„új, lakható problémák felszínére készülünk / költözni; mint két kicsi herceg / arrébb toljuk székeinket” Celler Kiss Tamás | „Málevics, mint afféle bőbeszédű magányos úgy istenigazából nekilendült, tudjátok-e milyen érzés OTT össze-vissza lebegni egy irreális térben?, vérködös világban fehér alapon fekete kör lenni?, vagy fekete kereszt?, netán fehér alapon fehér négyzet?, cilinderes úriemberként logikátlanságban ténferegni Moszkva anti-egén?, el tudjátok-e képzelni az oda nem illő idegen elveszettségét?, ahol semmi szó, semmi magasabb rendű forma, semmi reláció, csak önmagam vagyok?Vasagyi Mária | „Míg Davor Vydra beszélt, Sziámi Kobe ösztönszerűen a férfi kisugárzására összpontosított, a hangjára, a mozdulataira, a szája körüli arcizmok játékára, hogy milyen hatással van őrá, aki hallgatja, figyeli. Ujjaival folyamatosan a nyakláncát morzsolgatta, a szívecskét forgatta, vagy a haját igazgatta, csavargatta. Ő narancslevet iszogatott.Döme Szabolcs | "a lélek nem fénykép, csak vízjel a levegőn, a lét hártyáin. Nem látjátok, feleim, mennyi műszer mászkál a fejetek felett. Az a fénypont egy kabóca. Keret. Eddig a vers – innét a per" Kántor Zsolt | „A környező istenségeknek már elfeledték a történeteket, / Amelyek mellett mi napi és évi / Teendőinket végezhettük, / Begyűjthettük a termést, / S vele a maradék látható árnyat” Gojko Božović | „(Nem azért jöttem erre a világra, hogy jó / és szófogadó legyek. Kérdezek és válaszokat várok, / hogy a lelkem ne égjen ki a hallgatásban.)” Snježana Rončević | „Kitartónak és erősnek kell lennünk, / s nem belesüppedni ebbe a pannon iszapba.” Đorđe Kuburić