Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
14. A szülinap 

Sára, Nózi, Edvin
Sáránál otthon.
Sára farag. Edvin a laptopján pötyög.
Berobban Nózi, feltűnés nélkül takarná a fél arcát. Kezében egy doboz.

NÓZI: Úgy fúj az a rohadt szél, hogy azt hittem leviszi a fejemet. Rohantam, hogy ideérjek, nehogy elázzon a karton...

SÁRA: Vihar lesz.

NÓZI: Hagyd már azt a tuskót! Neked hoztam.

SÁRA: Nekem? Mi ez?

Rita abbahagyja a faragást, elveszi a kartondobozt, leteszi az asztalra, kibontja: egy torta.

NÓZI: Boldog születésnapot!

SÁRA: Ezt nem mondod komolyan...

EDVIN: Születésnapod van?

NÓZI: Meg ne kérdezd tőle, hogy hanyadik!

SÁRA: Negyvenkettő. Nózi, te nem vagy normális... (átöleli) Köszönöm... (Nózi elhúzza az arcát) Mi van?

NÓZI: Koccintunk is, vagy csak álldogálunk? Edvin fiam, hozol nekünk egy kis isteni nedűt?

EDVIN: Persze.

Edvin kimegy borért.

NÓZI: Na, mesélj, mi van? Történt valami?

SÁRA: Mi az a képeden, Nózi?

NÓZI: Semmi. Ritáról tudsz valamit?

SÁRA: Nézz rám!

NÓZI: Ugyan hagyjál már.

SÁRA: Nózi! Nézz rám!

Erővel maga felé fordítja Nózi fejét. Annak szeme alatt egy jókora lila folt.
Mi történt?

NÓZI: Semmi.

SÁRA: Elestél, mi?

NÓZI: Meg kéne már javítani azt a nyavajás padlásfeljárót.

SÁRA: Megint megvert.

NÓZI: Ide figyelj, én nem bírtam ki és felhívtam Ritát..

SÁRA: Megvert?!

NÓZI: De aszongya, hogy dolgozik, meg semmi baja. Jól meg is lepődött.

SÁRA: Ne szarozz már, Nózi! Megvert?!

Szünet.

NÓZI: Csak egyszer ütött meg.

SÁRA: A rohadt életbe.

NÓZI: Majdnem vissza is kapta. (nevet)

SÁRA: Mért hagyod ezt?

NÓZI: Nincsen semmi baja az én Pistámnak, csak néha egy csöppet kakaskodnia kell. Nálunk ez így működik. Ettől érzi férfinak magát...

SÁRA: Szarházi disznó.

NÓZI: Ne mondj ilyet. Ő se akarta.

SÁRA: Nem hát... Maradj itt ma este.

NÓZI: Marad a frász. Mire hazamegyek kialussza magát, és majd sír, mint egy gyerek. Kenyérre lehet kenni, akkora lesz a furdalása. Telefonáltam Ritának, nem hallod?

SÁRA: De hallom. És mit mondott?

NÓZI: Rettent elfoglalt.

SÁRA: Megmondtad neki, hogy itt van?

NÓZI: Nem mondam én semmit csak azt akartam tudni, hogy jól van-e.

SÁRA: És jól van?

NÓZI: Jól hát. Furcsállotta is, hogy hívom. Nem komoly ez, szerintem.

SÁRA: Borogatnod kéne a szemedet valamivel.

NÓZI: Eszembe sincs. Hadd lássa holnap, hogy mit művelt.

Edvin jön a palackkal meg poharakkal.

Csitt.

EDVIN: (lecuccol) Tiszta pókháló a pincéd.

SÁRA: Nem mondod.

NÓZI: Milyen bort hoztál?

EDVIN: (kibont, tölt) Fogalmam sincs.

SÁRA: A tavalyi.

NÓZI: Az jó.

EDVIN: (koccintásra készen) Meghúzhatom a füledet?

SÁRA: Nem vagyunk már gyerekek.

EDVIN: Dehogynem! Isten éltessen a 42-ik születésnapodon, Sarolta. (puszi, Sára tűri)

Koccintanak, isznak.
(Nózinak a tortáról:) Te csináltad?

NÓZI: Én bizony! (Sárának) Na, hozzál már egy kést meg tányérokat!

SÁRA: Persze. (kimegy)

Nózi egy gyertyát dug a torta közepébe.

EDVIN: És hogy vagy, Nózinéni? Hogy van a Pistabácsi?

NÓZI: Megvan a nyavalyás.

EDVIN: Rég nem láttam.

NÓZI: Hát fiam, amióta itt hagytad a falut, mi se látunk olyan gyakran.

EDVIN: Tudom. Hiányzik is... Mi történt a szemeddel?

NÓZI: Semmi. Legurultam a padlásfeljárón. Eltemettük Fülest is, tudtad?

EDVIN: Jó öreg lehetett már.

NÓZI: Tizenhét éves volt. Járni már nem bírt, enni se, de még ugatott a szukákra, a kurafi. Aztán a Pista elintézte.

EDVIN: Jópofa dög volt... Amióta anya is meghalt már semmi hírt se kapok rólatok....

NÓZI: Sára rendben tartja a sírjukat.

EDVIN: Nem is mondta. Ki kéne mennem hozzájuk...

NÓZI: Ja... És te? Jól kijöttök a Ritával?

EDVIN: Ne baszogass, Nózinéni.

NÓZI: Isten ments. Kicsit összevesztetek ugye? Megesik az ilyen.

EDVIN: Igen.

NÓZI: Komoly?

EDVIN: Nem tudom.

NÓZI: Kicsit raplis lány az a Rita, mindig is az volt, de okos, meg szép is, szó se róla. Nézem is minden nap a televízióban. Vigyázz rá mert még lecsapják a kezedről.

EDVIN: Ne ijesztgess.

NÓZI: Te csibész.

Sára jön a késsel meg a tányérokkal.

NÓZI: Navégre! Fújd el... Várjál! Előbb kívánnod kell valamit.

SÁRA: Hülye vagy, Nózi.

NÓZI: Nincs apelláta! Kívánni, aztán fújni!

SÁRA: Még jó, hogy csak egy gyertyát raktál rá... (kelletlenül, de elfújja) Elmondjam, hogy mit kívántam?

NÓZI: Akkor nem teljesül.

SÁRA: Attól tartok, hogy emígy se...

NÓZI: Na, fogd azt a kést! Nézzük, ehető-e.

Sára három szeletet vág belőle.

Nincs benne egy deka margarin se. Igazi tejszínnel csináltam. Meg csokoládéval.

SÁRA: (kóstolja) Nyami.

NÓZI: Ugye?

EDVIN: Igazi mestermunka.

NÓZI: Na mi van, gyerekek, mi ez a punnyadás? Buli van, nem? Szülinapot ünneplünk vagy mi a fene! Zenét kérek!

EDVIN: Na majd mindjárt innen valamit (a laptopjában böngészik)

NÓZI: Egyébként a Pista is csókoltat. Át akart jönni velem, de beakadt a dereka. Kicserélte az égőt a konyhában, és amikor fickósan leugrott az asztalról úgy maradt, a szerencsétlen.

EDVIN: És otthagytad?

NÓZI: Ott hát. Mit csináljak vele? Ráfeküdt az asztalra, meg se tud moccanni, csak vínnyog. Majd ha hazamegyek becipelem az ágyba.

A laptopból vékony hangon valami swing csordul ki.

SÁRA: (gúnyos fintor)Beakadt, hát, csak nem t’om mitől...

NÓZI: Csönd legyen! Nincsen abban a masinában véletlenül például Lajcsi?

EDVIN: Az sajnos véletlenül sincs. Tánc?

SÁRA: Ugyan, hagyjál már!

EDVIN: Nem, azt most sajnos nem lehet!

SÁRA: Nem tudok táncolni.

EDVIN: Egyet jobbra egyet balra. Majd én vezetlek.

NÓZI: Na, ne kéresd már magad, Sarolta!

Sára nehezen, de rááll. Valóban nem a parkett virtuóza, de Edvin ügyesen vezeti. A billegő taposásban lassan oldódik a hangulat. Aztán Nózi is sorra kerül... stb, stb, stb...

<| 13. Liezon || 15. Konzulens |>