Szabó Palócz Attila: Poéma
[A kórházi ágyak...]

Másik: A kórházi ágyak azonban egész másképp nyikorognak...

(Kórházi ágy nyikorgása.)

Kati: Gyere közelebb!
Másik: Bújok már...
Kati: Most ugyanúgy melegítesz, mintha itt lennél mellettem...
Másik: A kályhicód?
Kati: Hány, vajon hány szerda még?
Másik: Holnapután, amikor a pszichológus folytatni akarja velem a dolgot, szerda lesz... Ez már a második szerdám itt. Az egyik fickó, aki épp aznap megy majd a komisszió elé, két szerdát már végigcsinált itt, s csak a harmadik lesz neki a sorsdöntő... Van, akinek négyet is végig kellett csinálnia...
Mesélő: Hacsak...
Másik: Persze, mindig ott van az az átkozott HACSAK! Hacsak és Sajó... Hacsak időközben vissza nem küldik az embert az egységéhez... De: minél több szerda, annál több remény...
Kati: Hány, vajon hány szerda még?
Másik: Minél több szerda, annál több remény!

(Erőteljes horkolás hangja.)

Másik: Mást, főleg biztatóbbat, egyelőre nem mondhatok... Sajnos.
Mesélő: Hacsak és Sajnos.
Másik: Minél több szerda, annál több remény...

(Hole: Retard girl. Néhány perc múlva a dal fokozatosan elhalkul és egy egészen új beszélgetés kezdődik.)

Mesélő: Da li misliš da si kao žena imala neke prednosti u početku karijere?
Idegen: Pa... Ne bih želela da budem ono drugo.
Mesélő: Da li je termin „feminizam“ za tebe pozitivan ili negativan pojam?
Idegen: Ja sam militantna feministkinja – tako da je valjda pozitivan. Zato što je to moja definicija. To je moja reč, a reči izlaze iz mojih usta. Moj jezik.
Másik: De ez a történet már rég nem rólam szól. Hanem sokkal inkább arról, hogy mi mindenről maradtam le... Mit tesz az emberrel négy ilyen kurva kibaszott hónap... Ezek meg még többet akarnak a nyakamba sózni. Még nyolcat, baszom én az anyjukat! Baszom a lelküket!
Tudálékos: Elnézést, hogy itt most közbe kell szólnom, de mindeddig úgy vettem észre, hogy a hangjátékokban igyekeztél kerülni a trágár szavakat, a trágár kifejezést, meg egyáltalán, úgy nagy általánosságban, igyekeztél kerülni a trágárkodást...
Mesélő: Tudod, hogy van az... Mégis, ha a rádióból hangzanak el mindenféle faszok meg pinák... Nem is beszélve akkor még arról, hogy a különféle szerkesztőségek is sokkal előbb megvesznek egy-egy szöveget, ha nincsenek benne ilyenek, s a dramaturgok sem baszogatnak annyira...
Másik: Ne haragudj, kedves Tudálékos barátom, de hozzád van most a legkevésbé kedvem.
Tudálékos: Én csak megállapítom a tényt, hogy...
Mesélő: (torka szakadtából üvölt.) De te csak ne állapítsál meg semmit!
Másik: Már napok óta készülök letisztázni veled ezt a dolgot, de sehogy se, hogy kedvem legyen, kedvem adódjon hozzád...
Tudálékos: (a Mesélő miatt kicsit szeppentebben, mint az imént, de érezzük a hangján, hogy még távolról sem adta fel.) Pedig talán hasznos volna...
Másik: Már összeszámolnom is sok, mi mindenről maradtam le ez a négy hónap alatt...
Idegen: This Christmas, Santa’s got a brand new bag!
Másik: Nem láthattam David Lynch új filmjét, pedig imádom a pacákot. Lost Highway... Gérard Depardieu játssza Obelixet az Asterix filmváltozatában, elkészült az Alien-sorozat negyedik része, amelyben Ripley feltámad halottaiból, filmet csináltak a Valiant herceg című képregényből is, Almodóvarnak is új filmje van...Grosso modo... Mariah Carey nem akar az új Lil’ Kim lenni... Robert Wyattnak is új albuma van... Johnny Thunders két szólóalbuma, az In Cold Blood és a Hurt Me is megjelent cédén... Michael Hutchense öngyilkos lett és senki sem érti, hogy miért... Belgrádban koncertezett a Laibach, Cijena ponosa címmel új anyaga jelent meg a KUD Idijotinak, rajta pedig a dal, a Jebem ti rat... „Jebem ti rat / ti jebem / da ti jebem / ti rat / ti jebem / u zagradi – de ti jebem, ti rat”...

(Teljes egészében elhangzik a KUD Idijoti együttes Jebem ti rat című dala.)

Mesélő: Figyeld csak! Azt írja róluk a kritika: „Bratski HTV & RTS – ovu su numeru već zabranili i pre nego što je snimljena: verovatni razlog – nepoćudan naslov!”
Másik: Ez, azt hiszem, máris elég ok arra, hogy még egyszer meghallgassuk elejétől a végéig! Hiszen csak alig egy perc és húsz másodperc az egész, az első akkordtól a végégig!
Idegen: Naravno! Slažem se!
Tudálékos: Annyit mindenképp megér...

(Mondatát már nem tudja befejezni, mert a zene teljesen elnyomja a hangját: ismét teljes egészében elhangzik a KUD Idijoti együttes Jebem ti rat című dala.)

Idegen: (amikor vége a dalnak, ő még hangosan tovább skandálja a szöveget, mintha koncerten tombolna.)

Jebem ti rat
ti jebem
da ti jebem
ti rat
ti jebem
u zagradi – de ti jebem, ti rat

Másik: (hangjának hátterében még mindig Idegen fokozatosan elhaló skandálását halljuk.) Akkor már éreztem, hogy egész más ember vagyok, mint aki négy hónappal korábban eljött otthonról.

(Fedák Sári és Király Ernő mulat – a felvételt egy réges-régi hanglemezről halljuk.)

Mesélő: (nevetve.) Egy kis otthoni hangulat...
Másik: A délutáni pihenő ideje alatt alvás helyet beszélgettünk... Főleg zenéről, zenei dolgokról, zenegépekről meg ilyesmi... Mert volt közöttünk egy szakember, aki mestere az ilyesminek. Cédék, a legújabb dolgok, ilyenek... Akkor dicsekedtem el azzal is, hogy szereztem ilyen régi lemezeket, hetvennyolcas fordulatszám és miegyebek...
Mesélő: És tényleg hetvennyolcason mennek?
Másik: Ja, persze, akárcsak a Neoton Família...

(Neoton Família: Marathon – a dal angol változata ezúttal a rendes, megfelelő fordulatszámon szólal meg. Csak annyi hangzik el belőle, hogy felismerhessük, legfeljebb egy-két strófa, utána fokozatosan lekeverik, elhalkul.)

Másik: Bloody 22nd január!
Mesélő: Véres egy január!
Másik: Tegnapelőtt... Ugyanazon a csütörtökön telt ki a katonaságban töltött negyedik hónapom, és kereken tizedik napja feküdtem már itt...
Kati: Azóta már tizenkettő lett belőle...
Másik: Milyen szép is lenne mindent lassan, tételesen, részletesen elmesélni...
Mesélő: Szépen, lassan, részletesen...
Másik: Nem megy, valahogy sehogyan sem megy... Azért is hanyagoltalak a napokban. Vagyis: ezért is! Van az úgy, hogy semmi sem megy...
Mesélő: És egyébként is mindenről lemaradtam...
Másik: Még az X-Zabavámat is elszedték... Valakinek elérkezett a szerdája... Az a szerdája! És az újság is az övé volt. Gondoltam, megmagyarázom neki, hogy ő most szabadul innen, igazán nem kellene, hogy a nehezére essen örökül hagynia rám... Talán jobb is ez így, hiszen legalább nem fájdítja a szívemet mindazzal, amiről visszavonhatatlanul lemaradtam. Pedig még át akartam másolni, le akartam írni belőle a telefonszámot, egy címet, amelyiken meg lehet rendelni... Szóval: megjelent, megrendelhető bekötve az XZ első évfolyama. Tizenkét szám egy kötetben. Tudod úgy, ahogyan mindig is szerettem volna... Ezzel sem kellene, hogy terheljelek, hiszen még a filmrendezők lexikonjának második kötete sem jött meg, ez pedig megint valami száznyolcvan vagy kétszázvalahány dinár lenne... A diliházban nem nagy különbség van ezek között az összegek között... Odakint viszont! Nemsokára már laknotok sem lesz hol, elmérik a lakást a fejetek felől...
Mesélő: Nem bővelkedsz irigykedőkben...!
Másik: Vágyaim! Mániáim?!
Mesélő: Számon tudod még tartani őket?
Másik: Csak arra emlékszem igazán tisztán, de tényleg igazán tisztán, amikor ott rimánkodtál a konyhaasztal mellett ülve, hogy „csak az agyadra vigyázz, csak az agyadra vigyázz, édesem!” Talán ez is a fegyverem lehet ellenük, hogy életben tartsam magamat.
Mesélő: Időt kellett nyerni.
Másik: (egyre kétségbeesettebben.) Hétfőre máris... Már csütörtökön feljegyeztek, hogy elbocsátanak, mehetek vissza az egységemhez, semmi bajom sem volt, ha meg mégis, hát gyógyultnak mondhatom magamat. Időre volt szükségem!
Mesélő: (diadalittasan.) A flekkjeim!
Másik: Még aznap... Csütörtökön délután a viziten... Hatalmas nagy pánikban rohantam a doktornőhöz, hogy NEKEM FLEKKJEIM VANNAK!
Mesélő: Viszket?
Másik: ...kérdezte...
Mesélő: Nem.
Másik: Nem kell féltened a többieket...
Mesélő: Ki féltette őket?!
Másik: ...nem fertőző.

(Csend.)

Másik: No, most boldog vagyok...
Mesélő: Biztos, hogy nem viszket?
Másik: Biztos.
Mesélő: Mert, ha viszket, adhatunk valamit viszketegség ellen. Mást nem tehetünk. Holnap majd átküldünk délelőtt a bőrgyógyászhoz. Volt már ilyened korábban is?
Másik: (nagyon határozott, ellentmondást nem tűrő hangon.) Nem!
Mesélő: (nevet.) Francokat nem!
Kati: Mennyit kenegettem...
Mesélő: Jól van, no, hát nem kellett épp mindent az orrukra kötni!
Másik: Másnap reggel mégis kiszúrta a főorvos, hogy nem új keletű a dolog...
Doki: (energikusan.) Mutasd azokat a flekkeket!
Mesélő: (a cselekményt kommentálva.) ...rontott be a szobába.
Másik: Már vetkőztem is, húztam fel a felsőtestemen egészen a nyakamig pizsamát, pólót, alsóneműt, mindent...
Doki: Volt már ilyened korábban?
Másik: Nem.
Mesélő: Majd a főorvos a vizitet tartó nagykonzíliumhoz fordult, mondván...
Doki: Jól van, jól van, biztos nem vette észre...!
Kati: Hogy a csudába ne vetted volna észre!
Mesélő: lehet, hogy valami gombásodás...
Másik: Ezt még a doktornő mondta csütörtökön délután.
Mesélő: De az is lehet, hogy nem. Nem gombásodás...
Másik: Úgy valahogy hangzik ez, mint amikor néhány évvel ezelőtt úgy nyilatkozott az egyik haverom, hogy: „én május elsején vagy tök részeg leszek – vagy nem!”
Mesélő: És?
Másik: Nem tudom, hogy végül mi lett belőle... Nem majálisoztunk együtt...

(Majálisi hangulatot idéző tábortűzropogás, halk duruzsolás, esti, elcsendesedett állapot. Valaki a távolban ittasan dúdol egy fel nem ismerhető dallamot.)

Másik: Végre némi alkohol is kimutatható a véremben...
Kati: Szeretem a tábortüzeket...
Másik: Jó is az.

(Összesen hetven üres olajoshordó ütemes püfölését halljuk, majd amikor ez némileg elhalkul, az előtérben folytatódik a párbeszéd.)

Másik: Akkor én mégis inkább ezt válaszoltam... Emlékszel?
Kati: Igen. Mi ott ültünk a tábortűz körül, te meg a komáddal, egyetlen Kumcsekeddel püfölni mentél.
Másik: Tizenvalahány pálcát, botot szétvertem azon a szerencsétlen hordón. Voltak köztünk azonban olyanok is, akik egész hasábokat ragadtak meg, felrugdosták a hordókat, és úgy, eldöntve püfölték azokat...
Kati: Éktelen lármát csaptatok!
Másik: Hát, mi tagadás, igyekeztünk! Meg volt ott valami alak, aki időről-időre felzúgatott valami motorféleséget...

(Erőteljes motorzúgás hangja hallatszik, majd annak fokozatos elhalásával a háttérben továbbra is a hordók püfölését halljuk, vagyis a hordókon dobolás többé-kevésbé ütemes hangjait, a beszélgetés az előtérben folytatódik.)

Másik: Mindennek csak a zajkeltés volt a lényege...
Kati: De ez nem május elsején történt...
Másik: Nem hát! Augusztus lehetett... Meleg nyári este.
Kati: A püfölést még akkor is hallottuk, amikor végül elvonultunk aludni.
Másik: Jó, a mi sátrunk a közelben volt... De akkor is eszement messzire elhallatszott ez az egész.
Kati: A zajkeltés sikeresnek mondható...
Másik: Végül is: igen! És egészen, teljesen bele lehet őrülni abba a ritmusba. Gondolj csak bele: hetven olajoshordó, hordónként minimum három ember, de sokszor jóval több is... És eszeveszett energiával mindannyian ugyanazt a ritmust püfölik...
Kati: Harmat?
Másik: Nem. A Harmat, mondjuk, csak egyfajta előhírnöke lehetett, illetve lehetett volna mindennek. Ott is vasak voltak, azokon zenéltek, ott is a püfölés dominált, de akkor még a zene volt a lényeg... Hiszen azokat, akik trióban mindezt kitalálták, akkor még zeneszerzőknek tituláltuk a plakátokon. Az zene volt. Ez meg valóban, a szó eredendő értelmében: PÜ-FÖ-LÉS!
Kati: Meg van az valahol felvételen?
Másik: Hááát... Videóról le lehetne talán szedni belőle valamicskét...

(A „vasak” zenéjét halljuk az AIOWA csoport Harmat című előadásából.)

Tudálékos: (teljesen váratlanul toppan be a jelentbe, mintha ő maga sem értené teljesen, hogy most hirtelen miről is beszél tulajdonképpen.) Az informatikai és üzleti tudást ötvözi az ELTE-n és Műegyetemen induló nemzetközi mesterképzés. Az Európai Unió tizenkilenc vezető egyetemének közös képzésén két európai nagyvárosban tanulhatnak a jövő programozói és informatikai vállalkozói. A legtehetségesebb informatikus hallgatók számára meghirdetett nemzetközi informatikai és kommunikációtechnológiai képzést vállalkozásfejlesztési és innovációs ismeretek egészítik ki. Az uniós állampolgárok számára tandíjmentes oktatás során a diákok két európai nagyvárosban tanulnak, amelyek mellett, nyári egyetemen és ipari partnerekkel közösen szervezett gyakornoki programban is részt vesznek. A Kelet-Közép-Európában kizárólag Budapesten működő EIT ICT Labs mesterképzésre 2013. április 10-ig várják a jelentkezéseket. A programot nyolc európai ország tizenkilenc egyeteme közül választva, két egymást követő évben, két ország két egyetemén végzik a diákok. Az uniós állampolgárok számára tandíjmentes közös képzésben, a keletközép-európai régióból csak az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vesz részt, három szakiránnyal. A program célja olyan kreatív, vállalkozási ismeretekkel is rendelkező informatikus szakemberek képzése, akik szakmai feladataikat önállóan és csoportmunkában is képesek magas szinten elvégezni. Az ELTE a Service Design and Engineering – szolgáltatásközpontú programtervezés –, valamint a Security and Privacy – biztonság és adatvédelem – programokon, a BME pedig a Digital Media Technology – digitális média és kommunikációs technológia, valamint szolgáltatások – területen képzi a diákokat. Az európai szintű közös képzést az Európai Unió Innovációs és Technológiai Intézete, az EIT által létrehozott informatikai tudományos és innovációs közösség, az EIT ICT Labs indította el 2012-ben. „Az EIT ICT Labs mesterképzésekkel teljesen újszerű képzési modellt honosítunk meg Magyarországon, amely európai egyetemek és vállalatok együttműködésén alapul, jól alkalmazkodik a globális munkaerőpiaci igényekhez, és a magas szintű szakmai tartalom mellett kiemelt hangsúlyt fektet az innovációs és üzleti ismeretek oktatására is. E képzések különös vonzerejét a piacképes kettős diplomán túl, a program által biztosított ösztöndíjak, a külföldi nyári iskolai részvétel lehetősége és a szakmai gyakorlatok széles választéka jelentik” – mondta el dr. Horváth Zoltán, az ELTE Informatikai Karának dékánja, az EIT ICT Labs Magyar Nemzeti Társult Csomópont vezetője. Dr. Horváth Zoltán hozzátette, a szoftverfejlesztő cégektől a legkülönbözőbb alkalmazói területekig, elhelyezkedési lehetőségek széles skálájából válogathatnak a képzést elvégző hallgatók. A kiváló elméleti alapozás mellett, a hallgatók megszerezhetik azokat a speciális ismereteket is, amelyeket a legkülönbözőbb alkalmazói területek – például szoftvertechnológia, információs technológiák, informatikai biztonság, grafika, multimédia – igényelnek. „Az EIT ICT Labs mesterképzés keretében a hallgatókat bevonjuk az ipari partnereinkkel közösen folytatott kutatás-fejlesztési projektjeinkbe is: részt vehetnek az ipari partnerekkel működtetett kutatásfejlesztési laborok munkájában, ahol az ipari igényekkel és a legfrissebb technológiákkal találkozhatnak” – emelte ki a program gyakorlati erősségét dr. Vajta László, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja. Dr. Vajta László hangsúlyozta, hogy az EIT ICT Labs mesterképzés során a hallgatók az ipari partnerek kutatóival – többek között az Ericsson Magyarország Kft., a Cisco Systems Magyarország Kft. és a GE Healthcare munkatársaival – együttműködve dolgoznak. Az ipari partnerek vendégelőadóként is részt vesznek az oktatásban, így hozzájárulva a gyakorlati ismeretek közvetítéséhez. Az EIT ICT Labs Magyar Nemzeti Társult Csomópont 2013. április 10-ig várja az informatikai mesterképzés iránt érdeklődő, elsősorban informatikus, villamosmérnök vagy matematikus alapképzettséggel rendelkező diákok jelentkezését. További információk az ictlabs.elte.hu és az eitictlabs.masterschool.eu honlapokon érhetőek el. A pályázathoz az angol nyelvtudás, valamint a megfelelő informatikai tanulmányok elvégzésének igazolása mellett, motivációs levelet kell csatolni. A jelentkezők a pályázat időpontjában döntik el, hogy az első és második évet mely európai országban végzik el. A programban Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Svédország, Finnország, Németország és Olaszország neves egyetemei vesznek részt a két magyar egyetem mellett.

(Ismét a „vasak” zenéjéből hallunk részletet az AIOWA csoport Harmat című előadásából.)

Kati: Ennek is van elődje... Előzménye...
Másik: Persze... Mondjak egy hülyeséget?
Kati: No, rajta hát!
Másik: Nincs új a Nap alatt. Ha vissza akarjuk vezetni valahová mindezt, untig elég lesz, ha csak annyit mondok: La Fura dels Baus!

(A La Fura dels Baus színtársulat 1985-ös Suz/O/Suz című előadásának zenéjéből hallunk jellegzetes résztelet, amint néhány perc után mintha ollóval vágnának el, hirtelen félbeszakad.
Csend.
Hosszan tartó kínos csend.)

Tudálékos: (hangja szinte visszhangzik az erőteljes zenei hatások után beállt csendben.) De tán csak nem evezünk át most színházelméleti vizekre?!
Mesélő: (visszhang nélkül.) Miért is ne?!

(Ütemes, egészséges szívdobogás hangját halljuk.)

Doki: (erőteljes, szigorú, kemény hangon.) Van még valami mondandód?

(Papírcsörgés hangja, majd valaki ököllel az asztalra csap. Rögtön ezután megszólal az Újvidéki Rádió azóta már megszűnt, Hallgassunk filmet! című éjszakai műsorának harmadik bejelentője, vagyis az úgynevezett jingle-je. Ez egy hosszabb instrumentális résszel ér véget, amelynek megszólalásakor anno a műsorvezetők élőben köszöntötték a hallgatókat. Most ugyanezzel a zenével aláfestve halljuk, amint Másik részletet olvas fel egy találomra kiválasztott könyvből – a magyar kiadásban meg nem nevezett, ismeretlen német szerzőtől; Mohácsi Enikő fordítása. Hangja, hanghordozása, beszédmodora pontosan olyan, mintha a kórházból a feleségéhez írt levelét olvasná fel: kellőképp bizalmas, s mégis kicsit távolságtartó, hiszen mégiscsak olyan iratról van szó, ami bárki illetéktelennek a kezébe kerülhet. )

Másik: (felolvas.) A cinkosok elköltöztek, először a Neuestrassé-ra, aztán a Rothe Reihe-ba, vagyis a Vörös közbe, ami gyakorlatilag szinte a Leine partján állt. A szomszédok felfigyeltek ugyan arra, hogy folyamatosan fiatal gyerekek sorjáznak befelé abba a lakásba – ellenben egyet sem láttak kijönni. Bentről csattogás és darabolás zaja hallatszott. Időnként a rendőrök odakísérték az eltűnt gyermekeik miatt aggódó szülőket, akik úgy hallották, hogy fiukat utoljára a Detektívvel látták. De valahogy mindig beletörődtek abba, hogy Haarmann-nak semmi köze sincs az eltűnésekhez. Egy reggel az egyik szomszédasszony összefutott Haarmann-nal a lépcsőházban. Amikor leállt vele egy kicsit pletykálni meg viccelődni, a kezében tartott vödör tetején lévő papír félrecsúszott kissé, és az asszonynak szemet szúrt, hogy a vödör csordultig van vérrel – mégsem szólt a rendőrségnek. Elvégre Haarmann hússal is kereskedett, fel kellett azt darabolnia, természetesnek vette, hogy az vérrel jár. Egy másik szomszédasszony, amikor csattogást hallott, bekiabált: „Nekem is kéne egy kevés!” Haarmann felnevetett: „Nem lehet, majd máskor!” Ugyanez az asszony látott egyszer egy mozdulatlanul fekvő fiúcskát Haarmann ágyán. „Föl ne ébressze, alszik!” – pisszentette le a férfi. Egy vevő pedig Haarmanntól vásárolt hússal állított be a rendőrségi orvoshoz, mert gyanús volt az íze. Disznóhús – mondták akkor még a nőnek. 1923-ra Haarmann nélkülözhetetlenné tette magát a rendőrség számára. Nemcsak bűnözőkről adott továbbra is információkat, hanem egy magas beosztású rendőrségi tisztségviselővel közösen nyomozó ügynökséget is alapított, és toborzást is vállalt a Fekete Reichswehr-be, ami a Ruhr-vidék francia megszállása ellen létrehozott titkos szervezet volt. Annyira bízott védett helyzetében, hogy óriási kockázatot is vállalt, ekkor már alig egy-két nappal azután adogatta el az áldozatok ruháit, hogy megölte őket. Egy asszony, aki nála vásárolt zoknit a fiának, két vérfoltot vett észre az anyagon. El is dobta a zoknikat. Egy férfi pedig arra figyelt föl, hogy Granson olyan öltöny feszült, amilyet néhány nappal korábban még egy, az állomáson kódorgó fiú viselt. Nagy nyomás nehezedett a rendőrségre. Már az újságok is pedzegették, hogy a Németország északi területeiről Hannoverbe özönlő fiatalok közül itt már számtalannak nyoma veszett. Az egyik lap például azt állította, hogy csak egy év leforgása alatt hatszázan tűntek el. Hannovernek baljós híre kerekedett. A sajtóban kimondott félelmek gyászos titkot gyanítottak a háttérben. A Leine partján 1924 májusában megtalált koponya az utolsó csepp volt a pohárban. A rendőrségnek immár nemcsak a zaklatott szülőkkel kellett foglalkoznia, hanem a feldühödött közvéleménnyel is. Május 29-én újabb koponyára bukkantak a folyónál – kis koponyára, nagyjából gyermeki méretűre. Június 13-án megint előkerült kettő a földből. Egy rendőrségi szóvivő azzal magyarázkodott, hogy valószínűleg a folyam sodorhatta le ide Alfeldtől, ahol egy tífuszjárvány miatt sietősen kellett elföldelni a tetemeket. A rémült közvélemény azonban nem fogadta el ezt az indoklást. Elterjedt a hír, hogy valami szörny garázdálkodik a városban – és többen meg voltak győződve arról, hogy ez a szörny a Rothe Reihe nevű soron található. A Haarmannra mutogató szemtanúk növekvő hadának nyomására a rendőrfőnök határozott lépésre szánta el magát. Haarmann-nak még mindig megvoltak a befolyásos barátai, akiket a hatóságoknak tett szolgálataival sakkban tartott. Ezért a rendőrfőnök óvatos volt. Berlinből hozatott két nyomozót, akiket utasított, hogy kövessék Haarmann minden lépését az állomáson. 1924. június 22-én meg is környékezett egy Fromm nevű fiút, aki azonban nem kért a gondoskodásból. Vitatkozni kezdtek, aztán összeverekedtek, végül a nyomozók közbeavatkoztak és mindkettőjüket letartóztatták. Amint Haarmannt a biztos rácsok mögött tudták, egy rendőrosztag megrohamozta a lakását. A falakat ráfröccsent vér szennyezte, kupacokban állt a sok-sok ruha és egyéb személyes tárgy. Haarmann azzal védekezett, hogy ne csodálkozzanak ezen, hiszen hús- és ruhaárus a foglalkozása. De az egyik eltűnt fiú anyja ráismert gyermeke kabátjára, amelyet Haarmann háziasszonyának fia hordott. A játszma véget ért, és Haarmann tudta ezt. Összeomlott és bevallotta a gyilkosságokat, Granst mondta felbujtójának és több esetben a tettestársának is. Cinkosát azonnal letartóztatták. Közben egyre több és több emberi maradványt találtak a Leine mentén. A mezőn játszadozó fiúk egy egész zsáknyit találtak július 24-én. Amikor kotrómunkások megszondázták a folyómeder fekete iszapját, sok ezer csontot észleltek a partvonal mentén, ötszázat a felszínre is hoztak. A hannoveri esküdtbíróság december 4-én tárgyalta Haarmann és Grans ügyét, a vád összesen huszonhét – minden esetben tizenkét és tizennyolc év közötti – fiatalkorú meggyilkolása volt. Haarmannak megengedték, hogy tetszése szerint megszakíthassa az eljárást, de viccesnek szánt hajmeresztő közbeszólásai még rémisztőbben hatottak, ahogyan az irtózatos mészárlások részletei fokozatosan feltárultak. „Roppant ügyes!” – kiáltotta, amikor a vád befejezte nyitóbeszédét. Amikor az egyik tanú hosszasan eltöprengett valamin, Haarmann így üvöltött: „Rajta, öregem! Ki vele, mit tudsz! Azért vagyunk itt, hogy megtudjuk az igazságot!” Amikor pedig egy vigasztalhatatlan anya fia tragikus sorsáról bizonyosságot szerezve zokogni kezdett, Haarmann türelmetlenül a bíróhoz fordult, hogy rágyújthatna-e egy szivarra – és megkapta az engedélyt. Egyik reggel meg azt kifogásolta, hogy túl sok nő ül a testületben. „Ebben az ügyben férfiaknak kellene dönteniük” – javasolta. Felolvasták neki az áldozatok névsorát, majd megkérdezték tőle, hogy ő ölte-e meg ezeket a fiúkat. „Igen, elképzelhető” – mondta a tizenhárom éves Ernest Ehrenbergre. „Efelől nem vagyok biztos” – válaszolta Paul Bronischewski neve hallatán. Amikor pedig megmutatták neki Hermann Wolf fényképét, dühösen rátámadt a meggyötört apára: „Egy pillantásra sem méltattam volna egy ilyen nyavalyás kölyköt, amilyen ez itt ezen a fényképen!” – vicsorogta Haarmann. – „Azt mondja, a nyomorult fiának egy árva inge sem volt, meg hogy a zoknija madzaggal volt megkötve a bokáján?! A rosseb egye meg, szégyellje magát, hogy hagyta így kóvályogni! Rengeteg ilyen hitvány alak mászkál mindenfelé. Gondolja meg, mit beszél! Egy ilyen patkány fel sem tűnt volna nekem!”

(Ugyanazt az erőteljes szimfonikus zenét halljuk, mint a hangjáték elején.)

Mesélő: Nukupina Csakima!

(A szimfonikus zene lüktetését üstdobok veszik át, amelyek egyfajta diadalmasságot sugallnak. Ismét elhangzik a hangjáték hivatalos bejelentője, amelyet a legelején is halhattak a hallgatók.)

Doki: (erőteljes, szigorú, kemény hangon.) Van még valami mondanivalód?
Másik: (halkan kommentálja a hallottakat.) Merthogy eszébe sem jutott magázódni velem.

(Ismét a szimfonikusok veszik át a vezető szerepet. Trükkeffektus: mintha hanglemezről szólna az egész, s a zenét áramszünet szakítaná meg, annak hangja fülsértő nyikorgással fokozatosan lelassul, majd teljesen elhal. Elment az áram, leállt a lemezjátszó, elhallgatatott a zene.
Csend)

Másik: Marković Ivánnak a következő címre írhatsz: ulica Nade Tomića 25/14, 18000, Niš. Telefonon az édesanyjánál ezen számon érheted el: 018 – ez a körzetszám; majd pedig: 45-437. Saját telefonja is van: szintén 018-as körzetszámmal, 21-057. Gajić Predrag címe: Crvene armije broj 57. (Elneveti magát.) Ez magyarul annyit tesz, hogy Vörös Hadsereg utca... (Majd ismét komolyan folytatja.) A telefonszáma, amelyiken telefax is működik a 026-os körzetszám után: 227-968; a munkahelyén, vagyis a Jugoinžinjeringben pedig: megint 026-os körzetszámmal, 229-815. Ja, igen, majd’ el felejtettem, 11300, Smederevo. Ez még a Vörös Hadsereg utcához tartozik... Anuš Slobodannal némileg egyszerűbb a helyzet. A címe: Sinđelićeva 5., 21220, Becse. Óbecse, ha úgy jobban tetszik... A telefonszáma: 021-es körzetszámmal, 811-718.
Kati: Mintha mániáddá vált volna a katonaságban a különböző címek és telefonszámok begyűjtése...
Másik: Hát... Előfordulhat az emberrel ilyesmi...
Kati: Gondoltad, szükséged leet még valaha is rájuk?
Másik: Az adott pillanatban a fene sem tudta... Csak egy volt bizonyos: mindannyian ugyanazt akartuk...

(Kórházi ágy nyikorgása.)

Tudálékos: Már napok óta... Szinte az első pillanattól kezdve készülök megkérdezni, hogy ha már mégis rászántad magad ezekre a különféle trágárságokra: honnan ered ez a Nukupina Csakima?
Mesélő: Ez egy régi vicc.
Másik: Te ez nem ismered?!
Mesélő: Hogy hívják a kínai papot?
Tudálékos: Nem tudom...
Idegen: (kínaiul.) Pap.
Mesélő és Másik: (egyszerre.) Nukupina Csaikma!

(A poénhoz és a szereplők számához mérten túlméretezett ováció; röhögőgép.)

Tudálékos: Hogy most akkor mi van?!
Másik: És a hentest?
Idegen: (kínaiul.) Hentes.
Mesélő: Csak Csont-Wang!

(Röhögőgép.)

Másik: És a vécésnénit?
Idegen: (kínaiul.) Vécésnéni.
Mesélő: Matata Kakakiban.

(Röhögőgép.)

Másik: Hogy hívják a spanyol nemest?
Idegen: (spanyolul.) Nemes.
Mesélő: Don Padrafingo.

(Röhögőgép.)

Másik: Hogy hívják a magyar autószerelőt?
Idegen: (magyarul.) Autószerelő.
Mesélő: Bekő Tóni!

(Röhögőgép.)

Másik: Hogy hívják a lengyel kocsmárost?
Idegen: (lengyelül.) Kocsmáros.
Mesélő: Mikornyitzki?

(Röhögőgép.)

Másik: (eltöpreng.) Mi is volt még ilyesmi....?
Mesélő: Gyerekviccek. Még az általános iskolából emlékszem ilyenekre...
Másik: Kicsi, barna és kapar az ablakon, mi az?
Tudálékos: Nem tudom...
Mesélő: Gyerek a sütőben!

(Röhögőgép.)

Másik: Két lába van és nagyon vérzik, mi az?
Tudálékos: Ezt sem tudom...
Mesélő: Fél kutya.

(Röhögőgép.)

Másik: Hogy hívják az albán keljfeljancsit?
Idegen: (albánul.) Keljfeljancsi.
Mesélő: Ibrahim rugóva’!

(Röhögőgép.)

Másik: Hogy ül be négy elefánt egy Fítyóba?
Idegen: Das ist eine FICAO!
Másik: Szóval... Hogy ül be négy elefánt egy Fítyóba?
Tudálékos: Honnan kellene tudnom?
Mesélő: Kettő előre és kettő hátra.

(Röhögőgép.)

Másik: És honnan tudod, hogy az elefántok a moziban vannak?
Mesélő: Megnézed, hogy ott áll-e a Fítyó a mozi előtt...

(Röhögőgép.)

Idegen: Das ist eine FICAO!
Másik: Ja, igen! És melyik elefánt fog vezetni?
Tudálékos: Ezt sem tudom...
Mesélő: Az, amelyiknek van engedély! Amelyiknek van jogsija!

(Röhögőgép.)

Másik: Miért van az elefántnak piros szeme?
Tudálékos: Nem tudom...
Mesélő: Hogy könnyebben elbújhasson a cseresznyefán!

(Röhögőgép.)

Mesélő: Ne nevess! Láttál te már elefántot cseresznyefán?
Tudálékos: Nem.
Másik: No látod, jól elbújt!

(Röhögőgép.)

Idegen: (spanyolul.) Tudok én is egyet!
Doki: (tőle szokatlan megilletődöttséggel.) Mit akar?
Idegen: (spanyolul.) Tudok ám én is egyet! Két teve kaszálja a lekvárt a Himalája tetején. Egyszer csak elrepül a fejük felett két rózsaszín ló. Az egyik teve döbbenten emeli rájuk a tekintetét, majd odaszól a másiknak: repülő rózsaszín lovak, láttad te ezt?! Igen – válaszol amaz flegmán –, biztosan itt fészkelnek a közelben. (Eszeveszett nevetéssel fejezi be a viccet.)

(Röhögőgép.)

Tudálékos: Szép is lenne, ha egy szót is értettem volna az egészből...
Doki: (a rangjához méltóan utasít.) Nővérke, kérem!
Nővérke: No, szóóóóóóóóóóóóval... Hogy is volt az? (Spanyolul:) Két teve kaszálja a lekvárt a Himalája tetején... (Kicsit talán itt-ott akadozva, de kapásból fordít:) Két teve kaszálja a lekvárt a Himalája tetején... (Spanyolul:) Egyszer csak elrepül a fejük felett két rózsaszín ló... (Magyarra váltva:) Egyszer csak... elrepül a fejük felett... két rózsaszín ló... (Spanyolul:) Az egyik teve döbbenten emeli rájuk a tekintetét, majd odaszól a másiknak... (Magyarul:) Az egyik... teve... döbbenten... emeli... rájuk... a tekintetét... majd... odaszól... a másiknak...
Mesélő: (a szavába vág.) Az egyik teve döbbenten emeli rájuk a tekintetét, majd odaszól a másiknak: repülő rózsaszín lovak, láttad te ezt?! Igen – válaszol amaz flegmán –, biztosan itt fészkelnek a közelben.
Idegen: (még mindig folyamatosan nevet; spanyolul:) Biztos itt fészkelnek a közelben... Ha-ha-ha!
Tudálékos: (felkiált, mintha csatába hívná társait.) No pasarán!

(A Voga–Turnovszky-duó paródiájának egy igen rövid részletét halljuk, amelyben elhangzik ez a néhány sornyi dalszöveg: „Fekszem a lányon, / És már nem tudom-dom-dom-dom-dom-dom azt, hogy miért teszem. / Fekszem a lányon...”; majd a zenét hirtelen vécélehúzás hangja nyomja el.)

Tudálékos: (a vécélehúzás hangjának elhalásával, undorogva.) Pfúúúj! A lehető legblődebb humoreffektus! Vagy tán mondjam azt, hogy „kaktusz”, mert azon majd nevetnek a hallgatók? Még az a szerencse, hogy ez hangjáték, mert ha színmű lenne, vagy ne adj’ Isten, forgatókönyv, hát képes lennél még azt is beleírni, hogy valamelyikünk – a szereplőid közül valaki – hasra esik egy banánhéjon elcsúszva...
Kati: (most már ő is érdeklődéssel kérdezi.) És akkor mégis, honnan ered ez a Nukupina Csakima?
Tudálékos: Csakis késő éjszakai időpontban kerülhet adásba!
Másik: (Tudálékosról tudomást sem véve Katinak válaszol.) Ja, persze... Én már át is siklottam volna felette...

(A háttérben ütemes, egészséges szívdobogás hangját halljuk, ami diszkréten ugyan, de mégis jól azonosíthatóan a továbbiakig megmarad.)

Másik: Szóval: volt ott az osztályon... A neuropszichiátrián... A diliházban, no... Volt ott köztünk, betegek között egy potporučnik...
Tudálékos: (nevéhez hűen, nagyképűen helyesbít; magyarul:) Potporučnik!
Másik: Sajnál... (Így kezdi mondani, de már a szó közepénél kapcsol, hogy dehogyis, épp fordítva van.) Illetve dehogyis sajnálom! Soha nem érdekelt a katonaság, soha nem érdekeltek a katonai dolgok, nem foglalkoztatott a téma, és eszem ágában sem volt megismerkedni velük... Ez is a kényszerű helyzetem elleni lázadásom része volt! Annyit sejtettem csupán, hogy a tizedesnek tíz embere van, a századosnak száz, az ezredesnek meg ezer... Akárcsak a törtek! Tizedesek, századosok, ezredesek... Négy egész öt tized... Hat egész hét század, nyolc egész kilenc ezred... Huszonhárom óta, negyvenkét perc, ötvennégy másodperc, kilenc századmásodperc, hét ezredmásodperc...
Kati: (leinti.) Jó, jó, rendben van, értelek...
Tudálékos: Óra, perc, másodperc, századmásodperc, ezredmásodperc...
Másik: (letorkolja Tudálékost.) Szóval mindezek.
Tudálékos: (dacosan; magyarul:) Potporučnik!
Másik: Csak annyit tudtam meg az egészről, hogy a potpukovnik az alezredest jelent... Árpád atyánk... Árpád vezérük szólta el magát egyszer, hogy épp készíti elő az irodáját az alezredes úr fogadására, és megtudtam, hogy egy potpukovnik érkezésére készülődött az egész kaszárnya. Arra az öt percre, amíg ez a hatalmas rangú... Ne mondjam, micsoda, mert az is csak késő éjszakai időpontban kerülhetne adásba! Amíg ott tartózkodott, mindennek ragyognia, mindennek csillognia kellett, mindennek „picikato” kellett lennie... A hadsereg a legnagyobb képmutatás a világon!
Kati: Potporučnik! (Majd magyarul is megismétli:) Potporučnik...
Idegen: (felsorolásként.) Potporučnik. (Spanyolul:) Potporučnik. (Angolul:) Potporučnik. (Portugálul:) Potporučnik. (Németül:) Potporučnik. (Kínaiul:) Potporučnik. (Lengyelül:) Potporučnik. (Japánul:) Potporučnik. (Oroszul:) Potporučnik. (Olaszul:) Potporučnik. (Ukránul:) Potporučnik. (Albánul:) Potporučnik. (Arabul:) Potporučnik. (Törökül:) Potporučnik. (Románul:) Potporučnik. (Szlovákul:) Potporučnik. (Svédül:) Potporučnik. (Bolgárul:) Potporučnik. (Dánul:) Potporučnik. (Norvégül:) Potporučnik. (Finnül:) Potporučnik. (Macedónul:) Potporučnik. (Írül:) Potporučnik. (Szlovénül:) Potporučnik. (Görögül:) Potporučnik.
Másik: Szóval ott ette a fene köztünk ezt a potporučnikot is...
Tudálékos: (diadalittasan; magyarul:) Potporučnik.
Másik: Vannak kifejezések, szavak és fogalmak, amelyeket nem ismerek az anyanyelvemen. És ide tartozik a katonai belső terminológia, a hadsereg belső szlengjének a legnagyobb része is. Bármenyire is siralmasnak tűnjön, de vannak fogalmak, amelyeket éppen csak az anyanyelvemen nem tudok megjegyezni...
Tudálékos: (magyarul:) Potporučnik...
Kati: (igyekszik segíteni, súg Msáiknak; magyarul:) Potporučnik...
Doki: (erőteljes, fegyelmező hangon; magyarul:) Potporučnik!
Nővérke: (flegmán odavetve; magyarul:) Potporučnik.
Mesélő: (biztatja Másikot:) Potporučnik...
Idegen: Potporučnik!
Másik: Jól van, nekem ő már csak potporučnik marad...
Kati: És?
Másik: Vannak fogalmak, amelyeket éppen csak az anyanyelvemen nem tudok megjegyezni... És azért nem, mert nem voltam hajlandó megtanulni, megismerni! Úgy döntöttem, hogy egyetlenegy árva agysejtet sem pazarolok el arra, hogy a rohadt, undorító, gusztustalan katonai maszlagjukat megtanuljam, bemagoljam! Nem, nem és nem! Ez is a katonaság, a sorkötelezettség elleni lázadásom, saját kis privát belső forradalmam, az ellenállásom része volt. Nem is alkarom tudni, mit jelent a potporučnik szó, a rajngelzés, a tiszti...
Kati: És?
Másik: Egyik este ott ültünk a dohányzóhelyiségben, ki sakkozott, ki kártyázott, kinek-kinek járt a szája, a szomszéd szobából pedig áthallatszottak a tévé hangjai...

(A Másik szavaival leírt hangulat halk moraját halljuk a háttérből.)

|| Hangok > [Minden kezdet nehéz...] > [Kórházi ágyak] > [Neked thunder, potpuno...] ||