Zenta város Iskolaszéke kompromisszumos megoldást javasolt: nyisson a város egyelőre polgári iskolát, mert azt a törvény szerint is nyitnia kell, aztán ha a helyzet úgy alakul, később változtathat is határozatán. A városi képviselet 1870. június 10-én határozatot is hozott egy hatosztályos polgári iskola fokozatos megnyitásáról.
Az előmunkálatokat az Iskolaszék rekordidő alatt elvégezte: 1870. október elsején 34 beírt tanulóval ünnepélyes külsőségek mellett megnyitották a polgári iskola első osztályát. A következő évben megnyílt a második osztály: ekkor a város megvásárolta a Majoros József által felajánlott házat (ez a későbbi, ún. "Központi" iskola épülete). Még a harmadik osztály is rendben megnyílt, de a negyedik megnyitása után a közhangulat teljesen a polgári iskola ellen fordult.
"Sok történt olyan, mely a tanügy fejlődését gátolta s az előbbi években tapasztalt érdekeltséget lankasztotta. Ehhez járult még az országszerte fájdalmasan érzett pénzhiány, amelyet nagyban fokozott a szűk termés és mint kemény csapás városunkat se hagyta érintetlenül, s ezt a tanügynek is meg kellett éreznie."7
Samu József, a zentai községi iskolák igazgatója vetette papírra e sorokat. De a legnyomósabb ok az volt, amit Samu igazgató úr sem írt le: a polgári iskola kegyvesztett lett. Nézzük: miért?
A polgári iskolát károsan érintő fordulat, ha váratlanul is következett be, nem volt véletlen, és nem magyarázható a világgazdasági krízissel, sem a rossz terméssel, mert ezek negatívan hatottak a tanügy egészére. A polgári iskola esetében ehhez azt is hozzá kell adnunk, hogy ez az iskolatípus az akkori Magyarországon korainak bizonyult, mert még igencsak hiányzott a fenntartásában érdekelt polgári középosztály. Ez hatványozottan vonatkozott Zentára, ahol még két évtizeddel később, 1890-ben sem volt nagyobb az iparban, a kereskedelemben és a hitelügyekben foglalkoztatottak száma 1876-nál, azaz a község összlakosságának (25 725) mindössze 7,3%-ánál!8
Zenta város hangadó, közéletét irányító rétegét a földbirtokos-gazdák, az állami és községi tisztviselők, ügyvédek, orvosok, tanárok, tanítók alkották, akik gyorsan felismerték, hogy a polgári iskola csak a szatócsok és kézművesek fiainak távlat, míg az ő gyermekeiknek - zsákutca! A polgári iskola befejező osztályából ugyanis nem lehetett különbözeti vizsga nélkül felsőbb tanintézetbe iratkozni, azaz az értelmiségi pályák felé inkább akadályt jelentett, mintsem utat. Olyan iskolát akartak, amely a gyermekeik számára helyben biztosítja a középfokú képesítést, de egyben lehetővé teszi a további felső szintű tanulmányok folytatását is. Ilyen középiskola volt abban az időben a gimnázium.
A múlt század hatvanas éveitől kezdve az alföldi mezővárosok a gyors polgárosodás útjára léptek. Ez a folyamat Zentán is megfigyelhető. Ebben a folyamatban akárcsak másutt, úgy itt is igen fontos szerepet játszott a helyi értelmiség, amelynek jelentősen megnövekedett a társadalmi szerepe és befolyása. A Tisza menti mezővárosok polgársága megszabadult a Magyar Kamara és a koronakerületi úriszék terhes gyámkodásától, és a városok teljesebb önállóságának kiépítésére törekedett Óbecsén, Ókanizsán és Zentán is. Első lépésként a volt kamarai-koronai kerület tíz községe - Martonostól Bácsföldvárig - "megváltotta" magát, azaz megfizette a földhasználat jobbágyi kötelezettségéből eredő földbér "váltságdíját", az 1 300 000 forintot.9 Ezután a zentaiak Ókanizsáról Zentára édesgették a tiszai felső járás szolgabíráját, és így Zenta lett a járási székhely. De a vármegye iránti függőségen is igyekeztek lazítani: 1873-ban kiharcolták a rendezett tanácsú város státusát, azaz a város szélesebb önkormányzatát. Ugyancsak ekkor a Tiszán fahidat építtettek, ami jelentős mértékben fokozta a város gazdasági szerepét és áruforgalmát. De talán még ezeknél is nagyobb fontossága volt az 1870-ben "megváltott" közterület - a város hatalmas határa - felosztásának, amit a helytörténet "járásosztás" néven említ.10
A zentai közbirtokosokat képviselő Újházi Menyhért szerint az a földbirtok, amelyet 1870-ben az egykori tiszai uradalom birtokosának - a Koronának - jogutódjától, a Magyar Királyi Pénzügyminisztériumtól 1 300 000 forinton a tíz község megváltott, az nem a községeket mint jogi személyeket, hanem a községben lakó földbirtokosokat illeti. Mária Terézia 1751-ben kiadott kiváltságlevele ugyanis az akkor létesített kamarai kerület területét nem a községeknek, hanem a kerület lakosainak engedte át használatra, tehát a még fel nem osztott földeknek (amelyeket eddig a község lakosai legelők formájában osztatlan birtokként használtak) tulajdonosai e lakosok utódai - az akkori földbirtokosok. Ezek a közbirtokosok Újházi vezetésével 1874-ben a szabadkai törvényszék előtt pert indítottak a község mint jogi személy ellen a közlegelők, illetve ahogyan akkor nevezték: a "járás" felosztásáért az egyes birtokosok között. Ezzel kezdetét vette a zentai "úrbéri per", vagy másképpen a "járás-osztási per", ami közel két évtizeden keresztül osztotta két táborra, és tartotta folyamatos belpolitikai hadiállapotban Zenta polgárait.
A fentebb érintett folyamatok és események messzemenően kihatottak Zenta város iskolapolitikájára is. Ezt a politikát a város polgársága az iskolaszék és a képviselő-testület ülésein alakította az oda beválasztott képviselői által. Ezek az értelmiségi képviselők fiaikból nem iparost, boltost vagy más, keze után élőt, hanem ügyvédet, mérnököt, bankárt, de legalább tanárt vagy hivatalnokot akartak nevelni. Végső soron ez volt az oka annak, hogy a zentai közhangulat a polgári iskolát illetőleg megváltozott, és hogy már 1874-ben ismét felmerült a polgári iskola beszüntetésének, illetve a gimnázium megnyitásának gondolata.11 Az első konkrét javaslatot Zenta város iskolaszékének 1874. február 5-i ülésén Spitzer Ignác képviselő tette: kérte, hogy a már létező polgári iskola alakíttassék át gimnáziummá. Ez az indítvány "kellő alapossággal megvitatván elfogadtatott, s Újházy Menyhért (aki a 'járásosztók' vezéralakja is - D. J.) iskolaszéki elnök elnöklete alatt. bizottság küldetett ki, hogy a polgári iskola átalakítását, . valamint a községre ezen átalakításból származó előnyöket felölelő javaslatot készítsen."12
Az írásbeli "okadatolt" javaslat elég sokáig készült, és csak 1875. május 19-én került az Iskolaszék napirendjére:
"Mennyi pénz maradna meg városunkban - így a javaslat -, sőt, a vidék ifjainak szülei is mennyi pénzt hagynának itt, ha jól szervezett reál-gymnasiumunk volna! A jelenlegi állapot mellett még a hozzánk legközelebb fekvő községek intelligentiája, sőt, saját városunk azon osztálya is, mely gyermekeit tovább tanítani óhajtja, idejekorán siet őket Szegedre, Szabadkára, Zomborba, Temesvárra stb. küldeni, mert nincs biztonságban a felől, hogy a gyermek annak idejében a főgymnasium, vagy főreáltanodára kívánt vizsgálatot, mint volt polgári iskolai tanuló, eredménnyel kiállandja-e?"13
A továbbiakban a javaslat rámutat, hogy a gimnázium fenntartása évi 2440 forinttal kerülne többe a városnak, mint a polgári iskola. Ez az összeg a városnak a vidékiek behozatalából - értsd: a városban hagyott pénzükből -, esetleg közvetlenül tandíj bevezetéséből könnyen megtérülne. Az Iskolaszék alapos megvitatás után elfogadta a tervezetet, és hivatalos formában a képviselő-testület elé terjesztette.
A városi képviselő-testület 1875. június 7-én tárgyalta, és még ezen az ülésen el is fogadta a tervezetet, hogy a gimnázium már azon az őszön megnyílhassék. Erre azonban mégsem került sor, mert a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélye csak 1876. április 12-én érkezett meg, és a kívánt átalakítást is szigorú feltételekhez kötötte:
".felszólítom Czímet, hogy azon épületet, amelyben a nyitandó gymnasium elhelyezendő leszen, tüzetesen jelölje meg, annak tervét és a tantermeket, úgyszinte azoknak térfogatát mutassa ki; egyúttal értésére adom, miszerint az esetlegesen nyitandó gymnasiumban ugyan azon tanterv leszen követendő, és azon fegyelmi szabályok és ügyrendtartás megtartandók, amelyek az államgymnasiumokra nézve fennállanak. Ha tehát az épület terve és a tantermek száma és térfogata a szabályoknak meg fog felelni, és Zenta város közönsége egy jogérvényes okmánnyal a fentebbi pontozatoknak pontos követésére magát kötelezi s tüzetesen kijelölvén a fenntartási eszközöket e tanodának fennállását anyagilag teljesen biztosítja -, hajlandó a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium a kért gymnasiumnak megnyittatását megengedni s azt egyelőre azonban csak két év tartamára ideiglenes nyilvánossági joggal felruházni; ezen jognak végleges megadása a tanintézet kezelésénél tapasztalandó eredményektől tétetvén függővé."14 (Kiemelés: D. J.)
A képviselő-testület lelkes ovációval fogadta a miniszteri engedélyt, nem is gondolva a szabatosan megfogalmazott követelmények súlyosságára és a két év viszonylagos rövidségére: 1876. április 27-én véghatározatban kimondta, hogy
"1. a helybeli polgári iskola helyébe engedélyezendő gymnasium helyiségeül a jelenlegi polgári tanodai épület fog szolgálni,
2. a gymnasium fennállása anyagilag mindenkorra biztosíttatik: fenntartási alapul pedig a városi közjövedelmek jelöltetnek ki,
3. kötelezi magát városunk közönsége az elől jelzett leiratban foglalt összes követelményeknek a legpontosabban megfelelni, megbízatván a Városi Tanács, miszerint a tanodai épület tervét, a tantermek száma és térfogatának megjelölése mellett elkészítvén, azt a jelen határozattal együtt a tekintetes megyei alispán úrnak beterjessze."15
A képviselő-testület felterjesztett véghatározatára augusztus 30-án érkezett válasz az illetékes minisztériumtól. Ebben a miniszter engedélyezte, hogy a polgári iskola négyosztályú algimnáziummá alakíttassék át, s azt a szegedi határvidéki tankerület főigazgatósága alá rendelte - egyelőre kétévi nyilvánossági joggal. Az örvendetes hírről az Iskolaszék azonnal körlevélben értesítette a szomszédos községeket, és rögtön meghirdette a pályázatokat a tanári állásokra. A tanév közelsége miatt azonban már okleveles tanárok nem pályáztak, így az összes tanári állásokat helyettes tanárokkal töltötték be. Az egyetlen okleveles, képesített tanerő Kuthy József okleveles mérnök és tanár volt, akit az Iskolaszék korábban, már 1875. április 8-án - de akkor még az összes városi népiskolák igazgatójának - választott meg; most ugyanőt a gimnázium igazgatójának is kinevezte. A tanulókat szeptember folyamán írták be, mégpedig egyszerre mind a négy osztályba. Azokat a tanulókat, akik a latin nyelvet a polgári iskolában mint rendkívüli tárgyat tanulták, vagy abból felvételi vizsgát tettek, beírták a gimnázium megfelelő osztályába, például a 2. polgáriból a 3. gimnáziumba. Így mind a négy osztályban egyszerre, 1876. október 5-én - az ünnepélyes megnyitás mellőzésével - megkezdődött a tanítás.16