zEtna-lexikon
Macska

"Csak azután szabadul el a gyilkolás,

nem kellett volna a kulcsárt megölni,

mondják, mikor már városszerte tart

az üldözés, és penge suhan, kötél feszül

meg, gépek osztják a sorhalált,

hogy nem hallani már, karom kopog

egy kidöntött régi vitrinajtón,

távozóban a hatalmas macska-élet."
Beszédes István

"És megérted, amíg magad sem tudod, mire is vársz, hogy kinn, a katakombán, a váron kívül és a nagyváros mögött olyan forró, augusztusi nap van, amire már évek óta nem volt példa. Ilyen napokon megesett, hogy amíg az utcát jártad, élettelen madarak hullottak eléd, a darazsak felbolydultak és a hajadba keveredtek, berepültek a szádba, míg a kutyák eszüket vesztve vonítottak és a járókelőkre támadtak. És az éjszaka sem kínált menedéket: az elvadult macskák az ajtók előtt ólálkodtak, készen arra, hogy beszökve a lakásokba egyetlen csöppnyi ivóvízért bárkivel szembeszálljanak. Hajnalonként láthattad, hogy a vár őre leereszti a piszkos, mérgesvizű csatornán átívelő csapóhidat, s aztán kesztyűt húzva megragadja farkuknál fogva és cipeli a macskákat a legközelebbi szeméttárolóba. A város - amolyan halotti félálomban - fekszik, s arra vár, hogy végigfusson rajta az éjszaka hozta hűvös."
Đorđe Pisarev

"Gábornak az almafa alatti gyöngyvirágágyás volt a törzshelye, de nem volt ott mindig megtalálható. Néha leereszkedett a kiszáradt kútba, néha a tetőn unatkozott. Lehozta a padlásról a titokban világra hozott kismacskákat.

Látod, milyen rózsaszín a bőrük? kérdezte. Olyanok, mint a kisbabák. Most még félig emberek, csak később lesznek macskák. Majd ha kinyílik a szemük: azok már szabályos macskaszemek lesznek, csak még nem zöld, hanem kék lesz a színük a tejtől. A néhány napos kismacskák úgy nyafognak, mint az újszülöttek, csak valamivel magasabb hangfekvésben, s cérnavékony hangon. Lehet, hogy elvetélt kisbabák."

Harkai Vass Éva

"A macska negédes álmát aludta a német ölében. Legyintett egyet a farkával, hosszasan ásított, a nyelve édesen körré kunkorodott. Amaz az ajkába harapott, dús bajsza egészen elfüggönyözte az állát. Te lennél az oroszlánról regélő perzsa? Inkább olyan vagy, mint az egeret sosem látott macska! Te próféta!

A macska, mintha tudná, hogy róla beszélnek, ásított még egy édeset. Már nem emlékszel? - folytatta amaz, aki egyre türelmetlenebb lett. Idegesen fészkelődött. Ledobta a macskát is. Eldobta. Te perzsa! Te lennél, akiről azt tanítottam ismeri a történést? Az idő ura? Te lennél az, aki tudja mi lesz, volt és van? Rá se nézett, akitől ezeket kérdezte. Meg sem mozdult."
Huang Ho

"Beleszaladtam, hogy egy fájdalmas szerelem miegymásai és, ah, szcénája volna korszakos, beleírni ebbe a földbe, amúgy Onán vagy ellenben kivert kanmacska, hogy senkise bírja nélküle, - rohaggyonmeg lehetőleg mámamég! Az sem volna elég, ha elpusztítani érkezne ide Hősünk, ha maga is aktív részese lenne e pusztításnak, ha maga is megégne közben, szörnyű, forró, nyári lángok között, Krisztus Szent Sebeire, nem hűsölni az itatóban, böszme barmok! Birkát herülni kézikamerával! Fotó. Pirosszem."

Balog József

"...s nem tudom, van-e iszonytatóbb látvány annál, ahogy az elgázolt kutya vagy macska teteme fekete, zsíros folttá alakul át lassan, létrehozva így egy új kompozíciót, melyet akár az újkor jelképeként is felfoghatnánk: a vérrel és testnedvekkel átitatott aszfaltot. Az aszfalt meddő simasága továbbá arra figyelmeztet, hogy a modern városi életben az, ami organikus, több szempontból is csak mint hulladék van jelen, illetve mint valami olyan, ami rövidesen azzá válik vagy annak lesz tekintendő. A városi ember elvetemültsége olykor hihetetlen méreteket képes ölteni."
Neven Ušumović

"Mit láttam? Nos: sovány macskát egy autó alatt, fiatal férfit csomagokkal, szemetesautót, testes rendőrt, amint a bár előtt részeget igazoltatott, a távolban öregasszonyt, aki éppen azt figyelte, hogyan igazoltat a rendőr, az ablakok mögött megszürkült függönyöket, aztán a csatornafedelet. Felnyitottam, és eltűntem a mélyben. Csak kúsztam a hideg, nyirkos falak között, ruhámat szennylé áztatta, és ekkor eszembe jutott, hogy éppen a dolgok mélyére tekintek, és eszembe jutott az is, hogy a csatornákban patkányok élnek, meg az is eszembe jutott, hogy hamarosan hétvége, amikor az emberek kiadósabban esznek, aztán emésztenek, és mindez ide jön le majd hozzám a csöveken, és az is eszembe jutott, hogy teljesen egyedül vagyok ezen a földön, aztán felébredtem, Janice még aludt, repülőjegyem a hamutartó mellett hevert, az ablakhoz támolyogtam, lenéztem a kihalt, hajnali utcára, és arra gondoltam: mostantól másképpen kellene élnem."
Kalász István

"Visít a disznó, éles hang vált át hörgésbe és néhány perc allegro. A nők, amikor kilépek az udvarra, vizet forralnak, csutkával tüzelik az üstöt, macskák dörgözlőznek vastag lábaikhoz - jól megértik egymást a macskák és az asszonyok - a férfiak a vért viszik a konyhára reggelihez, közben meghúzzák a targyit, nem is egyszer. Originál disznóvágás, lesz hús, lesz kolbász, lesz szalonna, lesz hurka, lesz töpörtyű, lesz vigasz. Mossák a belet, szelik a húsokat."
Danyi Zoltán