zEtna-lexikon
Kilátás...

"Az egész kertben, udvarban; kertemben, udvaromban hiányosan ugyan, de szépen zsendül már füvem.
Jobbra tőlem, az előkertben, elnyíló virágai után visszamaradt tőleveleivel még mindig elsőbbségének büszkeségével mutatja magát az adai hagymákból szépen gyarapodó, illatos hóvirág.
Előttem, mellettem, mögöttem ugyan csak töredékei állnak egykori világomnak, mégis látni vélem egész vidékem.
A tájban oldódik, a tájban oldódva vált időtlenségre a tér, a múlt és a jelen; a terem, a múltam, a jelenem."
Szűgyi Zoltán

"Maastrichti második emeleti dolgozószobámban ülök. Kitekintek a nyitott ablakon, s rálátok a szemközti jellegzetesen holland házra, mely közvetlenül a parkot szegélyező út sarkán áll. Látom, amint egy magas szőke nő lép a ház hatalmas, függönytelen, kirakatszerű ablakához, majd gyertyát gyújt a félhomályos helyiségben. Ekkor kirajzolódik a szoba belsejében a jókora asztalnál ülő másik két nő alakja is egy üveg bor társaságában. A magas szőke lassan hozzájuk lép, s az asztalra helyezi a gyertyát. Leül, összemosolyognak, koccintanak. A szoba falán remegnek az árnyékok."
Nagy Abonyi Árpád

"Ablakom Bolond Józsi gazos portájára nyílik. Húsz éve onnét figyelem, amint naplementekor kimegy az odvából, és leül a partra. Sötétig lógatja fejét a vízre, én pedig benti rejtekemből sötétig nézem őt. Róla mindenki elkönyvelte, hogy bolond. Engem nem láthatnak meg. Amíg ő ott ül, nem nyitok ajtót senkinek, nem veszem fel a telefont sem. Amikor Józsi feláll, és zsibbadt lábait rázogatva becammog a házába, én is akkor indulok el. Néha találkozom valakivel, aki köszön, és megkérdi, hogy hol vagyok elveszve. Rendszerint azt felelem, hogy sokat dolgozom, írom a könyvemet, vagy hasonlót találok ki, de a kérdező már két házzal túl van rajtam, siet."
Nagy Farkas Dudás Erika

"Kéjtelen-kelletlen. Annabella főzött egy kávét.

Jobb dolga nem volt, ezért hát úgy érezte, legalább ennyi kitelhetne tőle. Kéjes mosollyal forralta fel a vizet.

Cigire gyújtott, s hosszasan bámult kifelé az ablakon. Mintha maga elé volna csak, de azért mégis kifelé, jobb híján, harmadolva, hiszen a hetedik emeletről, habár kilátás az meg aztán adódik bőven, nem is láthat mást az ember, csak leromlott, lepusztult háztetőket, unalmasra meszelt szemközti és szomszédos emeletes házakat.

Kisujja hegyével, ujjbegyével magához nyúlt...

Egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét, jó hosszan lent tartotta tüdején a füstöt, miközben ujját végighúzta combján."

Szabó Palócz Attila

"Amikor áthaladt a szűk folyosókon, amelyek hálóként kötötték össze a város utcáit, és amelyekben két ember nem fért el egymás mellett, kivéve ha oldalt fordultak, elérkezett a helyhez, ahol a hóra lépcsőkön ki lehetett menni, amelyeket a hófúvatokba vájtak. Erről a helyről kilátás nyílt az egész, a Város központjába irányuló keskeny folyosóhálóra, amely innen a legfehérebb márványba vésett labirintusra emlékeztetett, fagyos fénye leginkább egy elhagyatott temető sírkövein megcsillanó holdsugarára hasonlított. A szemlélődő számára a környező templomok tornyai is közelebbnek és elérhetőbbnek tűntek. Dandi már egy ideje - miután felmászott a legmagasabb hóbucka gerincére - határozatlanul és valahogyan szokatlanul csöndesen állt, még attól is csöndesebben, mint amilyen egyébként volt. Valahová el szeretett volna menni. "
Ante Vukov

"Egyszer, amikor a szomszédos, középkori épületeiről ismert városba látogattunk el, úgy tűnt, hogy ő jön felém a keskeny, árnyékos utcán, a zajos, szájtáti turistatömegben, s már csak karnyújtásnyira lehetett tőlem, amikor vendéglátóim a helység történelmi nevezetességeiről áradozva átvezettek egy másik sikátorba. Ha kivételesen otthon maradunk, nem múlt el nap hogy ne kapaszkodtam volna föl a sziklába vájt magas, egyenetlen lépcsőkön, ahonnan szédítő kilátás nyílt a falura és környékére, erre a sziklás, olajfás, fényes tájra, egészen a láthatáron húzódó öbölig. Fent a lélegzetelállító szélfújásban, ha szerencsém volt, a vakító égbolt alatt valahol az öböl partján láttam sétálni a lányt. Ilyenkor izgatottan szaladtam le a nyaktörő lépcsőkön, átvágtam a falu fűszerillatú utcácskáin a napernyős kávézók újságolvasó, pastist kortyolgató közönsége előtt, de mire a mozdulatlan, olajfoltos vízhez értem, már senkit sem találtam a fövenyes parton. "
Szakács István Péter

"Azon a napon kezdődött minden, amelyen megértettem, elment teljesen az eszem. Szóval a kilátás a hatodik emeletről, az én kibaszott irodámból, nem is valami. De mindig is úgy gondoltam, hogy na és?! Terjedjen csak kilátásom az asztalomra, fedelén a könyvekkel, a számítógépemmel. Minek is vetném tekintetem a szürke hétköznapokra, a valós életre tekintő ablak négyszögletű nyílásán keresztül? Minek az nekem, hiszen izgalmas és megismételhetetlen, s az ilyen felettébb tud untatni. Higgyék el nekem, odakünn mindig történik valami, "odakünn" az élet tűzfészke a maga élő szereplőivel, és rendkívül nehéz bár arra az óvatlan pillanatra - amíg az ember eldönti, hogy legalább egy röpke pillantást vet rá - előre jelezni mi minden meg nem történhet. A kockázat elkerülendő, ostoba játék az egész."
Đorđe Pisarev

"A čubedi templomot övező várfalon volt egy széles ablaknyílás és egy még szélesebb beszögellés jókora kőpaddal. Itt szokott üldögélni tisztelendő uram: a vastag fal hűs árnyékot adott, és a kilátás is szép volt, el lehetett látni egészen messzire, a kranji határig...

Itt hűsölt a szent életü férfiú és el-eltűnődött rajta, mennyi baj s bánat éri, mióta rászánta magát erre a tiszteletlen és renegát tettre romlott elöljárói ellen. Mióta eszébe ötlöttek ezek az istentelen csontvázak. Látván látta, hogy Istennek nemigen lehet kedvére bosszúálló szándéka, különben nyilván nem gördít ennyi akadályt elébe."
Milan Lipovec

"Sejtelmes és semmi esetre sem bíztató a kilátás, valahogy úgy érzem magam, mintha kurva nagy ködben haladnék (egy-két méter látótávolság). Sorozathibák, hibás sorozatok, de mégis "most majd minden jóra fordul" (megjegyzés: idézet az egyén első felindulásából származó gondolatokból). Ennek reményében jártunk ki mi is, az a "magasztos eszme" (megjegyzés: célirányultsága megegyezik az első megjegyzés fentebb említett lehetőségével) kivívására ürügyül szolgáló tényként, hogy saját bőrünkön érzünk valamiféle (mi féle?) változást, és hozzájárulunk az esetleges győzelemhez (ellenállás vagy fordítva, ami felől semmi kétségünk nem volt az első napi buzgólkodás után (október 5.), és az ötödik sör meg a rízlába sodort "most majd minden jóra fordul" után."
Sirbik Attila

"Toronyból le a nagyharang esett:
diófalombból, hol csont a csonttól,
a láb az ágtól teljesebb, kilátás van,
mondja tovább, körül az égen, teljes egy!"
Beszédes István