Zetna-lexikon
Sör
"Ugyanilyen idős emberek, fiatal férfiak, mint mi vagyunk, úristen, mennyivel érdekesebb életet élnek. Szörfözni járnak, búvárkodni, síelni, hegyet mászni, oroszlánra vadászni, autózni, antikváriumokat bújni, múzeumba menni, mások laboratóriumokban kísérleteznek vagy rajtuk kísérleteznek, megint mások építenek, sajtot és jó bort készítenek, mesterségeket művelnek, zenélnek vagy részegeskednek. Nekem itt már berúgni is unalmas. Olyan rossz a sör, hogy elmegy a kedved a piálástól, ha csak rágondolsz."
Szakmány György: Az unalomról
A Promajában a jellegzetes mosolyok fogadták. Úgy érezte, hogy átfúj az agyán az értetlenség ködös levegője, a rosszindulat gőze, ezért csak hallgatott, míg a sörét elszopogatta. "Kis gyerekem! Kicsiny gyermekem!" - susogta a fülébe a hang, amit annyira szeretett. Egyszer csak ott ült mellette a nő. Most nem bizonyult annyira ostobának, hogy rákérdezzen, te meg mit keresel itt, a tekintete viszont elég ostoba lehetett, mert a kedves láthatóan kedvetlenné vált valamiért, és máris elhagyta a mosoly.
Sáfrány Attila: Mosoly
A sünnek kezdett jól menni a sora. Finom szövetből készült öltönyökben járt, gojzervarrott cipőt hordott, autót vásárolt, oduját fényesebbre és nagyobbra cserélte, melyhez műterem tartozott, és mivel többszöri telefonkérelmét elutasították, maga is rádiótelefont vásárolt. A kocsmába most is eljárt, de csak egy-két wiskeyt ivott meg, aztán evett valamit, megivott egy pohár bort vagy sört, utána hazament. Ha marasztalták, csendesen elmosolyodott, és csak annyit mondott, sok a megrendelése, dolgoznia kell. Néha megvendégelte az egész kocsmát.
Bozsik Péter: Szállóige
Jöttek persze időközben sorban, holmi magvában holt elképzelések arról, hogy az objektumba kiszolgáló-személyzetet telepítsenek: csokornyakkendős pincéreket, akik felhordják az emeletre a hideg söröket, a jégbe hűtött pezsgőt, s titokban márkával-dollárral üzleteljenek; facipős takarítónőket, hogy a parketta felmosása ürügyén eláztassák a szőnyeget, kisöpörjék a seggünk alól a lehulló cigaretta-zárjegyet, s akik káromkodjanak is olykor néhanapján, ha új, ismeretlen vendéget fogadunk, hogy az átkozott már megint újságpapírral törölte ki a valagát, s eldugult a lefolyó...
Szabó Palócz Attila: Állatok mindenütt