Danyi Zoltán: Quadrille 3.
Főzelék
A falikárpiton a légy ott volt még, pontosan ugyanott, amikor Iszkander Edrahim megérkezett.
Ki tudná megmondani, miért, az özönvíznyi esőt követő napokban Musztafa nagybátyja szigorú böjtbe kezdett, mintha a ramadán ideje jött volna el. Kora hajnaltól egészen napnyugtáig egyetlen falatot sem evett, mígnem három hét múlva egy kora reggelen elhatározta, hogy kimegy a szeméttelepre az ezernyi ránccal barázdált, összeszáradt arcú vén cigányasszonyhoz. Az a hír járta ugyanis, hogy megint itt vannak, zsákokban cipelt holmijaikkal megint járják a várost a cigányok.
A szeméttelep kiszáradt bokraiban, melyeken csak itt-ott, mélyen az ágak között maradt egy-két zöldellő levél, rozoga furgon parkolt. Az öregasszony éppen valami ebédfélét kotyvasztott a tábori gáztűzhely mellett guggolva. Fekete füst emelkedett fölfelé, megcélozva az alacsony égbolt közepét.
Iszkander Edrahim odament a lábasban rotyogó levest kavargató vénasszonyhoz, és csak nézte, nézte sokáig. Amikor hosszú idő után megszólalt, minden bevezető nélkül azt kérte tőle, végezzen rajta ördögűzést. Nem foglalkozunk már ilyesmivel, non lo facciamo, válaszolta a cigányasszony kurtán a fazék mellől. Fel sem nézett.
Hosszú hallgatás következett ismét. Csak a sűrű lé rotyogott a fazékban, csak a sötét füst kormozta továbbra is az ég alját, fekete kígyózva felfelé.
Mikor már olyan hosszú idő telt el, hogy az árnyékok nem rövidültek tovább, Iszkander Edrahim egészen a tarkójáig felhúzta az ingét, és hátat fordított az öregasszonynak. A bal lapocka fölött, közel Iszkander Edrahim vállához, egy mályvakék anyajegy ragyogott. A cigányasszony kelletlenül nézett fel, a lehető legkevesebb hajlandósággal; mikor azonban megpillantotta az anyajegyet, torkán akadt a lélegzet, a fakanalat a fazékba ejtette, és felállt. Közelebb lépett. Ilyet még soha életében nem látott. Iszkander Edrahim hátán az anyajegy, amelyre éppen függőlegesen esett a delelő nap fénye, opálosan ragyogott, és úgy tűnt, mintha a mályvakék kinövés valamiféle halvány, megfoghatatlan, tompa fényt sugározna.
A cigányasszony egy intéssel jelezte a nagybácsinak, hogy kövesse, majd megindult a furgon felé. Alig háromnegyed óra múlva Iszkander Edrahim kisimult arccal lépett ki a furgon ütött-kopott ajtaján.
A híg főzelék erősen forrt a lábasban. A szakállas, mogorva öregasszony sietve megkavarta, de az ebéd egy kicsit így is odakozmált.