Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
16. A szoknya

Sára, Nózi, Edvin
Sáránál otthon.
Sára szoknyát húzott. Egy kistükörrel a kezében próbálja bemérni, hogy hogy áll rajta.
Kopogás nélkül bevágódik Nózi. Sára ijedten ugrik valami mögé.

NÓZI: Mi van? Mi történt?

SÁRA: Mért nem kopogsz?

NÓZI: Sose kopogok. Mi van veled?

SÁRA: Semmi. Csak kopoghatnál.

NÓZI: Nafene. Jól van, eztán kopogni fogok. Ha annyira fontos. Na, gyere. Hoztam egy öreg tyúkot. Levesbe jó lesz.

Sára nem mozdul.

Mi van már?!

SÁRA: Menj ki előbb, kérlek.

NÓZI: Menjek ki?! Mért? Bugyiban vagy?

SÁRA: Nem.

NÓZI: Bugyi nélkül vagy.

SÁRA: Nem, Nózi, kérlek...

NÓZI: Akkor meg mi a fenének menjek ki?! Mit ácsorogsz ott olyan savanyú képpel? Mi történt? (Sára felé indul)

SÁRA: Nózi, kérlek, maradj ott!

De Nózi hajthatatlan, megy és meglátja Sárát a szoknyában.

NÓZI: Nahallod...

Sára dühösen lerángatja magáról a szoknyát és melegítőnadrágba bújik.

Ugyan, most mit játszod a dámát. Pont szépen áll rajtad. Ideje is volt, hogy kidobd ezt a tramplis rongyot.

SÁRA: Hagyd abba.

NÓZI: Apropó, hol a fiatalúr? Visszement?

SÁRA: Dehogy. Csak kiment járni egyet.

NÓZI: Vacsorát főzöl?

SÁRA: Igen. Add azt a csirkét.

Nózi előveszi a szatyrából.

NÓZI: Tyúk, nem csirke. Ej, bitang kis perszóna vagy te, tudod-e.

SÁRA: (egy nagykéssel trancsírozni kezdi a tyúkot) Hagyjál már.

NÓZI: Nem mondtam én semit, csak látom amit látok.

SÁRA: Nem látsz te semmit.

NÓZI: Dehogynem.

SÁRA: Nózi. Elég szar ez nekem így is. Mért csinálod ezt? Élvezed?

NÓZI: Isten ments! Csak látom amit látok. Téged, szoknyában.

SÁRA: Tudom! Hallgass! Igazad van. Gondolod, hogy nem szégyellem magam? És dühös is vagyok, rohadtul dühös!

NÓZI: Edvinre?

SÁRA: Magamra! Röhejes ez az egész. Azért jöttem ide, hogy kihúzzam a belemet abból az egész szarból ami odakint folyik! Szar, önző, álszent idióták! Egyedül akartam lenni, faragni akartam, vagy mittudom én, élni! Erre mi történik? Idejön ez a gyerek és nekem belódulnak ösztöneim.

NÓZI: Hát ne engedd meg.

SÁRA: Mit ne engedjek meg?! Egy lottyadtseggű, bepókhálósodott hülye tyúk vagyok! De mit akarsz? A nyáladzó Csukával akarsz összeboronálni? Hát nincs gusztusom a pöceszagú szájához! Iszonyúan megalázó ez az egész. Majdnem a fiam lehetne! Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy mennyire nevetséges vagyok?! Kibányászom azt a kurva szoknyát, ami tíz éve nem volt rajtam, magamra cibálom, reggel  kicsupáltam a szemöldökömet, sőt! tegnap éjjel leborotváltam a lábamat is! Bassza meg! (a kés durr, az asztallapba) Hülye, nevetséges vénasszony vagyok! Mi a fenét csinálok?! De megmondom én, hogy mit csinálok! Véget vetek ennek.

NÓZI: Ez komolyabb, mint hittem.

SÁRA: (higgadtabb) Egy frászt. Nincs itt semmi komoly. Visszajön és kirakom a szűrét. Kész.

NÓZI: Hát nem biztos, hogy ez jó ötlet. Ki tudja, hogy...

SÁRA: De ez egy nagyon jó ötlet! Rita a húgom! Ez meg a férje.

NÓZI: Rég nem láttalak már ilyennek.

SÁRA: Ilyennek? Milyennek?! Ilyen idiótának?

NÓZI: Nem...

SÁRA: Ki ne mondd! Húzz innen a picsába!!!

Edvin belép.

EDVIN: Valami baj van?

SÁRA: Nincs. Kész a vacsora.

EDVIN: Szia Nózinéni.

SÁRA: Épp menni készül.

NÓZI: Igen... Akkor én...

SÁRA: Szevasz.

Nózi elmegy.

EDVIN: Mi történt?

SÁRA: Semmi. Ülj le. Egyél.

EDVIN: Jól van, na. Bocsánat, hogy megszülettem.

SÁRA: Ne haragudj, én... De nem rád vagyok mérges.

EDVIN: Még jó.

SÁRA: Hol jártál?

EDVIN: Az erdőben... Meg voltam a faluban is. Bementem a postára, feltöltöttem a telefonomat... És benéztem a boltba. Találkoztam a híres Donatellával, hűha... Csuda egy jelenség. Üdvözöl.

SÁRA: Gratulálok. Egyél.

EDVIN: Mi ez?

SÁRA: Kínai. A kertemből.

EDVIN: De jól néz ki. Mi van benne?

SÁRA: Lárva, macskahús meg galóca. Ehető.

EDVIN: Hülye.

SÁRA: Bor?

EDVIN: Mire iszunk?

SÁRA: Ritára.

Sára leexeli, de Edvin nem. Csend.

EDVIN: Mi van veled?

SÁRA: Semmi.

EDVIN: Mi ez az egész, Sára?

SÁRA: Szeretek főzni, ennyi az egész. Megnyugtat.

EDVIN: Rohadtul nyugodt vagy, látom.

SÁRA: Ja. Nem kóstolod meg? Nagyon sokat vacakoltam vele.

EDVIN: Tiszta bolond vagy. (megkóstolja) Ez nagyon jó.

SÁRA: Csirke. Ízlik? Rita utálja a kínait... Szójaszósz?

EDVIN: Szójaszósz?! Ezt meg honnan szerezted itt?

SÁRA: A híres Donatellától..

EDVIN: A végzet asszonya... Ahogy benyitottam a boltba beszélni kezdett. Állok ott, nézelődök, ő meg csak mesél, mesél, én mosolygok, ő is mosolyog, mosolygunk kettesben, erre hirtelen megkérdezi tőlem, hogy hogy vagy. Mármint te. Pontosan tudta, hogy tőled jöttem. Működik ám a besúgó-rendszer...

SÁRA: Mit meséltél neki?

EDVIN: Semmit.

SÁRA: Nem mondtad el, hogy ki vagy?

EDVIN: Nem. Hadd legyen egy jó napja.

SÁRA: Képzelem, miket fantáziázik össze. Tavaly hozta ide az özvegy Báni, de már mindent tud. Adj csak még egy kis szójaszószt.

EDVIN: Nem épp mindent... Alig találtam vissza. Tök sötét van kint.

SÁRA: Ez benne a szép, nem? Egyébként nincs is sötét kint, ha hozzászokik a szemed.

EDVIN: Én már nem tudnék itt élni... De tényleg szép ez a ház.

SÁRA: Olyan amilyen volt.

EDVIN: Tölthetek még bort?

SÁRA: Igen.

EDVIN: Azért ráférne egy kis pofozás.

SÁRA: Nem érdekel.

EDVIN: Nem mentél férjhez?

SÁRA: Hála istennek. Koncepcionálisan bundabugyis vagyok és kitűnően érzem magam, ha nem rondítanak az életembe.

EDVIN: Én rondítottam az életedbe?

SÁRA: Naná. Na de hagyjuk ezt. És te?

EDVIN: Én mi?

SÁRA: Mit csinálsz?

EDVIN: Egész nap különböző számítógépek előtt kotlok, és verem a billentyűzetet. Jó szar.

SÁRA: Nem szereted?

EDVIN: A fene tudja. Amikor csinálom nincs is időm gondolkodni. Rita nagyon haragszik rám emiatt.

SÁRA: Teszel rá. Ezt akartad csinálni, nem?

EDVIN: Igen... De iszonyúan össze tudunk veszni. Ő nagyon másként gondolkodik a világról. Karácsonykor például elvitt valami flancos fogadásra, polgármesteri bálra vagy mire! Rohadtul utálom az ilyesmit...

SÁRA: Megértem.

EDVIN: Azt mondta, hogy nélkülem nem megy el, pedig nagyon ott akart lenni. Beleegyeztem. Aztán nem elég, hogy iszonyúan szarul érzem magam az a sok fejes között, erre még valami szmokingot is rám akar adni! Hát nem. Erre teljesen kiborult. Piszkosul összevesztünk, a végén hozzám akart vágni egy vázát, abban meg benne volt a víz.

SÁRA: És?

EDVIN: Felkapta és,… (mutatja: az összes víz a saját nyakába ömlik).

SÁRA: De azért elmentél.

EDVIN: El hát.

Szóval vidám a hangulat. És így tovább, és így tovább…

<| 15. Konzulens || 17. Intenció |>