor még senki sem látja, megszedtük a szörphöz szükséges bodzát. Simán ment, még több is volt, mint amennyi egy átlag adaghoz kell. A „kis menyasszony”, a rét és a parkoló közt élő fácska adott annyit, amennyi nekünk kell, még másoknak is hagytunk.
Nem titott, mégis kellemetlen lett volna, ha valaki ránk szól.

Joshua Wong

öt évvel ezelőtt szervezte a híres hongkongi esernyős tiltakozásokat, most valamivel büntetése lejárta előtt szabadon engedték. Valószínűleg szabadon bocsátása is gesztus kívánt lenni a tüntető tömeg számára, hogy megpuhítsa őket, ám fordítva sült el a dolog:
Joshua azonnal a tüntetőkhöz sietett, és arra szólította fel őket, hogy folytassák az akciót, míg a törvényt, ami a szabad szó korlátozását jelentetené, teljesen le nem veszik a napirendről, amíg a kínai vezetőkhöz közel álló, a saját lakosságát azoknak kiszolgáltató Lamb le nem mond.
A szárazföldi Kínának adnák át ugyanis azokat, akiket súlyos törvényszegés vádjával illetnek. Vagyis azokat, akik most a szabad szóért tüntetnek, például.

Furgon

Kedden mentek volna a reggeli imára. Lövéseket hallottak. Férje kinézett, látta az embereket rohanni. Aszad katonái érkeztek, mindenki menekült előlük. Bedobálták a család holmiját a furgonba, ám addigra a katonák megjelentek, lőttek rájuk.
12 éves lányukat a nyakán és a térdén találták el, megbénult.
Jött egy katona, hogy lője le a gyereket, a másik intette, hogy meghal úgyis, hagyja. Több óra elteltével engedték, hogy a szétlőtt furgonnal a család behajtson a Szabad Szíriai Hadsereg területére. Orvos elé a sebesült úgy jutott, hogy török mentő kelt át a határon, hogy elvigye.

Bodza

A bodzaszörp, amihez a nyersanyagot a rét szélén virágzó fácskáról szedtünk, igen jól sikerült, elhatároztuk, hogy bodzafagylaltot is készítünk. Viszont eldobtuk az érlelt bodzavirágokat, újakat kell szednünk. Kérdés, hogy van-e még neki? Fácskánknak.

Meztelenül imádkozik

Meztelenre vetkőztették a nagyapát. Ráparancsoltak – Földes András riportja alapján –, hogy feküdjön a földre meztelenül. Az őt körülvevő katonák röhögték.
Mire ő elkezdett imádkozni.
Jött a csoport vezetője, egy iráni. (Háború sújtotta Szíria.) Parancsa szerint a katonák elkezdték lőni a civileket. Őt meg, a meztelenre vetkőztetettet arra kényszerítették, hogy szedje össze a halottakat.

Meginspektáljuk az almafánkat...

...azt, a Kerek-erdő előtt, az utolsó paddal egyvonalban, aminek a terméséről, azok sorsáról annyit gondolkoztunk.
Nos, alma terem, de jóval kevesebb, mint a tavaly. Úgy látszik, ez a nyár nem segítette a virágzásban.
Egy másik almafa… Ahogy vonulunk haza – én a lábam miatt egyre kisebbeket lépek, és egyre lassabban járok – megcsodáljuk újra a Mälarhoz vezető sétány alján pompázó vadalmafát, tele van készülő almákkal, centi széles az átmérőjük, ezt onnan is tudjuk, hogy közülük sok lehullott.
Mert túl sokan voltak?
Ezeket fel kellett áldoznia a vadalmafának, hogy a többi beérjen?
Ki határozza el, ők maguk? A fa? Beszünteti a táplálásukat?

El Salvador

Konzervatív papnak számított, amikor érsekké választották, egy barátja halála változtatta meg a gondolkozását. A jezsuita Rutilio Grande atyával egy félkatonai szervezet végzett, holtteste előtt állva Óscar Romero átalakult. Ezt követően felszólalt minden erőszakkal, elnyomással, választási csalással szemben. Vállalta a konfliktust az ország vezetésével. Nem volt hajlandó találkozni Salvador elnökével sem, az Egyesült Államoktól a diktatúra támogatásának a leállítását kérte. A kisemmizettek számára akarta hitelesen hirdetni az Igét.
A jobboldali gerillák mise közben, az oltárnál lőtték agyon.

Hevrin Khalaf

Tudták a nevét, tehát nem véletlenül válaszották ki, húztak ki egyet a tömegből.
Megerőszakolták. Majd hajánál fogva egy autóhoz kötötték, úgy vonszolták a földön. Fejbőre leszakadt. Fejbevágták, koponyacsonttörést szenvedett. Egyik lábszárcsontját ugyancsak eltörték . (Észak-Szíria)

Ősz van, vetkőzik...

...nemsokára a kis juharfánk. Az első. Aki mindenkit megelőz.

(Tizenhárom perc II.)