Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
15. Konzulens

Rita, Gál
Egy szállodában.
Gál tápászkodik, Rita sminkel.

RITA: Csipkedd magad. Itt van a Vizi is, tudod?

GÁL: (öltözik) Tudom.

RITA: Találkoztál már vele?

GÁL: Csak futólag.

RITA: De most beszélsz vele, ugye?

GÁL: Minek?

RITA: Majdnem biztos, hogy ő nyeri a polgármesteri választásokat. Beszélned kell vele. Gyerünk már, indulnunk kell.

GÁL: Látod, hogy öltözök.

RITA: Mint egy lajhár... Most kell meglobbiznod a költségvetésünket. Ha megválasztják, akkor mindenki letámadja, és nem tudsz majd hozzáférni.

GÁL: Honnan szeded, hogy ő nyeri meg?

RITA: Tudom. Bízz bennem... Te bolond vagy?!

GÁL: Mért?

RITA: Farmerben akarsz jönni?

GÁL: Mindig farmerben vagyok. De hoztam zakót.

RITA: Megáll az eszem. Hogy utazhattál el ide egy rendes öltöny nélkül? Nem hoztál másik nyakkendőt se?

GÁL: Nem. Mért, ez nem jó?

RITA: Úgy nézel ki, mint egy szürke aktakukac. A kék ingedet húzd fel. És befelé menet veszünk egy normális nyakkendőt.

GÁL: Én szeretem ezt. Megszoktam.

RITA: Add ide, majd én megkötöm... A Kamarás tegnap délután a kkt-ülésen elfogadtadta a városrendezési tervet. Még a választások előtt meg akarja kötni az üzletet az osztrákokkal. Szerintem nem is akarja megnyerni a választásokat. Megtömi a zsebét, és húz a fenébe. És ha egyszer aláírják a szerződést, akkor a Vizi baszhatja, nem csinálhatja vissza... Behívtad arra a stúdióbeszélgetésre?

GÁL: Még nem.

RITA: Ez a Kamarás egy a korrupt disznó... És igyál meg a Vizivel valamit a szünetben. Barátkozz vele.

GÁL: Mit barátkozzak vele? Nem is ismerem

RITA: Nem teszek fülbevalót... Én már beszéltem vele. A mi emberünk. Csak én ehhez nem vagyok elég. A beszámolód megvan?

GÁL: Benn van a táskámban.

RITA: Mi van veled? Teljesen indiszponált vagy.

GÁL: Nem vagyok már gyerek, Rita. És nem tudok úgy pörögni, mint te.

RITA: Akkor el kell menni halásznak. Szedd össze magad..

GÁL: Néha az az érzésem, hogy te...

RITA: Én mit?

GÁL: (felhúzza) ...te sokkal jobban csinálnád ezt az egészet.

RITA: Piros rúzs vagy bordó?

GÁL: Nekem mindegy.

RITA: Na!

GÁL: Piros.

RITA: Inkább a bordó. De nem én csinálom, hanem te.

GÁL: Csinálnád?

RITA: Mit?

GÁL: A főszerkesztőséget.

RITA: Ne beszélj hülyeségeket.

GÁL: Tudom, hogy eszedbe jutott már...

RITA: Mennünk kell.

GÁL: De igazad van. Mért is ne? Rátermett vagy, okos és van erőd marakodni ezekkel a hiénákkal. Nekem meg elegem van.

RITA: Ne rontsd el, Gál.

GÁL: Csak sokaknak a bütykére léptél, és ez nem tesz népszerűvé.

RITA: Nem is akarok népszerű lenni. Effektív akarok lenni.

GÁL: Látod, ezt csodálom benned. Nem szarozol a szívügyekkel.

RITA: Nekem az a szívügyem, hogy rendet vágjak a dzsungelben. Ha főszerkesztő volnék, akkor a nyakamban lógna ez az egész műsorpolitika, káderpolitika, a támogatási rendszer, a pályázatok, elszámolások,  mindenféle szar ügy. Nem, ez nem nekem való... Meg a Kamarás így is ki akar nyírni.

GÁL: És a Vizi?

RITA: Lassan indulnunk kellene.

GÁL: Beszéltél a Vizivel erről?

RITA: Mért csinálod most ezt?

GÁL: Tudni szeretném.

RITA: De én nem szeretnék erről beszélni. Menjünk.

GÁL: Minden egyszerűbb volna.

RITA: Micsoda?

Csönd.

GÁL: A kisebbik fiam a múltkor megkérdezte tőlem, hogy ki az a Rita... Hallotta, hogy az anyja a telefonban rólad beszél valakivel...

RITA: Mit akarsz ezze mondani, Gál?

GÁL: Tudod, hogy mennyit jelentesz nekem...

RITA: Szakítani akarsz velem?

Csend.

GÁL: Mi van a férjeddel?.

RITA: Semmi. Nem érdekel.

GÁL: Megmondtad már neki?

RITA: Mit?

GÁL: A gyereket.

RITA: Hívd be a Kamarást arra a beszélgetésre. (el)

<| 14. A szülinap || 16. A szoknya |>