MAKROPOLISZI TÖRTÉNETEK
Prózafolyamok négy kézre

Tegyük fel, hogy látszik avagy nem, minden városnak megvan a maga fellegvára. Sőt, hogy nincs egy olyan felsőváros sem, amely bár részben ne maradna láthatatlan. Közös történetük szempontjából azonban az a hipotézis a leggyümölcsözőbb, ha akropoliszok romjaival össze nem tévesztendően, teljes egészében láthatatlanok. Így az is elképzelhető, hogy egy-egy angyalvár nagyobb az alatta elterülő urbánus településnél, betonrengetegnél vagy porfészeknél. Meghatározhatatlanságuk letérképezése során az sincs kizárva, hogy átlépve a közigazgatási és országhatárokat egymásba is nőttek, külvárosuk, főutcájuk és hétköznapjaik mitológiája egymásba torkoll. A kortárs irodalom - amennyiben olvasni tudjuk egymást - erre enged következtetni. Talán nem is csupán a fellegvárak mosódnak össze, történeteink is érintkeznek, sőt, egyik a másikkal párbeszédet is folytat, egyik a másikát megválaszolja és váratlanul folytatni is tudja.

Hogy ez valóban így van-e, fényt vethet rá a Makropoliszi történetek urbánus, közép-kelet-európai prózakísérlete.

I. sorozat
Đorđe Pisarev-Bakos András:
A nagyváros mögött (I. rész, II. rész, III. rész, IV. rész, V. rész, VI. rész, Epilógus)

II. sorozat
Miloš Latinović-Lakatos Mihály
Egy ködös éjjel krónikája (I. rész, II. rész)

III. sorozat
Balla D. Károly-Slobodan Ilić
Szamosztrel (I rész)