A reformkori Magyarország polgári fejlődése már a múlt század negyvenes éveiben napirendre tűzte az országos középiskolai hálózat kiépítését. E törekvések keretében Bács-Bodrog megye városaiban - Újvidéken, Zomborban és Szabadkán - gimnáziumok nyíltak. Példájukat a tiszai kiváltságos koronakerület városiasodó helységei - elsősorban Zenta és Óbecse - is követni kívánták, és 1842-ben gimnázium alapítását javasolták a kerületi úriszéknek, de az - nem óhajtván a két mezőváros versengését - korainak ítélte, és elvetette javaslatukat. Így a gimnázium megnyitására még egy teljes emberöltőt kellett várni, mígnem Zenta, akkor már mint rendezett tanácsú város, 1876-ban gimnáziumot alapított.
Zentát városi múltja és földrajzi helyzete is egy kisebb tájegység gazdasági és művelődési központjának rendelte. Viszonylag korai említése a történeti kútfőkben (1216), valamint az a tény, hogy a megye első szabadalmas városa volt (1506), de legfőképp az itt 1697. szeptember 11-én lefolyt európai jelentőségű csata nagy vonzerőt és érdeklődést biztosított a Tiszára települt kisvárosnak. A török hódoltság után, 1751-ig határőrvidéki katonai helység, majd mezőváros a szerb lakosság katonai érdemeiért nyert kiváltságos koronakerületben. Lassú fejlődés után, a XIX. század közepén nyer ismét városi státust, de a magyar polgári forradalom és szabadságharc idején elszenvedett vérveszteségek miatt ismét évtizedekre visszaesik, és csupán a kiegyezés után gyorsul fel fejlődése.
"Mi volt Zenta még csak fél századdal ezelőtt?" - kérdi Szűcs Lajos, a Gimnázium igazgatója 1895-ben. Majd így válaszol: "Néhány intelligens családot számláló nagy parasztfalu. A nép földmíveléssel és baromtenyésztéssel foglalkozott. A földmívelés a gépek teljes hiánya miatt kezdetleges volt. Csekély számú iparosai, mivel a gyáripar még a jövő méhében pihent, jobban boldogultak, mint manapság. A kereskedést jóformán néhány szatócsüzlet képviselte, mert a mai nagy forgalmú gabonakereskedés csak a gőzhajózás életbelépésével kezdődött Zentán."1
A lemaradások és visszaesések ellenére a Bach-korszakban Zenta 14 987 lakosával a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság hatodik városa; lakosai számával megelőzi Baját (14 507), Nagykikindát (14 557), Pancsovát (11 043) és Újvidéket (10 126), rendezett tanácsát mégis megszünteti a reakció.2 De már az októberi diploma kiadása után (1860) Zentán is addig nem tapasztalt lendülettel indult meg a polgári fejlődés: egyletek és körök alakulnak - mint például a Casino vagy a Népkör, ahol a város polgári és gazdaparaszti rétege találkozik, tájékozódik országos és megyei ügyekben, véleményt cserél és állást foglal a megyei és a városi közügyek kérdésében, helyesli vagy bírálja a képviseleti vagy a közigazgatási szervek munkáját. Ilyen közüggyé, megoldásra váró kérdéssé nőtte ki magát Zenta iskolaügye is.
Zenta iskoláinak története, annak kezdetei az Árpád-házi királyok uralkodásának idejére nyúlnak vissza. Ezek történetét pedig éppen Zenta szülötte - és a gimnázium egykori tanulója - Dudás Gyula írta meg az egész Bács-Bodrog vármegye iskolatörténete keretében. A törökök kitakarodása után az első iskolát 1697-ből említik a későbbi források. Ez az iskola a szerb határőrök gyermekeinek nyitott görögkeleti egyházi iskola volt.3 A határőrvidék felszámolása után, a magyarok újbóli betelepülését követőleg, 1755-ben létesült a római katolikus, majd közel száz év múlva, 1845-ben a zsidó iskola.4 Ezek a felekezeti iskolák kezdetben egyosztályos, egytanítós "tanodá"-k voltak. A lakosság számának növekedésével azonban az iskolák száma is növekedett.
Az iskolák azután Mária Terézia királynő rendeletével (Ratio educationis, 1777) állandósultak. A XIX. század elején még az összes iskolák a mai Fő-téren vagy annak közelében álltak. Az első távolabbi iskola - a Bakay-féle - 1845-ben az Alvégen nyílt meg, majd csak 1861-ben követte a Gombos-féle iskola a mai Ady és V. Ilić utcák kereszteződésénél. A város határában kialakult falvak közül pedig először Felsőhegy kapott iskolát 1865-ben.
A hatvanas évek elején a községi képviselő-testület a beltéren megnyitotta "Zenta koronai szabadalmas város négyosztályú elemi főtanodá"-ját és két leányosztályt; a Tisza-parton egy vegyes, a Tóparton szintén egy vegyes, a Bakay- (később: Újtemplomtéri) iskolában pedig egy leányosztály nyílt. Ebben az időben egy-egy osztályban a 200-250 tanuló sem volt ritkaság, és 6-15 éves gyerekek is járhattak egy osztályba. Így előfordult, hogy a tanköteleseknek fele sem járt iskolába. A római katolikus lakosságból 1863-ban például 2500 tankötelest írtak össze, de csak 1314-et írtak be, míg a vizsgát kiállott tanulók száma 1864-ben 960 volt, azaz ennyien léphettek "felsőbb osztályba". Különösen siralmas volt a helyzet a tanyavilágban: itt legfeljebb ha zugiskola működött.5
A hatvanas években a népoktatás országos hálózatának teljes kiépítése az 1848 után elodázott polgári átalakulás halaszthatatlan feladatává vált. Ugyanebben az időben - mint láttuk - Zenta város is jelentősen kiszélesítette népiskolai hálózatát. De a népiskola befejezése után a polgári vagy gazdaparaszti családok gyermekei - ha volt tehetségük - csak vidéken folytathatták iskoláikat. Így találkoztak Zenta esetében az országos és a helyi törekvések egy, a népiskola utáni - ma középfokúnak mondható - iskolai intézmény létrehozását illetőleg.
Az országos törekvéseket az Eötvös József kultuszminiszter által 1848-ban már beterjesztett, de csak két évtized múltán és módosítva törvényerőre emelt iskolapolitikai koncepciók képviselték. Ezt a koncepciót leghívebben a hivatkozott 1868. évi XXXVIII. törvénycikk fejezi ki: lényege a kötelező, állami felügyelet alatt álló községi, esetleg felekezeti fenntartásra épülő, négy- (vagy hat-) osztályos alapszintű (elemi) oktatás. A nagyobb lélekszámú községekben és városokban innen a további képesítés felé nyit utat az osztrák "Bürgerschule" mintájára alkotott "polgári iskola". Ennek megnyitására a törvény eleve kötelezte a községet, ha történetesen ott nem működne már valamely más, magasabb fokozatú tanintézmény. Ilyen más iskola lehetett az akkor már nagyobb városokban működő gimnázium is. Zentán azonban ilyen magasabb fokozatú iskola nem volt, tehát azt kellett eldönteni, hogy polgári iskolát nyit-e a város vagy pedig gimnáziumot. E kérdésben az előterjesztés joga az 1867. november 17-én megalakult Községi Iskolaszéket, a határozati jog pedig Zenta község Képviselő-testületét illette meg. 6