Danyi Zoltán
Parancsra vagy vezényszóra
Praeprint
zEtna, 2000

Csend van, mint egy almában Prózák "Tengerparton vagyok, mászok egy fára. Arra jön valaki, azt mondja, vigyázz magadra, hát nem tudod, hogy ez milyen veszélyes dolog. Magyarul mondja. Én meg félni kezdek, tényleg, mi van, ha leesek. Magamhoz szorítom az ágat, úgy kúszok lefelé szép lassan, mint az izzadtságcseppek a homlokomról. Odi jön oda hozzám, magához szorít, érzem a szakállát az arcomon, jó selymes, nem szúr, vagy alig. Ezért szeretnek téged a nők. Kinyújtom a karom, elnyomom az óra vinnyogását, a hátamra fordulok. Nem szabad visszaaludnom, ez jár a fejemben. Csend van, mint egy almában." Vízbe csapódó kő Originál Az évezred első szívása Swing

Ezerötszáz méter ima Versek I. A víz irányába Szelíd ének a gesztenyéről Lónap sütött Kimért üdvözlet   II. Célegyenesben a hősies Koccintás Cammogó Hódolat a lomtalanítóknak Például Thoreau   III. Velocipéd, fenomenális pályákon Fénykép Flying musicians Gráfia megbarnult csendje IV. Conclusione - reggeli imádság Labyrinth A megrepedt ceruza Grn Tuborg