A gimnázium fennállásának százéves évfordulóját 1976. október 8-án ünnepelte. Az évforduló - köztudomású lévén a gimnázium "átszervezése" - vegyes érzelmeket keltett. A hivatásirányú oktatás bevezetése már az 1975/76. tanévben az ún. "általános középiskola" első osztályának megnyitása révén megindította a gimnázium fokozatos felszámolását. Az ünnepi évben - 1976/77-ben - már csak harmadik és negyedik osztály működött, és tudvalevő volt, hogy 1979-ben az "alma mater" útra fogja bocsátani az utolsó nemzedéket. Voltak azért sokan, akik még reménykedtek, hogy a hivatásirányú oktatás keretében az első évek tapasztalatai után meg fog maradni az általános irányú oktatást nyújtó, legnagyobb hagyományokkal bíró középiskola, a gimnázium. Általában azonban a közhangulatot a nosztalgia jellemezte, és ez rányomta bélyegét a centenáriumi előkészületekre.
A kerek évforduló közeledtét tanárok és kultúrmunkások jelezték119, ennek ellenére maga az intézmény 1976 áprilisáig szinte semmit sem tett, kellő költségfedezet hiányával indokolva tétlenségét. Amikor viszont a község az eszközöket biztosította, azokból valamely tartós alkotásra, tekintettel a fentebb érzékeltetett közhangulatra, aligha gondolt már valaki. Ilyen körülmények között képviselő-testületi határozattal Ünnepi Bizottság alakult Rózsa Gyula mérnök, képviselő-testületi elnök elnöklete alatt, s az május elején kinevezte albizottságait: a rendezvényeket előkészítő, valamint a kiadványt előkészítő albizottságot.120 Felvetődött tehát az a gondolat, hogy a centenáriumra az intézmény egy díszesebb kiadványt készítsen. A még meg sem alakult albizottságnak a kinevezési véghatározat szerint 1976. június 30-áig kész kéziratot kellett volna nyomtatásra átadni.
A kiadványt előkészítő albizottság első - alakuló - ülését június 3-án tartotta: elfogadta a megbízatást azzal, hogy ami lehetséges, azt megteszi, ti. ha az általa megbízott (felkért) egyének és intézmények is megteszik azt, ami tőlük telhető. A centenáriumi kiadvány azonban, bár a kívánt kézirat kéthetes késéssel elkészült, nem jelent meg121, így a jubileum valójában az ünnepi rendezvényekre redukálódott.
Az ünnepi rendezvények májustól decemberig tartottak, de java részük szokványos művelődési vagy sportrendezvény volt azzal, hogy a hirdetményeken és a meghívókon a szöveget azzal kezdték, hogy "a zentai gimnázium 100 éves évfordulója alkalmából" vagy annak tiszteletére tartják a rendezvényt. A szó szorosabb értelmében a gimnázium jubileumára szervezett rendezvények október 8-ára, Zenta "felszabadulásának" napjára koncentrálódtak (a pontos dátum október 5-e lett volna). Az ünnepi alkalomra Benes József, a gimnázium egykori tanára készített alkalmi vignettát, valamint készült jelvény, levélboríték, memorandumos levélpapír is, és az ünnepség napján (péntekre esett) a helyi postahivatal alkalmi bélyegzőt használt. A napi- és hetilapok külön oldal(aka)t szenteltek az évfordulónak rövid, alkalmi történeti visszatekintéssel vagy éppen a 100 éves gimnázium frappáns adatainak felvonultatásával. "Százéves a zentai Gimnázium" oldalcím alatt a helyi Tiszavidék írta:
"A Gimnázium általános középiskolai első osztályának hét tagozata van összesen 190 tanulóval. Négy tagozaton magyarul, hármon pedig szerb nyelven folyik az oktatás. A második osztály hat tagozatába (négy magyar és két szerb) 160-an járnak, a harmadik osztály öt magyar nyelvű és két szerb nyelvű tagozatába pedig 182-en. A hét tagozat közül három társadalmi-nyelvi, négy pedig természettudományi-matematikai irányzatú. A negyedik osztályok hat tagozata közül négyben magyar, kettőben pedig szerb nyelven folyik a tanítás. Itt is két osztály társadalmi-nyelvi, négy pedig természettudományi-matematikai irányzatú.
A zentai Gimnáziumnak ma összesen 26 tagozata és 673 tanulója van. Nemzetiségi hovatartozás szerint 203 szerb ajkú és 470 magyar. Az intézményben 37 állandó és 6 tiszteletdíjas középiskolai, illetve általános iskolai tanár működik.
A Gimnáziumnak hét korszerűen felszerelt kabinetje van: biológiai, kémiai, fizikai, földrajzi, honvédelmi, műszaki és az idegen nyelv oktatására szolgáló. Tágas klubjában évente számos tanácskozást, összejövetelt, rendezvényt tartanak. Igen szépen rendezett, 8557 kötetes könyvtárának a tanulók és a tanárok egyaránt nagy hasznát veszik. Az idén központi fűtéssel ellátott, kétemeletes, korszerű épületet jól felszerelt tornaterem és tágas udvar sportpályái egészítik ki."122
A fenti bekezdésben említett, "a Gimnázium általános középiskolai első osztályának hét tagozata" alakilag mindenben megfelelt a valós helyzetnek, tartalmilag azonban annál kevésbé, mivel képletesen szólva a gimnáziumot belülről elpusztítani hivatott rákos daganat szerepét játszotta.
A szomorú valóság pedig az volt, hogy a két évtizedes szűnni nem akaró zaklatás és mostoha meghurcoltatás után immár a haldokló érdemeinek képmutató felsorolására, utolsó "kitűntetésére" gyűltek össze a jubileum részvevői október 7-én délután, hogy meghallgassák a városháza nagytermében a gimnázium még élő igazgatóinak visszaemlékezéseit, valamint 8-án, hogy megtekintsék a gimnázium épületében rendezett kiállítást, továbbá este, a színházteremben rendezett ünnepi műsort. A kiállítást a zentai Történelmi Levéltár, a múzeum és a gimnáziumi irattár anyagából állították össze, kiragadva a gimnázium múltjának néhány markáns mozzanatát, illetve személyiségét. A megnyitáskor Márton Pál, az intézet egykori tanulója, akkor a szabadkai Körzeti Gazdasági Kamara elnöke hangsúlyozta az intézmény elévülhetetlen érdemeit, új sikereket kívánván neki "a második évszázad küszöbén".123
Az intézmény saját, bensőséges ünnepét október 7-én tartotta a Községi Képviselő-testület épületének (Városháza) tanácstermében. Erre a gimnázium minden egykori és akkori igazgatóját, tanárát, tisztviselőjét és altisztjét, egyszóval: dolgozóit meghívták. A megjelent tíz egykori igazgató mindegyike emlékezett igazgatósága idejének valamely feledhetetlen eseményére, élményére. Megjelentek ezen a díszülésen a köztársaság és a tartomány zentai gimnáziumot végzett tisztségviselői, közöttük Dobó Sándor, Hajder Đorđe, Móra András és a gimnázium folyamatban lévő felszámolásáért felelős Nikolić Milenko és Varga László tartományi oktatásügyi titkár és helyettese is. A díszülés zárórészében Rózsa Gyula mérnök, Zenta község Képviselő-testületének elnöke a gimnázium két volt igazgatójának, Borđoški Boškónak és Varga Lászlónak átadta Tito köztársasági elnök kitüntetését: az Aranykoszorús Munkaérdemrendet, illetve a Népért Tett Szolgálatok Ezüstkoszorús Érdemrendjét. Másnap este a Művelődési Ház színháztermében tartott ünnepi ülésen ugyanő köszöntötte a megjelenteket, majd Nikolić Milenko átadta Tito elnök Testvériség-Egység Aranykoszorús Érdemrendjét Vukmirović Velinkának, a gimnázium utolsó igazgatónőjének. Ugyancsak Zenta város is Aranykoszorús Munkaérdemrenddel jutalmazta a gimnáziumot. Ezután a szokványos üdvözlő távirat sem maradhatott el Tito elnöknek, végül a gimnázium tanulói alkalmi költemény elmondásával, a szabadkai Pro Musica Kamarakórus pedig alkalmi műsorral zárta a centenáriumi ünnepséget. Azt említeni sem kell, hogy a gimnázium érdemes, régen elhunyt igazgatóiról: Kuthy Józsefről, Szűcs Lajosról, Mrkobrad Đorđéról, Knežević Milivojról, Simon Mihályról és azokról a tudós tanárairól, akik az intézmény első hét évtizedében szabtak irányt fejlődésének, az ünnepi visszatekintésekben szinte szó sem esett. Az volt a lényeges, amit az ünnepi beszámoló kiemelt: hogy a gimnázium centenáriumát, ím, a város felszabadulásának 32. évfordulójával együtt ünnepeljük.
Ezután már csupán a Magyar Szó napilap által szervezett községi sportvetélkedő keretében emlékeztek meg a zentai gimnázium tanulóinak főleg az utóbbi négy évtizedben a sport terén elért eredményeiről, valamint a múzeum nyitott kiállítást három egykori gimnáziumi rajztanár: Harsány Lajos, Švrakić Todor és Szabados Gábor munkáiból.