Jódal Kálmán: Etil-vanillin

Balbec Beach: A legenda folytatódik

A parti fövenyt szemlélem a szobámból. Mintha vénasszonyok nyara volna, olyan kellemesen fújdogál a szellő, pedig már november első felében járunk.
              Fölcaplatok a hídra, és, kezemben egy tavirózsával, a jó-ég-tudja-milyen ünnep reprezentatív tűzijátékában gyönyörködöm. Alant a Duna fura, zubogó, hömpölygő, szerelmes hullámai.
              – Hé, fickó! Várj, adok valamit. Ne félj, nem bomba van benne – szól hozzám az egyetlen járókelő a kihalt hídon, majd kezembe nyom egy aktatáskát, mindentudón rám mosolyog, és leveti magát a mélybe.
              A sodrás azonnal a mélybe húzza, én meg amúgy sem tudok úszni.
              Vállat vonok, és felnyitom az aktatáskát.
              Óriási, szikrázó, mély, izzó belső tüzű, öklömnyi gyémántokkal dugig telt holmit tartok a kezemben.
              Earl of Agrammal, aki menekült, konténerben él és konténerből eszik, ezúttal Armani öltönyökben, melírozott és gondosan nyírt üstökökkel ülünk az egyik Duna parki éttermecskében. Most érkeztünk a kozmetikustól. Előtte a masszőrnél voltunk. (Az akupunktúrás és regresszoterápiás szolgáltatásokat majd később vesszük igénybe.) Éppen filézett rabszolgahúst falatozunk Worchester mártással, majd kínai foldimogyorós, rizses szarvashúst szójaszósszal, mindezt dupla tzatziki- és ráksalátával s Bourbon Roséval nyakon öntve, nem beszélve az előételként felszolgált, pépesített agyvelő/gombakrém csemegéről.
              Váratlanul belép a terembe a neonzöld szakács, és a legközhelyszerűbben főbe lövi magát.
              A pincér szerencsére még épségben szuszog és bájgúnárszerűen vicsorít.
              Gyors tempóban mállani kezd a vakolat.
              Röhögünk.
              Kint a parkban Earl of Agram lefényképez.
              Gépfegyverrel a Nyári Muzsika pavilon előtt.
              Ahogy a fekete hattyúfattyúkat etetem tzatziki-salátával.
              Ahogy üveges szemmel felakasztva lógok egy kandeláberről.
              Zöld az ég és kék a föld.
              Röhögünk.
              A Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeum felé vesszük az irányt.
              Bent épp egy csúcsléptékű, emigráns hazánkfia legújabb kiállítása tekinthető meg.
              Earl of Agram tapintatosan magamra hagy, látva az égetett, feliratos késkompozíció láttán felcsillanó szemeimet, és hallva izgatott lihegésemet.
              Előhalászom a fényképezőgépem.
              A meztelen teremőr elkap, mint egy ringyót, és egy rostfrei nagykést szorít a torkomhoz.
              – Itt én szabom meg, ki fényképezhet, te Bunuel-klón.
              Mivel csúcs-harcművész vagyok, nindzsucu- és tae-kwon-do-ütésekkel szétlapítom a fejét, mint egy bizarr lágytojást.
              Szívemben a legultraibolyább és a legselymesebb, titkos tulipánnal koponyacsont-ikebanát kreálok a maradványokból.
              Mert szeretem a szépet és kedvelem az újrahasznosítást.
              Aztán tovább fényképezek.
              Kések, szúró-, vágó-, és kaszaboló-eszközök úsznak a zenével dúsított csúcstárlat légterében.
              Hirtelen lágy, kellemes fuvallat érint meg.
              Hasogató, üde szorongás kerít hatalmába.
              Az ősöreg VLC media player-program újraindítja a filmet.
              Kezemben egy gyémánttal, a medúzákból összefércelt szobacellám padlóját fürkészem.
              „Nagyon nem megy nekem ez a nyomorult felnőttkor. Kisfiú akarok újra lenni… Kisfiú…”
              És már kint is vagyok Balbec Beach homokfövenyén Madelaine-süteményt majszolva, kacagva, matrózruhában. Pán Péter épp autólakk spray-vel szívet rajzol/fúj a beton-hídlábra, és azt suttogja: Read my lips. Hänsl és Gretl– Hel sikongva bújócskázik a kabinok közt. Ganümédesz csak eksztatikus mozdulatlansággal, égve somolyog, mint egy lángoló Lapis Lazzuli Buddha-szobor. Alice, a kislány-űrlény, lézerpisztolyát letéve a parti fövenyre, varázskötőtűivel döfködi az időt, a puha, szarvasagancsos végtelent. Pán Péter azt suttogja: Read my lips. Kezébe csúsztatok egy mélytüzű gyémántot. Zöld az ég és kék a föld.
              Mert ez Balbec Beach: Nemcsak a legenda folytatódik.
              Itt az álmok is megvalósulnak.

< Beautiful | Alkimisták >