Gergely Tamás
Medvezsegorszk
(Tizenhárom perc II.)
Fejbelőtték. A test már a földön, amikor egy sorozatot eresztettek bele. Mire anyja odaért, már rongykupac volt és megszáradt vér a lánya.
Ráparancsoltak, vetkőzzön le. Röhögtek. Hetvenéves. Úgy, meztelenül gyűjtse össze a holtakat.
Anyja büszke a meggyilkolt lányára. Két nép barátságát hirdette, azért dolgozott. Paraffinnal öntötték le. Az osztálytársukat. Majd meggyújtották.
Nem akart felmenni, felrángatták, veszélyt sejtett. A torkát szorongatták. Ahogy a világból kimúlt. Feldarabolták.
A gyereket megszülte, elvették tőle, őt meg elvitték. Tudni vélik, hogy a La Perla börtönbe. Soha senki nem látta azután. A stadionba...
A stadionba zárták be, ott végeztek vele, a nép énekese volt Jara, elhallgattatták. Betont öntöttek…
Túl sokat tudott, lelőtték. Mint a kutyát. A saját otthonában. Kifordult a világ. Betont öntöttek a hasukba. Tizenhárom perc alatt megerőszakolta volna, kirabolta volna, megölte volna, átmenekült volna a Dunán. Világos, hogy erre egymaga képtelen. Kik tették tehát?
A sebesültekkel mi történt. Hova lettek el?
A kómából felébredve nem tudta, hol van. Cseppekkel tartották életben.
Érzéstelenítés nélkül varrták vissza. A nyelvét. Mert levágta. Hogy ne kelljen, ne tudjon vallani magára, a társaira. Felgyújtotta magát, rádobtak egy takarót, hogy ne a pártszékház előbb lobogjon.
A parlament elé állt ki táblával, majd felgyújtotta magát, lobogott, kilencvenszázalékos égési sebekkel vittél el.
A Vencel téren. Tiltakozott. Éhesek, a tojó totyog elől.
Nem egyedül tette, rucapár közelít, többen voltak.
Fel akarta rázni a társadalmat.
Nem volt egyedül. Megtörték. Verték az apját a szomszéd cellában.
De mi történt a sebesültekkel? Egyenként lelőtték őket? Pára száll fel a Kerek-erdőből.
Egy ország hördül fel. Lelőtték, mint egy kutyát. Leleplezte a csalást. Lemondattak sokakat. Leöntötte magát benzinnel. Egy ország hördült fel. Háborúznak egymással a tölgyfán a varjak. Miféle világ az?
Január tizenhatodika volt, enyhe tél. Addigra minden falevél lehullott. Üzente.
Azt üzente, ne áldozzák fel magukat, elsőnek a juharfa vetkőzött le.
M. Medvezsegorszk. Múzeum. Szergej Kolturin a sztálinizmus áldozatainak állított emléket Medvezsegorszkban. Paraffinnal. Öntötték le. India. Fejre céloztak, látta. Irán.
Időközben Sztálin szobatiszta lett. Sztálin áldozatai már nem lehetnek Sztálin áldozatai, Sztálin katonái ők, akiket a finnek pusztítottak el. Értitek ti, csontok?
Átminősültetek. -tetek, -tetek. Értelme minek van?
A saját szemével látta, hogy fejre céloztak. Hol vannak a gyilkosok? Ölni szándékoztak, nem sebezni. El akarják terelni a figyelmet arról, hogy gyilkoltak.
Az egyik lúd kiadja a parancsot, mire a társai is gágogni kezdenek, nyújtják a nyakukat a támadásra. Hajánál fogva az autóhoz kötötték.
Levágta a saját nyelvét, hogy ne valljon.
Be fogják zárni. Nem zárják be, börtön az elődjének jutott, őt pedofíliával vádolják. Azok az idők lejártak. A magot úgy szórom, hogy a legtöbb szem a sántához kerüljön. Legyen igazságosabb az élet.
Hozzam helyre a természetben kialakult rendet. Délután négykor hal meg.
A pad hideg. Mielőtt megfojtanák…
Felrángatták, veszélyt sejtett. A torkát kezdték szorongatni. Ahogy a világból kimúlt. Feldarabolták.
Ahogy a gyereket megszülte, elvették tőle, őt meg elvitték. Tudni vélik, hogy a La Perla börtönbe. Soha senki nem látta azután. A stadionban végeztek vele, a nép énekese volt, elhallgattatták. Betont öntöttek…
Túl sokat tudott, lelőtték,mint a kutyát, a saját otthonában. Kifordult a világ. Betont öntöttek a hasukba. Tizenhárom perc alatt megerőszakolta volna, kirabolta volna, megölte volna, átmenekült volna a Dunán. Világos, hogy erre képtelen. Kik tették?
A sebesültekkel mi történt. Hova lettek el?
A kómából felébredve nem tudta, hol van, cseppel tartották életben, érzéstelenítés nélkül varrták vissza. Felgyújtotta magát, rádobtak egy takarót.
A parlament elé állt ki táblával, majd felgyújtotta magát, lobogott, a nyelvét levágta. Hogy ne kelljen, ne tudjon vallani magára, a társaira, verték az apját a szomszéd cellában.
A Vencel téren. Tiltakozott. Éhesek, a tojó totyog elől.
Nem egyedül tette, rucapár közelít, többen voltak.
Fel akarta rázni a társadalmat.
Nem volt egyedül. Megtörték. Verték az apját a szomszéd cellában.
Nyújtják a szárnyukat, repülni készülnek. Olyan padot keresünk, amelyik nem hideg. Ahol nem tűz a nap, az idős muszlimot kényszerítik, hogy szedje össze a halottakat. Testvére vére még a tőkén.
Nyári meleg bágyít, húsz golyóval terítik le. Borús napok óta az ég, a fejét tegye le a testvére vérébe. Vér.
Mert.
Bodzát szedünk, harminc virág elég, a furgonettára úgy dobják fel, akár egy tuskót.
Ál-ma-gya-rá-zat.
Cinkék, vörösbegy, számára az igazság a legfontosabb. Négy nap múlva hal meg.
A magot a padra szórjuk, mire visszafele sétálunk, leteperték, tizenketten ráültek. Azt mondja: egyetlen állampolgári jogom van, mókus szalad át a sétányon, hogy megöljenek.
Felakasszanak. Sikoltozva. Szedi ki a rizsből.
Tizenkilenc éves és homoszexuális. Nekem egy jogom van ebben az országban, mondja, hogy agyonlőjenek.
Ide jöjj, mondta, majd feltépte az ingét.
Saját szemével látta, hogy a fejekre céloznak, hogy vér folyik a földön. Ujjait levágták, mert azzal írt. Az igazság. A szobájából tudósít, suttogva, hogy a szülei ne hallják meg, mivel foglalatoskodik.
Mert haragos a Mälar. A tó, amelyik a tengerbe torkollik. A Duna sok szennyet elbír. Sok tetemet is, a Duna s a Visztula a világ két nagy temetője.
Aqythan Halida egy kis faluban lakik Kazahsztánban a kínai határ közvetlen közelében. Fiait, menyeit lágerbe zárták a hatóságok Kínában, mert ujgurok, hogy átneveljék. Tizennégy unokájáról nem tudta, hol vannak, egy részük a rokonokhoz került, más részük állami intézményekbe. Mint a halnak, a hasát metszik fel. Most kiengedték a menyeket, ám a fiai továbbra is a börtön-átnevelőben sínylődnek.
Kérdezi, még ki sem hűlt, önkezével vagy ráaggatták az ágra? Whisky. Kihűlt már?