ALSÓNEMŰ. Angelina mama úgy döntött, bugyit varrat nekem. Rózsaszín szaténból. Soha nem fogom elfelejteni, milyen nagy jelentőséget tulajdonított ennek. Faluhelyen akkoriban a férfi és női fehérneműt is méretre varrta a varrónő. Elindultunk a mezőn át a környék legjobb varrónőjéhez. Nagy, csontos kezével szorosan fogta kezemet, és a bátyjáról mesélt, meg a gyerekekről, akik hamarosan megérkeznek hozzánk Amerikából. Akikre jó benyomást kell tennem. A varrónő mértéket vett, a derekam körül, majd a derekamtól lefelé, miközben én először kidüllesztettem a mellemet és behúztam a hasam, majd terpeszbe állva megborzongtam a fémgyűszű hűvösétől. A bugyi végül ráncos és túl mély lett, úgy éreztem, rengeteg felesleges anyag tekereg a lábam között.
KAPUK. Az udvarnak három, nekem állig érő, alacsony kapuja volt, ezek, akárcsak az egész kerítés, keskeny lécekből voltak összetákolva. Választhattam, a világ melyik tája felé induljak. Halogattam a döntést. Egy vastag kötél hajlatába illesztett deszkadarabon ülve szerettem magasra repülni az eperfa lombjai közé. Vagy csak a lábamat lóbálva ülni rajta, és gondolkodni. Az őrház mellett zakatolnak és füttyögnek a személy- és tehervonatok, a galambok az égen bucskáznak. Az egyik kapun egy gyalogútra lehet kijutni, rajta a közeli szatócsboltba, ahol sok aprócska fiók volt, és egy nagy fémszekrény. A másik a vágányra néz, de nem a veszélyt jelenti, hanem a legrövidebb utat a két szomszédos ház között. Csak éppen a szemközti kapuban egy kisfiú, nem egy kislány áll. Misike a neve... A harmadik kapu a legtitokzatosabb és legkevésbé használatos. A búzaföldekre vezet! Reggeli után (tejeskávé cikóriából, kenyérhéjjal) mindenki megfeledkezett rólam.
ÉJJEL. Lefekvés előtti lábmosás. Vastag falú üvegpohár, fogmosáshoz, amelybe egy kiskutya alakját vésték. A tökéletes és sötét csöndben mindig akadt egy-egy magányos, mindenkinek és mindenre panaszkodó szúnyog. A szoba túlzott, állottas rendre szaglik. Nappal nem mehetek be, nehogy rendetlenséget csináljak.
MACI & COMPANY. A komódon hatalmas plüssmaci üldögél. Rózsaszín kombinét viselt, bizsu fülbevalóval és nyaklánccal. Körülötte műmadárkák a csillára és a függönykre fölaggatva. Volt köztük bíbor és zöld papagáj, csíkos kolibri, citromsárga kanári és egy rózsaszín flamingó.
MISIKE MONDJA. Megint itt járt az az összenőtt szemöldökű lány az átalsó szomszédból. Anya megkínálta sült tökkel, én pedig megmutattam neki a nyulaimat. Matyit elrejtettem, mert csupa var volt a bolháktól. Ha meggyógyul, őt is megmutatom neki. Szégyelltem magam, amikor anya és Angelina néni magukkal vittek bennünket is a rendszeres budikerülő utukra. Versenyeztek ugyanis. Nos, Misikém, melyik a szebb? Én azt mondtam, egyformán szép mind a kettő, pedig nem így gondoltam. Az ő budijukon van egy fakallantyú kívülről, és egy fémretesz belülről. Nekik nem kell kopogtatniuk. Nálunk, ha valaki bent van, a kopogásra azt kell mondania, hopp! Az egyik budiban üveg hamutartó is van, a másikban egy cserép virág. Mi magyar újságpapírt használunk, ők szerbet. Ennyi a különbség.
A füttyös Rado bácsi azt mondta, hogy neki senki se szarhat az orrára, mert ő kinyitja a száját, és mindent lenyel. Igaz, hogy nagyon szépen tud fütyülni, miközben a pályát járja és egy rúddal üti a sínt – messziről meghallani, amint közeledik. Egyszer Angelina néni is átjött veszekedni, mert hallotta, hogy az állomás kamrájában, ahol az anyukám takarítani szokott, valaki sóhajtozik és azt suttogja: Rado bácsi! Rado bácsi viszont azt állította, hogy az a nő Branko bácsit mondott. Így nem lehetett ő.
LEVÉL. A tata és a mama a heverőn ülve vagy századszor olvasták már a táviratot. Vendégek érkeznek? Amerikából? Végül is, a maci is, meg a madárkák is mind amerikaiak. Az egyik lányka nyolc, a másik hat, a harmadik négy éves. A fiú még egészen kicsi. Angelina mama papnak állt fivérének gyerekeiről volt szó, akik Chicagóban éltek, és az anyjuk, egy orosz nő, váratlanul megbetegedett. Itt járnak majd iskolába. Reggel óta vártunk rájuk. A tata kötelességből ment ki minden vonat elé, Angelina mama meg én is kézen fogva vigyázzba ugrottunk. Ám a vendégek csak alkonyatra jöttek meg.
