L. Móger Tímea: „az embernek / egy apró helyen / megnyitják / a torkát / amikor / többé már / nem gondolnak / veled / levegőt kapsz / de nem eleget” | Szilágyi Máté: „a krisztusi fecske hazatért – vérpöttyös vattákkal / kipárnázott otthonába.” | Senka Marić: „Hosszú, esős utcákon gyalogolva juttok el a parókaboltig. Interneten találtátok. Anyád parókát akar neked venni. Hogy készen állj. Hogy készen állj mindenre. Hogy kitöltse mindazokat a lyukakat, ahol beszivároghat a fájdalom.” | Wilhelm Józef: „időnként / gubózunk, / alkalmanként / bábozódunk, / olykor / pedig / ódon emlékeket emésztünk / erőszakkal kijelölt / koordináták közt” | Juhász Zsuzsanna: „Vagy legalábbis azt hitted, nem? Hogy ezentúl rajtad keresztül és teutánad nem lesz több vér, harci seb, lábatlan, kartalan test, háborúkban, harcokban kiégetett szív. Hogy nem lesz több PTSD többé. Az a fajta ideges nyugtalanság, állandó harci készültség, ölésre való készség, ami a katonákban marad, ha hazatérnek.” | Smit Edit: „arra nem számítottam, hogy földrengések vágnak éket / az országok közé, és sátáni szövetségek köttetnek fölöttük, / belőlem pedig elfogy a terveim életben tartásához a levegő.” | Verebes Ernő: „Majd lassan hátradőlve, szívdobogva kivárni, / Amíg a szerelvény áthalad felettünk. / Ahogy megfeszülő testünket töri, nyomorítja a talpfák közé szórt zúzalékkő.” | Debreczeny György: „még kicsi az ember / de már nagy a segge / ül rajta és boldogan issza a sört / hogy nagyra nőjön a hasa is / elmehetne az ember haza is” | Kántor Zsolt: „S az ivás most életmentés. / Úgy kívánta a folyadékot álmában, / Mintha halként élne a semmiben.” | Szabó Dárió: „a szemmozgással közlekedőket kérjük a fokozott óvatosságra – tessék és / lássék –, de pislogni nem ajánlott”...