Takács Nándor: Újmajor
Kanadai nyár
Jobb a kerékbarázdákban járnom,
miközben a versen agyalok. A rókát
keresem a rézsűn, szeretném belevenni,
de máshol ólálkodik éppen. Kezedet
fogom. A sorok közt lepkék kavarognak,
hogy párjukat leljék s vele nyugovóra
térjenek a lombban. A nyárfa lombján,
amit nap nap után meglátogatunk. Nagy
folyók partjáról vándorolt ide, ami talán
hihetetlen, versben viszont megtörténhet,
mint ahogy kitaláljuk, az éjszakát mi is
ágai közt töltjük, becsukott szárnyakkal.
(A szerző a Magyar Művészeti Akadémia
Művészeti Ösztöndíjprogramjának
ösztöndíjasa.)