A zentai gimnázium történetének első évtizedét a fönnmaradásért vívott viharos küzdelmek töltötték ki. E küzdelmek során az intézmény helyzete fokozatosan megszilárdult, belső viszonyai konszolidálódtak, felszerelése gazdagodott, és ami a legfontosabb: saját épületet kapott. A város haladó polgári körei maradéktalanul támogatták az iskolát és annak minden tekintetben elismerésre méltó igazgatóját, Kuthy József mérnök-tanárt. De minden érdeme mellett sem tudott megszabadulni néhány szűk látókörű iskolaszéki tag szakadatlan áskálódásaitól, amit végül megunván, s 1887 októberében a székesfehérvári főreáltanoda igazgatói állását pályázaton elnyervén, Zentán leköszönt, és Székesfehérvárra költözött. Helyére 1888. június 21-én a Gimnáziumi Bizottság Szűcs Lajos magyar-latin szakos képesített tanárt választotta meg, aki 1880 óta dolgozott a zentai gimnáziumban. Az intézmény főgimnáziummá való kiegészítéséért folytatott küzdelem legnagyobbrészt az ő nevéhez fűződik.31
A főgimnázium létesítésének gondolata azonban jóval korábbi. A városi képviselet már az algimnázium alapításakor, 1876-ban kimondta, hogy alkalomadtán fenntartja magának a jogot "a tanintézetet saját erejéből, ha a szükség kívánja, egy teljes főgymnasiumra kiegészíteni". A kiegészítési törekvések 1881-ben jelentkeztek: a tanári kar kezdeményezte az ötödik és a hatodik osztály megnyitását. Ez a terv azonban ekkor kivihetetlen volt, mert hiszen maga az algimnázium sem nyerte még el a nyilvánossági jogot. Mindemellett mégis sikerült a tervnek megnyerni a képviselő-testületet, úgyhogy a következő évben már maga a város kért engedélyt a felső osztályok megnyitására. A kérvényt az illetékes minisztérium azzal az indoklással utasította el, hogy a tanulók száma az algimnáziumban nem növekszik, hanem stagnál, ezért Zentán főgimnáziumot létesíteni szükségtelen.
Az első kísérlet sikertelensége azonban nem törte le a zentaiak elszántságát: Zsarko Antal, a Tanügyi Bizottság elnöke röpiratot bocsátott ki "Alapítsunk főgymnasiumot!" címmel, amelyben a főgimnázium költségeit és várható előnyeit tárta a város közönsége elé.32 A főgimnázium létesítésének gondolatát a helyi sajtó is támogatta: a helyi lapokban az egyre erősödő mozgalomhoz újabbnál újabb cikkekkel járult hozzá Dudás Gyula, az algimnázium korábbi tanulója, ezekben az években már helyettes tanára.33 A kezdeti eredmények mindezek ellenére igen szerények voltak, mert a közfigyelmet a gimnázium ügyéről a város más, égetőbb fontosságú problémái elterelték. A főgimnázium létrehozásához újabb ötletet adott Boromisza János polgármester, ki nevét cáfolandó olyan előterjesztést tett, hogy a város a szeszes italok fogyasztási adóját literenként két krajcárral emelje fel; így évente 12 000 forint bevételhez jut, ami éppen elegendő lenne az al- és főgimnázium közötti évi költségkülönbözet fedezésére. De hiába! A jó ötlet - talán a borkedvelők nagy száma miatt? - elsikkadt. Ezután Rezsny Aurél, a városi rendőrkapitány indított újabb akciót: 1894. december 2-án a főgimnázium megnyitását célzó kérvényét 625 tekintélyes szülővel aláíratván, petíciót terjesztett a képviselő-testület elé. A városi képviselet a főgimnázium ügyét elvben most is támogatta, de a megvalósításra nézve a Gimnáziumi Bizottságtól részletekbe menő javaslatot kért.34
A főgimnázium ügye most már nagyobb társadalmi támogatást kapott: a Gimnáziumi Bizottság okadatolt javaslatát több száz példányban kinyomtattatták, és a városban röpiratként terjesztették. A helyi sajtó méltatta a főgimnázium várható előnyeit, az ügy legbuzgóbb szószólói pedig előadásokat tartottak a zentai politikai pártok és egyesületek híveinek a fejlesztés indokoltságáról, célozván itt arra is, hogy a már létező főgimnáziumot később az állam is hajlandó lesz átvenni, azaz pénzelni. A Bizottság javaslata a kellő történeti motivációról sem feledkezett meg: a millenniumot (a magyar honfoglalás 1000. évfordulóját 1896-ban ünnepelték) és a zentai csata 200 éves jubileumát (1897. szeptember 11-ét) Zenta csakis egy méltó tettel - a főgimnázium megnyitásával - teheti emlékezetessé. Végül a javaslat arra is kitért, hogy Zenta az államnak - ha az saját kezébe veszi és felfejleszti a gimnáziumot - biztosítja az algimnázium épületét, teljes leltárát, és ad még 40 000 forintot az épület kibővítésére, valamint a költségvetésből még évi 12 298 forintot is biztosít, azaz annyit, amennyit a folyó évben az algimnáziumra költ. Ezt a javaslatot a város képviselő-testülete 1895. április 22-én nagy szótöbbséggel elfogadta annak ellenére, hogy azt a város országgyűlési képviselője, Szabó László minden lehető eszközzel meghiúsítani törekedett.35
A zentaiak memoranduma a budapesti minisztériumokban tartózkodó, mondhatni hideg fogadtatásra talált: a felajánlott feltételeket nem találták elfogadhatóknak, és különösen a tandíj tervezett növelését ellenezték. Most ismét a személyes kapcsolatok, a protekció segített a gimnázium megfeneklett ügyét a holtpontról elmozdítani: közbenjárásra a kérelmet egyenesen nem utasították el, hanem a válaszban értesítették a várost, hogy kérelmét a gimnáziumi felsőbb osztályok megnyitása tárgyában "nyilvántartásba vették", s amint arra az idő kedvezőbb lesz, felülvizsgálják.36
A felcsillanó reménysugár a Gimnáziumi Bizottságot új lépésre serkentette: azt javasolta a képviselő-testületnek, hogy engedély nélkül is - úgymond: "saját felelősségére" - nyissa meg az ötödik és a hatodik osztályt, de ugyanakkor készítsen új memorandumot, és azt tisztelgő küldöttség révén juttassa el közvetlenül a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Ez a javaslat határozati erőre emelkedett:
"Tekintettel városunk culturális érdekeire - mely a jelenlegi algymnasiummal kielégítve nincsen - s melynek kielégítése nélkül városunk szellemi előrehaladásában akadályozva van; tekintettel továbbá azon körülményre, hogy gymnasiumunkat ez idő szerint 224 tanuló látogatja, s így ezen intézet az országban a legnépesebb; tekintettel arra, hogy a IV-ik osztályba 47 tanuló jár, akik közül 26 helybeli, tehát ugyanannyi szülő van érdekelve; figyelembe véve végül, hogy a VI-ik osztályból már igen sok világi s majdnem minden egyházi pályára nyitva van az út, és nem jut annyi jóravaló tehetség az elzüllés útjára a szegény gyermekek közül: mindezeknél fogva elhatároztatik, hogy a gymnasium V-ik osztálya a folyó tanévben, a VI-ik osztály pedig folytatólag a jövő tanévben felállíttatik és megnyittatik."37
A tisztelgő küldöttség és a memorandum - úgy látszik - megtette a kellő hatást: a miniszteri engedély, sőt még a vármegye jóváhagyása is megérkezett, s azt a városi képviselő-testület július 27-i ülésén ismertették:
"Zenta város képviselő-testületének azon határozata, mellyel kimondatott, hogy az ottani községi négy osztályú algymnasium két osztállyal a jövő tanévvel, vagyis 1897. évi szeptember 1-én az V., a VI. osztály pedig a jövő tanévvel megnyittassék. tekintettel arra, hogy az intézetnek a város culturális érdekeinek kielégítését czélzó eme kibővítése és a tandíjak felemelése. engedélyeztetett. ezennel jóváhagyatik."38
A zentai csata kétszázadik évfordulóján, 1897 szeptemberében megnyílt a gimnázium ötödik osztálya, majd a következő években fokozatosan a magasabb osztályok. A XX. század fordulóján Zentának már teljes főgimnáziuma volt: az első nyolcadikosok 1900 szeptemberében iratkoztak be, és 1901 júniusában kaptak érettségi bizonyítványt. De a város is kitett magáért: négy év alatt a képesített tanárok létszámát hétről tizenháromra emelte, nem számítva a vallásoktatókat. A nyolcadik osztályt 1901-ben 19 tanuló fejezte be; közülük 16 sikeres érettségi vizsgát tett május utolsó harmadában a következő tárgyakból: magyar nyelv és irodalom, latin, görög és német nyelv, valamint mennyiségtan. Az írás- és szóbeli vizsgák befejeztével, június 25-én bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg az intézet fennállásának negyedszázados évfordulójáról.39
Az ünnepség június 23-án, vasárnap reggel lobogós felvonulással kezdődött. ". a teljes tanári kar és roppant közönség kocsikon vonult ki a pályaudvarra, hogy a Zomborból érkező dr. Platz Bonifácz tankerületi királyi főigazgatót s az ővele épen ünnepségünk czimén jövő Kovács Pál országgyűlési képviselőt üdvözölje." Az érkezőket harsogó éljenzés, lelkes üdvözlő beszédek és felköszöntők után zászlós díszmenetben kísérték a városházára, ahol egyesületek és társulatok tisztelgő küldöttségeit fogadták. Ez után következtek a díszlakomák, pohárköszöntők. - az öröm és lelkesedés határtalan volt. De a valódi, gimnáziumi ünnepély még csak ez után, 25-én, kedden következett: a hagyományokhoz híven volt csendes és méltóságteljes egyházi hálaadás - "Te Deum" -, majd a gimnázium tornatermében egymást váltották a helybeli és a vidéki szónokok, az ifjúsági énekkar és a szavaló tanulók. Még Kovács Pál is felszólalt: "A nemes és önérzetes szerénység hangján hárította el magáról a dicséretet: hiszen ő csak a haza és szülővárosa iránt érzett szeretetének, hálájának köteles adóját rótta le, midőn a zentai főgymnasium ügyében kezdettől fogva éjjel és nappal, akadályt nem ismerő kitartással fáradozott." Tehát Szabó Lászlóval ellentétben Kovács Pál képviselő Budapesten közbenjárt a főgimnáziumért. Végül Szűcs Lajos igazgató beszélt az intézet nevében, utána pedig "a zentai főgymnasium legelső érett ifjai nevében Horovitz Dénes, jelesen érett ifjú beszélt; a szavaiból kiáradó ifjúi lángolás, nemes hév és fennkölt érzés belopta magát a szívekbe, könyűt varázsolt a szemekbe." Az ünnepséget este százterítékes bankett zárta, "hol is egymást érték a szebbnél szebb s az ünnep fényéhez, szelleméhez egyaránt illő pohárköszöntők."40
Az ünnepi mámor azonban gyorsan elillant, és jöttek a gondokkal teli hétköznapok. A főgimnázium megnyitása, annak megnövekedett költségei súlyos terhet róttak a város háztartására. A megoldást a zentaiak - titkon már a fejlesztés kérelmezése idején is - az államosításban, de legalább az államsegély elnyerésében látták. Az elkövetkező évek folyamán szinte szakadatlanul ostromolták a kormányt; de a segélyezésről folytatott megbeszélések évről évre egy helyben topogtak. Az égető pénzhiányon a Gimnáziumi Bizottság a tandíjak emelésével próbált enyhíteni; a korábbi 2, illetve 4 forintról 25, a vidékieknek 30 forintra emelték. A magas tandíj pedig éppen a szegényebb tanulók előtt csapta be a gimnázium kapuját, így az immár kimondottan a módosabb középosztály iskolája lett. A képviselő-testület végül 1900-ban "demokratikusan" 60 koronában szabta meg a tandíjat (ami a korábbi 30 forinttal volt egyenértékű). Az értesítőkben rendszeresen közölt szociális statisztikai adatok mutatják, hogy a századfordulótól kezdve a szegény tanulók száma fokozatosan csökkent, és ezt a tendenciát sem az ingyen tankönyvek, sem az alapítványi juttatások, sem az ingyen ebédek és segélyek nem tudták megállítani.41
Az állami szervekkel folytatott tárgyalások a zentai főgimnázium államosítása érdekében a város céljait illetőleg féleredményt hoztak: az állam nem kívánta átvenni a főgimnáziumot, és csupán a segélyezésről volt hajlandó tárgyalni. A tárgyalások első eredményeként az állam a várossal 1900. február 13-án szerződést kötött, amely 1902. október 20-án vált jogerőssé. A szerződés alapján a főgimnázium státusa módosult, ezután államilag segélyezett községi főgymnasium lett, azaz fenntartásához 1899-től kezdődően tartósan (meghatározatlan időre) az állam járult hozzá. A segély évi összege 1899-re 8000 koronát tett ki, majd évenként növekedvén, 1909-ben elérte a szerződésbe foglalt maximumot, a 26 000 koronát. Viszont a szerződésben a puszta fenntartáson kívül a város arra is kötelezte magát, hogy a gimnázium épületét a megnövekedett szükségletnek megfelelően kibővíti, vagy teljesen új épületet emel.42
A felfejlesztés idején az algimnáziumi épület földszintjén a nem iskolai célokra épített helyiségeket (lakást, irodákat) fokozatosan tantermekké kellett átalakítani; sőt a korábbi szakoktatási tantermeket (pl. a rajztermet) is el kellett foglalni tantermek számára. Mindezt a tanügyi felsőbbség csak ideig-óráig volt hajlandó eltűrni, és sürgős intézkedésekre utasította a városi hatóságot. A szaporodó felszólításokra azután a városi képviselő-testület 1900. október 22-én határozatot hozott, hogy az 1884-ben emelt algimnázium egyemeletes épületére még egy emeletet építtet.43
A továbbiak során az állam és a város szerződése folytán megváltoztak a körülmények, s emiatt a képviselet 1904. május 6-án újra tárgyalta a gimnázium épületének ügyét. Az ekkor meghozott határozat már teljesen új épület felépíttetését irányozta elő 160 000 korona költségtervezettel. Már az új épület terve is elkészült, amikor újabb pénzügyi problémák merültek fel, s az októberi képviselő-testületi ülésen ismét a régi megoldás - a hozzáépítés a meglévő épülethez 80 000 koronás költségkerettel - jutott határozati erőre.44
A képviselő-testületi huzavona a telekvásárlás körül is megismétlődött, mert az első határozattal elégedetlen képviselők előbb a vármegyéhez, majd a minisztériumhoz fellebbeztek; közben az építési tervezet is megváltozott, és mindezek miatt a kivitelezés is 1906 tavaszáig tolódott. Amikor végre minden engedély megérkezett, és a kivitelező cég kiválasztása is megtörtént, sőt már az építőhelyet is megnyitották, akkor meg az építőmunkások léptek sztrájkba május 5-én. Teljes öt hétig szünetelt a munka, míg végre az egyezkedések megállapodáshoz vezettek a munkáltatók, a munkások és a város között. Amikor végre elkezdődött az alapok kiásása, akkor meg megint csak a laza talaj és a nedvesség okozott gondokat, ami módosításokat igényelt a kivitelezés folyamán. Mindez az alapozó munkálatok elhúzódásához vezetett. Mire Holtzspach Aurél és Saile Antal budapesti építővállalkozóknak sikerült a munkálatok menetét folyamatos mederbe terelni, már másfél hónapnál is nagyobb volt a lemaradás. Így a megszabott határidőre, október elsejére a vállalkozó már nem fejezhette be az épületet, hanem teljes egy hónapot csúszott: az átadásra november elsején került sor.45
Az új főgimnáziumi épület Zenta város főterének délkeleti sarkán állt, és elkészülése idején - ekkor még nem állt a mai városháza! - a legimpozánsabb városi középület volt. Úgy tervezték meg, hogy a régi épületből kiindulva és azt a keleti oldalon - a Tisza felé - kibővítve egy egységes, "U" alaprajzú tömböt hozzanak létre. Ez a terv teljes egészében megvalósult. Az utcai front a korábbi 41,38 méterrel szemben most 74,89 méterre növekedett, a korábbi klasszicista homlokzatot pedig az új stílus, a szecesszió váltotta fel. Az épület alapterülete 976-ról 1800 m2-re, helyiségeinek száma pedig 25-ről 63-ra növekedett. Az épület főfolyosójára nyílt a földszinten balra a könyvtár, a tanári szoba, a szülők fogadószobája és a filológiai múzeum. A jobb oldalon az igazgatói fogadószoba és iroda ajtajai nyíltak a főfolyosóra; ez utóbbival volt belső ajtóval összekötve az igazgatói lakás öt szobája és mellékhelyiségei. Mindkét szárnyfolyosóra két-két nagy tanterem nyílott, amelyek ablakai a kertre néztek. A bal oldali szárnyfolyosó végén volt a tornaterem az öltözővel. Az emeleten a főfolyosóra nyílt a rajzterem, a rajzszertár, a természetrajzi szertár és dolgozószoba, egy kisebb tanári szoba és négy-négy tanterem: a jobb oldali szárnyfolyosóra két tanterem, a bal oldalira pedig a fizikai szertár és dolgozószoba, valamint a természetrajzi előadóterem. Minden helyiség korszerű villanyvilágítást kapott. Az épület tervét Berzenczey Domokos városi mérnök és Szabó Mihály építőmester készítették: felépítését a kivitelező cég 131 000 koronáért vállalta. Az épület terve, tantermeinek és berendezéseinek fényképei eljutottak az 1908-ban Londonban rendezett kiállításra, ahol a tervet, mint legjobbat, aranyéremmel jutalmazták.46 A végelszámolásnál azonban kiderült, hogy az építkezés a tervezettnél jóval drágább, több mint 200 000 koronába került, de a város most már ismerte a kitaposott utat: államsegélyt kért - és kapott is, nem kevesebbet, mint 123 000 koronát! Az épület felszerelése és bebútorozása további 15 000 koronába került, de ezt már a város a költségvetésből biztosította három egymást követő esztendő folyamán. Végül, amikor minden szeg a helyére került, az új épületet 1910. május 7-én az illetékes minisztérium, a vármegye és a város képviselőinek jelenlétében az intézmény belépőjében elhelyezett emléktábla ünnepélyes leleplezésével - amit este pohárköszöntőkben és fogásokban bővelkedő ünnepi vacsora követett - átadták rendeltetésének.47