Látomás
"SARDAFFAS: Érdekes. De vajon akkor, mi az a Földet öntöző, de nem eső,...

ILLANGÓ: Vér.

SARDAFFAS (bólogat): ...szabadságába belevesző... erő... (Illangót nézi).

KAMILL (mint akinek látomása támadt): Az! Az! Vér! Vér...

A faluban, a fáradtság ellenére - vagy épp annak köszönve -, közben egy furcsa, örömteli világvége-hangulat kezd eluralkodni, mely egyre inkább a kúriabeli farsangokhoz hasonlít. Ez azonban igazi. Előkerül az összes szereplő, szerepben, vagy akár csak statisztaként, nincsenek álarcok, a tánc szabad, mindenki önmagát táncolja, játsza. Most már felszabadulttá válhat a darab elején előírt "próbahangulat". Valódi farsang, mikor a lidérceket is komolyan kell venni."
Verebes Ernő: Sardafass, a hímboszorkány

"Brasnyó István az 1988-ban megjelent Macula című regényében egy olyan időről fogalmazta meg nihilista látomásait, amely korban megelőzte a morális szabályok kialakulását, amelyben nem léteztek az erkölcsi értékek - és ezt a kort maga gyártotta, találó szóösszetétellel, igen beszédesen kainozoikumnak keresztelte. Egy olyan időszakról szóló, a valósággal összemosódó vízióit írta meg, amelyben az állatiasság uralkodik, az ősi ösztönök parancsa minden más fölé helyezkedik, és nem utolsósorban: a testvér a testvér életére tör. Brasnyó természetesen nem az emberréválás bölcsőjéhez tért vissza regényében, hanem a máról, a jelenről fogalmazta meg erkölcsi ítéletét."
Fekete J. József: Próbafüzet III.

"Egy-egy térséget túlsúlyra törekvő értelmezések sokasága darabol - és ez az! A természeti adottságok sokaságától függően: a meteorológiai viszonyoktól, a politikai helyzettől, a Crvena Zvezda labdarúgóinak erőnlététől - hogy csak a legfontosabbakat említsem - felszínre törnek és az emberi érzékelésre is hatással vannak bizonyos vezető geopolitikai projekciók, kezdve a Disszidens Nagy Szerbiájától (amelynek nagy felülete miatt alacsony a felbontása) egészen a mellékes, kávéházi messiás-látomásokig. A Szellem hirtelen behatolása a testembe arra késztetett, hogy teli torokból rázendítsek a "Virpazari víg nők" áriájára."
Svetislav Basara: Looney Tunes

"A mítoszt meg kell tanulni, mint az abc-t, mint anyanyelvünk szavait. Ahhoz, hogy megismerjük, a magunkénak érezzük, foglalkozni kell vele, gyűjtögetni kell, mint a gyógyfüveket. Később aztán már jön magától is, mint látomás, de előtte alá kell rendelni magunkat az ő diszciplínáinak. A mítosz úgy tér vissza evilági életünkbe, mintha a történelem sohasem lett volna úrrá rajta, elhozza nekünk a Szép, a Jó, a Szörnyű és a Hatalmas létezésének legfőbb bizonyosságát. Nélkülünk nincs mítosz. De nélküle mi is egészen mások lennénk."
Miodrag Pavlović: Élet a mítosz szerint

"7. SZERVES OLDÓSZEREK

Ide tartoznak a különböző festékhígítók, folttisztítók, gumi-, műanyag- és parkettaragasztók, körömlakklemosók, spray-k.

Az oldószerek olyan anyagok, amelyeket belélegezve eufórikus, relaxált állapotba juthatunk.

Alkalmazása: belélegzés, szippantás

Hatása: az alkoholéhoz hasonlít, szédülés, bizonytalanság, látomások, hallucináció, eufória, enyhe mámortól a súlyos elmezavarig változatos képet mutat.

Pszichikai függőség alakul ki."
Pap Anita - Gutási Kati: "Mámorban?!"

""Újra teremteni lettem / állatot és embert, Újra teremteni / a magot, A levegőt és a semmit. / Élőt, élettelent. Világot a világtalanoknak. / - Fölszámolni a káoszt / (Látni tanítani.) Fájjon a teremtő, / és fájjanak a teremtmények." A patetikus nyelvi lendületet, a kissé archaikus ízeket tartalmazó verssorok egy őstémát, a költészet küldetésére vonatkozó látomást elevenítik meg. A költészet jelenléttel ajándékozza meg a dolgokat, a költészet a dolgok újrateremtése; a dolgok tényleges létformájukat a poézis révén nyerik el. A költő mindig idegen (Trakl írta bő hetven évvel ezelőtt: szent idegen), akit éppen az újjáteremtés tesz idegenné."
Losonc Alpár: Nullazuhatagok

"Arra gondolok, majd haza is ezen az úton jövök, de már egyedül, és megpróbálva szépre gondolni, megpróbálva emlékezni, és megpróbálni félni. Régi nagy félések emlékei majd segítenek. Félni. Félni jó, amíg álmaink szörnyei, szellemtörténetek, látomásaink bohóccá nyűtt szörnyecskéi rémítenek. Fázva, dünnyögve és kábán. Így védekezve a valós félelmeinktől."
Nagy Farkas Dudás Erika: Az elme furcsaságai és a gyűrű felirata