Bevezetés

"...okuljunk a múltak hibáin, melyekért mindannyian oly keservesen meglakolánk - nyujtsuk egymásnak az őszinte kiengesztelődés jobbját. 's vezéreljen mindnyájunkat a szabadság szelleme, miszerint a válság percze, mely jőni fog, hogy élet-halál felett határozzon - egyesülve találjon mindnyájunkat faj, nyelv, vallás különbség nélkül szívben, lélekben, akaratban és cselekvésben, helyt állani az elidegeníthetetlen ősi jog 's a közös új szabadság mellett."

(Kossuth Lajos turini leveléből)

 

Hármas indíttatású e szerény kötet, melyet most az olvasó a kezében tart. Természetesen elsősorban jubileumi, hiszen a szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (és annak tiszteletére) jelenik meg. Másodsorban a - reméljük, mielőbb megírt és a nyomdát elhagyó - kanizsai monográfia második kötetéhez szolgáltat forrásanyagot.

Végül, de természetesen nem utolsósorban Dobos Jánosnak szeretnénk emléket állítani, hiszen az ő gyűjtőmunkája nélkül ez a dokumentumválogatás minden bizonnyal nem jelenhetett volna meg. Sajnálatosan hirtelen és korai halála megakadályozta abban, hogy saját kezűleg rendezze nyomtatás alá a Magyarkanizsára vonatkozó szabadságharc kori forrásokat, így e sorok írójára maradt ez a hálátlan, ugyanakkor hálás feladat. Hálátlan szakmai szempontból, hiszen Dobos János otthonosan mozgott az anyagban, míg e sorok írója belecsöppent abba. Hálás emberileg, hiszen egy elkezdett munkát fejezünk most be, tompítva némileg azt a helytörténeti kutatásokban elszenvedett törést, amit egy szakember halála óhatatlanul is okozni szokott. Hiszen soha nem tudjuk előre, vajon lesz-e valaki, aki folytatja majd a megkezdett munkát.

Kötetünk összeállításakor három csoportba soroltuk a forrásokat. Az elsőbe tartoznak azok a levéltári források, melyek Magyarkanizsa rendezett tanáccsal való felruházásának körülményeit taglalják. Szerencsés módon fennmaradt mind a kérelmezés, mind a megfelelő helyekről történő jóváhagyás; e dokumentumok egyben adalékul szolgálnak Zenta korabeli helytörténetéhez is, hiszen ott nem maradtak fenn erre vonatkozó írásos emlékek, a magyarkanizsaiak viszont éppen a zentai példára hivatkozva folyamodtak a rendezett tanácsért.

A források másik kategóriáját képezik azok a vegyes tartalmú dokumentumok, amelyek valamilyen formában Magyarkanizsa szabadságharcbeli helyzetéről tanúskodnak; ide tartoznak azok az iratok is, melyek a szabadságharc tragikus fordulatát illusztrálják, ti. a császári csapatok hadmozdulatait mutatják be a város környékén. Lehetőségeink korlátai, valamint a tervezett forrásválogatás szűkre szabott terjedelme nem engedte meg, hogy a Hadtörténeti Intézetben található, valamennyi német nyelvű jelentés mindegyikét itt most közöljük. Ezért az itt következő szerény válogatás mellett döntöttünk, amely azonban esetleg felkeltheti a Magyarkanizsa helytörténete iránt érdeklődő kutatók figyelmét, hogy jobban belemélyedjenek abba az anyagba, amely másolatok alakjában teljes egészében megtalálható a zentai Történelmi Levéltárban.

Magyarkanizsa lakosainak a szabadságharc kori szerepvállalásáról nagyon kevés nyom maradt. Ez utóbbi űrt próbáltuk pótolni a harmadik részbe sorolt memoár-jellegű leírásokkal. Itt sem tudtunk következetesek maradni, hiszen csak szerb szerzőktől válogathattunk; úgy értékeljük azonban, hogy a két kiválasztott forrás viszonylag visszafogott, olykor teljesen tárgyilagos hangja mégis indokolttá teszi közlésüket, annál is inkább, mivel csakugyan bemutatnak jó néhány konkrét magyarkanizsai eseményt is.

Külön kell megemlítenünk Kossuth Lajos turini (torinói) levelét, melyet abból az alkalomból fogalmazott, hogy a magyarkanizsaiak őt kérték fel, legyen az országgyűlési képviselőjük. Bár a levél tartalma nem kötődik szorosan témánkhoz, mégis úgy véltük, e dokumentumok között a helye, hiszen nemcsak a korabeli, hanem a mindenkori Magyarkanizsához szól, s egyes részletei bizony még ma is aktuálisak; másrészt a levél némelykor személyes hangja emberközelbe hozza Kossuthot még 150 év távlatából is.

E jubileumi kötet természetesen lehetett volna gazdagabb, tartalmasabb; a körülmények viszont úgy hozták, hogy ennél többet nemigen tudtunk volna tenni, s az alkalom - a szabadságharc évfordulója - különben is határidőt szabott a kiadvány megjelentetéséhez. Bízunk abban, hogy más témákhoz hasonlóan itt sem áll le a munka, és néhai, Kanizsa múltját lelkesen kutató történész kollégánk és barátunk kezéből kihulló stafétabotot valaki felveszi majd; talán éppen e kötet olvasóinak egyike.