Deže Tandori Rastanak Licem prema svetlu su stajali, i tek tad, sasvim kasno smo ih konačno ugledali; dve duge senke bacivši iza sebe kao da su na brvnu gazili. Izdvojeno, odvajajući su stajali suočeni sa svetlošću. Suton je bio ali morali smo sklopiti oči postali su tako sjajni, konačni, poput drhtavih antena telima su zaparali zrak, ali ni traga razuma nije bilo u njima, tek nešto rđe, kao u zemlju zabodenim noževima. Nije metal, možda tkivo ili crni štit zemlje bio, što su prema nama držali - ne da bi se odbranili od već preuzete, preteće opasnosti, ne, nego da nas na udaljenosti drže i rađe bi se na komade žara raspali no što bi se okrenuli.   Njihova lica bila su crnja od zemlje ali od zemlje mekša i čežnjivija, dajući sasvim određene oblike tvrdom teretu zamuklih mišića; mada nisu mogli ništa dotaknuti, činilo se da bi ta dva zabodena bodeža mogla dohvatiti udaljena stabla jer su iščezle dimenzije, daljine, mere.   Jer udaljenosti je tek među njima bilo.   I došao je nalet vetra tek iznad trave, još jednom ih je spojio i tihi, usnuli glasovi su se kao krda na upaljenom ritu trgli u njima, i spoticali kao u vetru trava.   Kako su tamo u sutonu na kraju dve izdužene senke protiv sunčevih zraka, od jednog naleta vetra odbačene na odvojene obale stajale, tamo, u zadnjem času verovali smo, ugledaćemo ih - jer nismo im videli očne duplje kroz koje su se već odavno kao peščani sat, iznutra trošili.	Tandori Dezső Az elválók Arccal a fénynek álltak, és csak ekkor, egész későn láttuk meg végre őket; két árnyékot dobtak maguk mögé, mintha két pallón mentek volna végig. Kiváltak és eltávolodva álltak minden fénnyel szemközt. Ez volt az alkony, de nekünk így is hunyorogni kellett, oly végleges lett lényük, vakító, gyűrűztette körül a levegőt, szinte mint rezgő antennák, de nem volt többé rajtuk annyi ésszerű sem, csak rozsda inkább, mint két földbe vágott pengén. S nem is fém volt, hanem szövet vagy föld fekete pajzsa, mit felénk tartottak, háttal - nem hogy a veszélyt, a már elvállalt, szemközt támadót hárítsák el maguktól, nem, de hogy bennünket távoltartsanak, és inkább parázs-kockákra hulltak volna szét a fényben, semhogy megforduljanak.   Így láttuk lényük földnél feketébb, de a földnél formálhatóbb, esendőbb, a kérdezetlen izmoknak keserves terhét határozott formákba fogva; s bár nem nyúlhattak semmihez, de két távol fa törzse lándzsaként leütve, mintha kezükbe foghatnák, úgy állott, mert nem volt már távolság, méretek.   Mert nem volt távolság, csak őközöttük.   S jött egy hullámnyi szél, közvetlen a füvek szine felett, mégegyszer összemosva őket, s bennük a csendben alvó hangok úgy riadtak fel, mint égő mezőn az állatok, és bukdácsoltak, mint a fű a szélben.   Ahogyan ott az alkonyatban álltak, két árnyékpalló végén szemben az egyetlen napnyi fénnyel, és egyetlen hullámnyi széltől máris távoli külön partokra vetve, ott a végső órán, azt hittük, végre látjuk őket - mert nem láthattuk gödreit szemüknek, melyeken át már ők régóta, mint a homokórák, peregtek befelé.
Lajoš Kašak Greh nevinosti Draga device pepelom si posuta zbog svoje čednosti se kaješ znaš dobro nezaslužna je zemlja na kojoj ni korov niti cvet ne diže glavu.   Samo noć nek nikada ne bude misliš o ta drska obličja na nebu sa bujnim aromama na obalama vrtova i morima sličnih nadošlih voda neodeveno šetaju opaki muškarci.   I teku moje suze kad ih videti moram snažne ruke kao da moje srce stežu.   Moram gledati runo grudi čvrste butine neizmerno halapljive oči od greha i nevinosti pomešanog otrova patim.   Majko Božja sestro svih žena zatvori komore moga srca čavlima mi učvrsti drhtave trepavice da ne bi me grizao greh vlastite nevinosti.   Tebi sličan želim biti koja je bez greha i bola rodila vlastiti cvet nevinosti.	Kassák Lajos Ártatlanság bűne Drága szűz hamu hull fejedre ártatlanságodért vezekelsz tudod jól érdemtelen a föld melyben sem a gyom sem a virág nem üti fel fejét.   Csak éjszaka ne lenne soha gondolod ó a gonosz alakzatok az égen buja illataikkal a kertek a tengerhez hasonló felgyülemlő vizek partjaikon mezítelenül sétálnak a gyalázatos férfiak.   Könnyeim megerednek ha látnom kell őket izmos karjaik mintha összeszorítanák szívemet.   Látnom kell szőrös mellüket kemény combjukat rettenetesen mohó szemüket az ártatlanság s a bűn összekevert mérgétől szenvedek.   Szűz Anya minden asszonyok nővére zárd be szívem kamráit szögezd le szemem remegő pilláit hogy ne mardosson ártatlanságom bűne.   Hozzád hasonló legyek ki bűn és kín nélkül szülte meg ártatlansága virágát.
Mihalj Ladanji Kad zima dođe Ne tražim te telefonom u škrgutu zabravljenim domovima ne tražim te, tek na ulici i među devojkama kafanskim. Gde bih te drugde tražio iz blaženstva raja prognanu? Kad kiša pada pod mostovima, nadvožnjacima čekam te - Provetrih svoje džepove, nađoh samo adrese gde me niko ne čeka. Kad zima dođe čekaonice su tople. Jednom bi mogla doći. Lutalici u magli samo si ti ostala a i ti već među turistima tumaraš, zbog šarene marame kukovima njišeš, od mene te beda odvlači. . . Ali dok sumrak na pločniku pleše, u staničnoj čekaonici te čekam jer i ti tražiš nekoga : vidim prokrvljeni zavoj na tvom životu!	Ladányi Mihály Ha jön a tél Nem kereslek telefonon a csikorogva bezárult otthonokban, nem kereslek csak itt az utcán s a kávéházi lányok között. Hol is keresnélek máshol, te paradicsomból kiüldözött? Ha eső csorog, hidak alatt, vasuti aluljárókban várakozom rád - Kiszellőztettem zsebeimet, csak címek voltak benne, ahol már sose várnak. Ha jön a tél, a várótermek melegek. Egyszer arra jöhetnél. A ködben-bolyongónak te maradtál csak, de turisták közt őgyelegsz már te is, festett kendőért riszálod derekad, nyomorod tőlem messze visz. . . De míg a homály táncol az utcakövön, a pályaudvari melegedőben várlak, hiszen te is keresel valakit : látom az átvérzett kötést az életeden!
Judit Jori Presek jedne humke Unutrašnjim titrajima se miču nebesa al dole koji leži večno je nemoćan raspada se pliš boje trave cepa se zlatna nit širi se nevestin prsten od potamnelog zlata   ukočeno devica tek grli zemlju punog života kosu posrebrene kosti ni lagan vetar da takne stidljivo telo ipak izvor je bujnih sokova i hrani tajanstveno zelenilo rodnice cvetova	Jóry Judit Egy halom keresztmetszet Nagy belső remegéssel az egek inognak de alul aki fekszik örök tehetetlen bomlik a fűszínű bársony szakad az aranyszál mátkaújjon bővül a gyűrű arany homályos   megmerevedve a szűz csak öleli a bővérű földet haját és ezüst csontját borzongató szél se éri szemérmes teste mégis kútja a nedvözönnek táplálva bomló virágot minden titoktudó zöldet
Edit Sabo Ko tamo sedi Svejedno je već u čijim rukama spavaš samo negde da spavati možeš   drhtavim nozdrvama niko ne želi udisati miris tvoje kose   na licu ti se gar noći skoreva i bezličan ostaješ   preko radija vesti te straše i kad si već dovoljno svestan nema dalje svoje očajanje u bošču pospremiš u ohladnelom pepelu za pogačom tragaš i kreneš   jarak kamene krhotine uzgaja na nataloženoj tišini obale odavno ti se ne vide otisci   pali se svetlo na trećem spratu u snop svetla zatvoren ko tamo sedi ko je noć od svog prozora par centimetara odgurnuo	Szabó Edit Vajon ki ül ott? már mindegy kinek a karjában alszol csak aludhass valahol   nem akarja senki belehelni hajad illatát remegő orrcimpákkal   arcodra feketedik az ég s maradsz illattalan   a rádióban hírek fenyegetnek s ha már megfelelően rádöbbentél nincs tovább kétségbeesésedet batyuba kötöd hideg hamuban pogácsa utána matatsz és nekiindulsz   kőtörmeléket terem az árok a partjára lecsapódott csenden nyomai rég nem látszanak   kigyúl a lámpa a harmadik emeleten vajon ki ül ott fényburokba zárva ki tolhatta néhány centivel tovább ablakától az éjszakát
Jožef Podolski Ako se na to budiš Ako se na to budiš, da ti je jastuk hladan i nemaš zašto da obučeš pantalone, ako se na to budiš, da moraš još jedan dan nekako provesti zbog ničega i nikoga, ako se na to budiš, da ti se povraća zbog ranije potrošenih užasnih količina bućkuriša, dakle, ako se na to budiš, da je uzaludan svaki pokušaj jer nemaš kud se vratiti a noć je gore skrovište od zadnjeg skrovišta gde makar buve i vaške žive svoj život, kažem, ako se na to budiš da se bojiš zaspati u nastupajućem mraku, onda se bar ne razmeći : evo - izdržao sam. Poznom junačenju nema mesta, pogledaj u sunce, iskre u sebi budi, tuđe vatre nek te ne prže. Onda, možda, još može s tobom poći neko od isto tako poniženih.	Podolszki József Ha arra ébredsz Ha arra ébredsz, hogy hideg a párnád, és nincs miért nadrágot húznod, ha arra ébredsz, hogy egy újabb napot kell elütnöd valahogy semmiért, senkiért, ha arra ébredsz, hogy émelyeg gyomrod az évekkel korábban elfogyasztott töméntelen kotyvaléktól, nos, ha arra ébredsz, hogy végleg hiába minden kisérlet, mert hisz nincs hova visszatérned, az éjszaka pedig rosszabb menedék, mint az utolsó menhely, ahol legalább a bolhák és a tetvek élik világukat, mondom, ha arra ébredsz, hogy elaludni is félsz a közelgő sötétben, akkor legalább ne hencegj : íme - kibírtad. Semmi értelme a kései hősködésnek, nézz a napba, szikrázz magadban, kölcsöntüzek ne égessenek. Akkor talán még veled mehet valaki a szintén megalázottak közül.