Balogh István: Egyedül ünnepi katedrálisban
2. Kyrie
Megszenvedjük mi előre a sorsunk!
Csak nem tudjuk, hogy szenvedünk.
Örömre hasonlít minden, az is, ami fáj.
Az is, ami bűzlik. Pedig foszlik a dög.
Körülöttünk tavaszok fuvoláznak,
Félrekoptatott, félretaposott cipőnk,
Fényes fenekű nadrágunk végigcsoszog
A Ben Akiba Színház felé. Ki gondolja
Akkor, fura tavaszunkon, mimikri e színház,
S igazi kaméleon a léte, de megérjük,
Megéljük szívünknek kedves színeváltozását.*
A színház épülete mellett áll
Az elátkozott trafik, ott rakod tarisznyádba
Minden reggel szalonna helyett
Az öt doboz niši Moravát, dohányt nyel torkod,
S hol marad el, ó hol marad el az
Áldott tésztából kisült mindennapi kenyér?
Csak maradjon alapimánkban, mondod,
Ott a helye, azért tanította velünk
A Mester, hogy tudjuk a helyét minden fontos
Dolgunknak, de mindennek ám, ami fontos.
És az Úr megtréfál minket!
Szemben velünk Borbély Bandi,**
(Volt ő magyartanár Hetényben a román határon,
Meg Törökkanizsán, ott is temették el, emléke kedves.)
Hóna alatt kopottas farmernadrágja,
Eladnám, mondja, vegyük meg, szólalsz,
Mert tudod, Bandi napok óta alig eszik.
Én meg aznap kaptam honoráriumot,
A Rádió akkor jól és pontosan fizet.
Élhetnénk néhány napig a pénzből,
De közösen megvesszük Bandi nadrágját.
Jó rám, a kocsmai klozetben fölpróbálom,
Dehát mindnyájan iszonyú soványak vagyunk,
Alultápláltak, mondanák a hozzáértők,
Pedig csak studentok vagyunk,
Az újvidéki Magyar Tanszék hallgatói.
S örömünkben, jó az üzlet,
Beülünk a Búza tér büdös kocsmájába,
Elisszuk hárman a nadrág árát,
Meg a maradék honoráriumot:
Ez ifjúságunk legszebb pillanata.
Kyrie eleison,
Édes Istenem!
* Újvidéki (magyar) Színház 1985-ben költözött a (szerb) Ben Akiba Kanaraszínház épületébe.
** Borbély András, pedagógus, a magyar nyelv és irodalom tanára. (Magyarcsernye, 1945. december 7. – Törökkanizsa, 2013. január 30.)