Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
17. Intenció

Rita, Kamrás, Gál, Szűcs
Gál irodájában.

KAMARÁS: És? Messze még a nyugdíj?

SZŰCS: Még van néhány évem.

KAMARÁS: Tényleg? De azért biztos várja már, nem? Egy kis pihenés, sok szabadidő, együt lehet az unokákkal...

SZŰCS: Nincsenek unokáim.

KAMARÁS: Ó, az kár. De majd lesznek. Olyan gyorsan felnőnek, hogy az ember észre sem veszi.

SZŰCS: Gyerekeim sincsenek.

KAMARÁS: Hát az baj. Vagyis mért lenne baj? Majd utazgat, meg minden. Mikor jön már vissza a Gál? Az öt perc már régen elmúlt.

SZŰCS: Ha tudta volna, hogy ma benéz hozzánk, akkor biztos nem megy el.

Egy koppanás az ajtón, de azonnal be is nyit Rita.

RITA: Jó napot.

KAMARÁS: Ó, a férjezett csipkeparázs. És csinos, mint mindig.

RITA: (Szűcsnek) Köszi, most már itt vagyok.

Szűcs elmegy.

KAMARÁS: Megkérhetem, hogy főzzön nekem egy pindurka kávét.

RITA: Szólok a titkárnőnek.

KAMARÁS: De maga nem csinálna nekem a kiskacsóival? Biztos jobb volna.

RITA: Nem, polgármester úr, vannak erre alkalmasabb embereink. (a telefonba) Nella, hozz kérlek egy kávét. (Kamarástól) Tej, tejszín?

KAMARÁS: Tejszín.

RITA: (a telefonba) Tejszín, köszi. (leteszi) Szóval? Mi jártaban van nálunk?

KAMARÁS: Csak beugrottam. Semmi komoly. Ezt-azt meg kell beszélnem kegyed főnökével.

RITA: Mindjárt itt lesz.

KAMARÁS: Ha már itt vagyok... hogy döntött, angyaltövisem? Nem hívott vissza.

RITA: Nem.

KAMARÁS: Miért? Nem elég kecsegtető az ajánlatom?

RITA: De az. Csak nem nekem. Sajnálom.

KAMARÁS: Akkor? Nem velem hanem ellenem?

RITA: Ha maga mondja.

KAMARÁS: Kár. Pedig látom, szépen halad a karrierjével.

RITA: Igyekszem.

KAMARÁS: Ez nem is lehet nehéz egy ilyen csinos asszonykának.

RITA: Kamarás úr...

KAMARÁS: Péter.

RITA: ...Kamarás úr, amit elértem azt nem a külsőmmel értem el.

KAMARÁS: Ebben biztos vagyok. Kis huncut.

Belép Gál, kezében Kamarás kávéja.

GÁL: Ne haragudj, de dugóba kerültem.

KAMARÁS: Semmi baj, kellemesen elcsevegtünk a kis kolléganőddel. Ritácska, az ajánlatom még áll. De csak holnap reggelig.

RITA: (Gálnak célozva) Hétfőig.

KAMARÁS: Hétfőig? Legyen. Magáért mindent, tündérbögyöllőm.

GÁL: Mért nem szóltál, hogy jössz?

KAMARÁS: Mert én se tudtam. Véletlenül erre jártam és csak beugrottam.

GÁL: Miben segíthetek?

KAMARÁS: Megkérhetem kedves, hagyja a véneket egyedül, unalmas szakmai dolgokról beszélni.

RITA: Ahogy óhajtják. (el)

KAMARÁS: Nem tesz jót neked ez a csicseribogár.

GÁL: Eszes lány.

KAMARÁS: Azt látom. De ne itt eszeskedjen veled.

GÁL: Sokat segít.

KAMARÁS: Kinek merre. Nem akarom többé itt látni.

GÁL: Miért mondod ezt?

KAMARÁS: Azért mert. Mindenütt leépítések vannak, te meg velünk fizetteted a kurváidat.

GÁL: Bocsánat!

KAMARÁS: Túl van tárgyalva. Térjünk a tárgyra. Csinálj nekem egy kampányfilmet. Egy háromperces, frappáns, fiatalos, ütős reklámocskát. Ne szólj közbe, nem hivatalosan kérem, hanem maszekba. Mindannyian jól jártok. A nevetek meg se lesz említve.

GÁL: Ne hozz kínos helyzetbe, kérlek.

KAMARÁS: Ugyan ne kéresd már magad, mert mindjárt felmegy a cukrom. Egy apró szivességre kérlek, amiből egy hétre elküldheted a nejedet jó messzire, egy wellnessbe. Három perc. Elküldöm neked mailon az elképzeléseimet, ti meg rittyentsetek össze valami jó ötletes kis vizuális koncepciót, oké? (csend) Gál, ne szarozzál már.

GÁL: Jó. Egy feltétellel.

KAMARÁS: Már bele is egyeztem.

GÁL: Bejössz hétfőn a Ketten-be egy élő interjúra.

KAMARÁS: Egy élő stúdióbeszélgetés?

GÁL: Igen.

KAMARÁS: Végülis mért ne? Ártani nem árthat, nem igaz? Sőt! Örömmel. Akkor meg is beszéltük. Küldöm az anyagot, hétfőn meg bejövök az interjúra. Na szevasz, barátom, köszönöm a kávét.

GÁL: Szevasz.

Kamarás távozik, és rögtön utána Rita lép be.

RITA: Mit mondott?

GÁL: Meglesz az interjúd.

RITA: Micsoda?! Beszervezted?

GÁL: Be.

RITA: Te hős! (pussz)  És megmontad neki, hogy velem fog beszélgetni?

GÁL: Annyira azért nem vagyok hős.

RITA: Nem volt merszed, mi? Ha tudná akkor el se jönne. Na nem baj, majd találkozunk élő egyenesben. De rólam is mondott valamit.

GÁL: Hallgatództál, kislány?

RITA: Csak kihallatszott, de nem értettem. Mit mondott?

GÁL: Hát nem a rajongód.

RITA: Nem mondod. Mit akar?

GÁL: Semmit.

RITA: Ki akar rúgatni, mi?

GÁL: De ne idegeskedj...

RITA: Ki akar rúgatni, a szemét.

GÁL: Egyelőre még én vagyok a főnök....

RITA: Ki fogom nyírni...

<| 16. A szoknya || 18. A tenger |>