Takács Nándor: Újmajor
Pieta

Anyóka, vesztegzár a faluban.
Vállát vonogatja. Elvégre eddig sem,
s most ugyan hova. Hiszen itt van minden.
Halott fiát dajkálgatja. Anyóka, az apja
szúrta le. A kertben hullámzik a gaz,
bólintunk egy árnynak, öregember-arca van.
A ház mögé vonul, káromkodik a takarásban.
A fiú karja földre hull. Cssss – suttogja
anyja a fülébe, akár egy babonát.

|| Szerenád a mélyúton ||>

(A szerző a Magyar Művészeti Akadémia
Művészeti Ösztöndíjprogramjának
ösztöndíjasa.)